Eddig csak képeken láttam a Bükk havas lejtőit, mivel
télen ritkán járok ezen a vidéken. De idén
sikerült élőben is megcsodálnom milyen gyönyörű.
Velem együtt ezt az élményt a 2004. évi Nappali OB
teljes mezőnye átélhette. Nem az OB időpontjával
volt gond, hanem az időjárás tréfált meg
bennünket. Az extrém időjárás ellenére
a rendezők és a versenyzők is kitettek magukért.
Igazából annak örülök, hogy a versenyzők
tudomásul vették a nehezebb körülményeket és
ennek megfelelő volt a hozzáállásuk a versenyhez.
A rendezők előtt pedig megemelem a kalapomat, nem cseréltem
volna velük. Ilyen körülmények közt célt,
rajtot építeni, felvezetni, bontani nem egyszerű dolog.
Kisebb hibák azért becsúsztak, de ez inkább a hideg
számlájára írható (megbolondultak a számítástechnikai
eszközök).
Többekkel beszélgettünk a célban, hogy a versenyszabályzat
igazából nem rendelkezik, hogy havas versenyeken mi a teendő.
Véleményem szerint nincs is rá szükség, hogy
szabályozzuk ezt a kérdést. Az ellenőrző
bíró el tudja dönteni, hogy megrendezhető-e a verseny
vagy nem. Nyáron is történt már, hogy a mezőny
egyik felének a nyakába szakadt egy zápor. Különben
is ezért van a versenyidőszak, hogy nagy valószínűséggel
ilyen időjárási körülmények közt
ne kelljen versenyt rendezni. Ezt azért írom ide, mert többen
szeretnék, ha egész évben lehetne versenyezni. Jelenleg
sítájtfutni (ha a hóviszonyok engedik) és buliversenyezni
egész télen lehet (Luca Kupa és társai), de ezek
nem tétversenyek. Kisebb a sérülés veszélye,
és a nyomkövetés sem annyira problémás (az
egyenlő feltételeket nem firtatjuk annyira, mint egy OB-n).
Többek szerint ezen a versenyen is gond volt az egyenlő feltételekkel,
ez igaz is, hiszen a döntő elején rajtolóknak még
nem volt lehetőségük a nyomolvasásra. Szerencsére
előzőnapi selejtezők eredménye alapján fordított
sorrendben indult a kategóriák nagy része, így a
kitaposás általában a jobb versenyzőknek szinte
egyformán kedvezett. Azért azt tudni kell, hogy ekkora mezőnybe
a jó nyom megtalálására is oda kell figyelni. Az
igazsághoz hozzá tartozik, hogy voltak a pályának
bizonyos szakaszai, ahol több kategória versenyzői futóversenyeztek
a kitaposáson.
Az időjárási körülményekről térjünk
át a versenyre. A selejtező korai rajtja miatt többeknek
már pénteken el kellett utazniuk Miskolcra. Mi vállaltuk
a kockázatot és csak a selejtező reggelén indultunk.
Ezt azért is megtehettük, mert a verseny honlapjáról
minden lényeges információt megtudtunk és szerencsére
nem rajtoltunk korán. Úgy érzem a miskolciak nem csak azért
készítettek ilyen honlapot, mert Világranglista verseny
volt az OB, hanem bennünket, hazaiakat is megtiszteltek vele. Hozzáteszem,
hogy a cikkem írásakor nem csak az elektronikus eredmények
olvashatóak, hanem a nyomtatott eredmények is a kezemben vannak.
Mivel későn értünk a versenyre, így elég
távol sikerült leparkolnunk, de ez nem zavart, mivel a rendezők
következetesen másokat sem engedtek a célnál leparkolni.
A selejtező rajtjába buszszállítás volt,
amit a forgalmas út és a rajttávolság is indokolt.
Ezen a napon hideg, de gyönyörű őszi erdőben futhattunk.
A pályákon általában az iránymenet és
a domborzatolvasás dominált, útvonalválasztás
nem volt, ráadásul én nem tudtam ráérezni
a futhatóságra és a jelleghatárokra. A pályák
gyorsak és technikásak voltak. Ezen a napon az Elit kategóriák
pályáit meghurkolták a világranglista verseny miatt,
szerintem jól sikerült, de többek meglátása szerint
a hurkoknál összejöhetnek versenyzői csoportok és
így nagyobb az együtt futás lehetősége. Ez
a megoldás nemzetközileg elfogadott dolog. Többen panaszkodtak
a 40-es kódszámú határkaró pontra, én
az ösvényen végig futva fogtam, másik határkarót
a közelben nem találtam (lehet hogy volt). Utólag nézve,
aki nem az ösvényről fogta, annak meggyűlhetett a baja
a ponttal, mivel az egyeszöldben kellet pontosan irányt tartani.
A pálya végén egy gyönyörű tisztásos
töbörbe futhattunk be, a Junior VB-ről már ismert eredményjelző
mellett. Mivel nem a rendezők által szervezett szálláson
aludtunk, ezért nem tudom, hogy volt-e lagzi vagy nem. De nagyon pozitív
volt, hogy a rendezők csak az igénybevett szállást
számolták fel. A szállásunk miatt nem is tudtuk
a másnapi rajtidőnket, de lehet, hogy ez szerencse is volt. Többen
panaszkodtak két rajtlistára és elcsúsztatott rajtoltatásra!
Én csak a célban lévő rajtlistát láttam.
A döntő pályáiba már belefért egy kis
útvonalválasztás is, de ez a nyomolvasás miatt nem
volt számottevő. Vagyis öngyilkosságot követett
el, aki letért a többek állttal kitaposott ösvényről.
Nekem a térkép rajzolata kicsit erősnek tűnt és
iránytartással is voltak problémáim, de valószínűleg
én nem tudok pontosan irányba menni. A pályám lefutása
után lehetőségem volt bekapcsolódni az elit küzdelmébe
az átfutó pont és a technikai megoldások jóvoltából
(ha ezek nem is működtek tökéletesen). Jó úton
járunk a versenyek láthatóbbá tétele felé,
de úgy éreztem nem sok embert érdekelt a dolog. Ezt a hideg
és a büfében kapható forralt bor számlájára
írom. Ami nagyon finom volt. A férfi Elitben Doma magabiztosan,
a nőknél pedig az OB-ra nagyon készülő Makrai
Évi nagy küzdelemben nyert. Az eredményhirdetés az
eredményjelző tábla előtt ünnepélyes
keretek közt zajlott. Véleményem szerint egy jól megrendezett
OB-n vettünk részt.
Szöveg: Fagyi
Vissza a Tájoló 2003/10 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!