Gyakorlatilag elment a 2003. év versenyeivel együtt, már a múlt. Álljunk meg azonban egy pillanatra! Lenne mit idézni?, a költő szavait, "Közel a távolban semmi fény?", de ugye semmi nélkül, mert volt van és reméljük lesz is.
Már? megint? emlékezni? Az idei év oly közel, még
el sem ment, és még jók az emlékeink! Ugye jól
eső, melegítő fény (infra vörös) mint
a kipirult arcok, befutás után - az idei ifjúsági
Európa-bajnokság. Fogjuk még emlegetni. Véleményem
szerint ez évben szintén fény, de "irányfény",
még ha el is ment egy "másdiemenziós" világba:
Imre bácsi. Ki tudna hozzá felnőni? Ki tudna hozzá
mérhető középiskolás tájékozódási
futó életet szervezni, eredménnyel? Ő megmutatta,
hogy lehet. S fogunk erre még emlékezni? Csak azt mondhatom: "De
csináld, mert csinálod, de csináld, mert erre lettél,
s ha már álltad, hát kiállod"! Azaz "tenni,
tenni kell"!
Az idei év elmúlt fénye, Mari is a túlvilágon.
Rá már alig emlékeznek, mert ma a szerénységgel
mit tudsz elérni? Jól jönne azonban, ma is, holnap is egy
tárgyaló képes, nyelveket tudó, igazán "tüchtig"
mindenes "nagyasszony" sportágunkban. Ez azonban nem fog menni
úgy, hogy már érettségi előtt mindenből
kiszállunk, hölgyeink.
S ha már 2003, azaz "Tíz év múlva
",
vagy múltán. Az épp 10 éve Váltó OB
győztes BEAC - a fiúk még itt vannak, nem a bányában
- is érdemel "In memóriam" kalapemelést, de
hogyan is történt? Az idei egyesületi váltó OB-ra
ki sem tudtak állni? Miért épp ők a példa?
Volt 24 váltó, 120 fő indulóval, kinek hiányoztak?
Hát pl. nekem, az "apa jogán is, meg a 10 év múltán,
meg a féltés, soroljam? S a "távolban" ? - (Nem
fehér vitorla) - mondjuk 40 év múltán; (a nagy írónál
"20 év miután" de ne idézzek már annyit,
s még vannak 40 éves emlékeim is, s lehet, hogy közhasznúak,
"közhasznúsági jelentés nélkül".
Ugye 1963-ban már 4 x 1 fős OB-s CsB-t "futottunk"?
Az első a Börzsöny hegységben, csak éjszakai,
közel 13 km, 1060 m szinttel - 2 "hitetlen Tamás" is lehet
még tanú, Balogh és Nyári - igaz, még időmérős
rendszerben, de úgy látszik hiába próbált
a mezőny "futni", keveseknek ment. A több mint 100 indulóból
17 fő ért napfelkelte előtt, eredményesen célba.
A versenyfeladat nagysága ma is imponáló, a létszám
is. Erre emlékezve, ami ma jó: a 4x1 fős rendszer bevált,
él. A 100 fő körüli létszám - idén
96 fő rajtolt - azonban már nem mondható fejlődésnek,
igaz azonban, idén csak 11 fő nem tudott "teljesíteni".
Az is igaz azonban, még távolabbról, nem kerek évforduló,
és nem lett tartós: volt 8 + 1 fős OCsB is, csapattal,
4 fordulóban, éjjel nappali rendszerben. És ez ismét
csak felvetésre, kérdésre ösztönöz.
Kíséreljük meg végiggondolni! Tudnók-e ma ezt
ismételni?... létszámmal,
pénzzel,
hittel,
odafigyeléssel,
kondicióval
Ugye lehetne, valahol,
valamit "még tenni", "tenni kell!" Mert pl. az idei
éjszakai egyéni OB létszáma nem elkényeztető,
és éjszakai CsB, csak álmodunk,
érte? Helyette?...
róla? "Aludj el szépen
"??!
No de most igazán "In memoriam
" és "vissz-fény",
a "ki kicsoda
" hála "Vizesnek", (s remélem
nem haragszik, ha így in memoriam emlegetem). Mi és ki minden
hiányzik még onnan, és sportágunk történetéből?
Egy 40 éves példát hadd hozzak még. Az 1962/63 tanév
téli-tavaszi felkészítésében a BEAC alapozását
segítette Benedek Gábor öttusa világbajnok, aki akkor
többeknek, a BEAC akkori elnökének is "perszona non grata"
volt. S jelképesen ő adta a staféta botot "Sanyi bának"
(Garai) 1963-ban, aki ugye aztán jó időre alapozott. Benedek
emlék: "Nem kell a magas térdemelés gyakorlását
utasításba adni, elég friss szántást keresni,
s azon keresztbe futtatni". S ez sem múlt el:
Volt idei verseny közepébe szántóföld betéve
és elnéztem Schőnviszky Laci egykori bajnokot, milyen ügyesen
emeli még térdeit. Elmúlhat ez? A világ dicsősége
igen, vele mi is, mint nagy elődeink. De hagyjunk magunk után
legalább nyomot"
"Legyek a falban egy tégla, melyre felhág valaki más,
de a fal nem az ő érdeme"!
"Bajusz"