Oláh Kati második kislánya, Dalma 2002 decemberében született meg. A nagytestvér, a most még óvodás és az édesanyja keresztnevét viselő Katalin születése után is meglátogattuk otthonában az Orosz családot. Így tettünk most is.
-Szervusztok! Gratulálunk a picihez!
-Köszönöm szépen.
-Hogyan éltek a második kislányotok megszületése
óta?
-A nagylány elkényeztetett bennünket, mert sokkal nyugodtabb
baba volt, mint a kis Dalma! Jelenleg még fárasztóak a
napjaim, mert Katához viszonyítva többször kell éjszaka
is szoptatnom! De persze ennek is megvan a maga bensőséges öröme!
Rengeteg segítséget kapok a páromtól Józsitól
és a nagyszülőktől is! Szóval babázgatok.
-Mit szól a kis Kata ehhez, hogyan éli meg a kistestvér
jövetelét?
-Örömmel és féltékenység nélkül,
de a kelleténél nagyobb ambícióval. Szeretne ő
is többet segíteni, babázni de sajnos még meg kell
elégednie az egyszerű feladatokkal a kicsi körül.
-Nagyon régen indultál komoly tájfutó versenyen,
gyakorlatilag a 2002-es idényt Dalmának szentelted.
-Én mindig komolyan veszem a célkitűzéseimet. A 2001-es
finn vb volt az utolsó nagy kihívás, amelynek egyéni
számaira felemás érzésekkel emlékezem. A
középtáv döntőjében tartani tudtam a tempót
a legjobbakkal, de vétettem egy kapitális hibát. Őszinte
leszek, akkor csak becsületből futottam végig a pályát.
-A klasszikus számban pedig a szakértők elismerésére
úgy lettél 18., hogy egy igazán nehéz skandináv
terepen 10 percre voltál a győztestől! Ennek a számnak
kétszeres világbajnokaként Te hogyan zártad le magadban
ezt a futást.
-A klasszikus versenyem jól sikerült, nem sokat hagytam a pályában.
Komoly hiba nélkül mentem végig, de szerintem a "futószakaszokon"
jöttek össze a másodpercek. A futásom után előkelőbb
helyezést reméltem.
-Ez a Skandináv terepnek tudható be?
-Legfeljebb annyiban, hogy az ott felnövő versenyzők zsigereiben
lehet valamivel több.
-Mi azért nem felejtettük el, hogy ezt követően kontinentális
jellegű világversenyen, a nem olimpiai sportok Világjátékán,
(World Games, Akita) megint bizonyítottál.
-Akita hangulata tényleg csak az olimpiákkal vethető össze.
Bár a világbajnokságot tartotta a mezőny az év
versenyének, abban a légkörben mindenki tudása legjavát
nyújtotta. Nekem a 6. hely jutott, és ez jól jött
a lelkemnek. A terepszemle pedig hasznos lehet a 2005-ös Japánban
megrendezendő vb előtt.
-Ez azt jelenti, hogy az elkövetkezendő években is remélhetjük
még részvételedet a világversenyeken?
-Korai lenne most még pontos terveket készíteni. Dalma
jelenléte uralja napjaimat és így jelenleg a család
fontosságával semmi nem vetekedhet. Később igyekszem
majd olyan napirendet kialakítani, hogy az edzésekre is jusson
kellő idő.
-Vannak már elképzeléseid a svájci vb-re történő
felkészülésről?
-Sok bizonytalanság van, hiszen a vb-ig már kevés az idő.
Egyelőre nehezen mérhető fel, kondicionálisan mire
leszek képes. Másrészt a válogatottban előírt
szintidőket nem tudom határidőre teljesíteni. Más
leosztásban fogok készülni, mint ahogy az a többiek
számára a felkészülési tervben áll.
De a szintek elérése normális esetben nem jelenthet problémát,
azok számomra nem a csúcsot, hanem az eszközt jelentik!
-Azt gondolom, hogy ez a szakfelügyelő Lantos Zoli számára
sem jelent majd gondot esetedben! Mikor ültök le ezeket a kérdéseket
egyeztetni?
-Óvatos vagyok. Félek az első futásoktól,
mert emlékszem hasonlóra, amikor hosszabb kihagyás után
az ismert futóköreimen abba pirultam bele, hogy az órára
néztem.
A szülést követő 6. héten lesz a következő
fontos orvosi ellenőrzés. Ezt követően kezdek majd
sportolgatni, de ez még nem az edzés kategóriába
tartozik.
Az itt szerzett tapasztalataim után van csak értelme konkrétumokról
beszélni!
Nagyon átgondoltan, fokozatosságot tartva fogok edzeni és
remélem türelmes maradok, hogy a vb-ig töretlenül építkezni
tudjak. Csak a vb lehet a cél, mert ha korábban már bizonyítgatnom
kell, kevesebbre futja majd.
-Kik segítenek majd a felkészülésed alatt?
-A család segítsége a legfontosabb, de itt szerencsére
nincsenek kérdőjelek. A Szegedi Vasutas SE korábban is,
most is biztos bázisát jelenti a felkészülésemnek.
Őket az elmúlt évben csak annyiban tudtam én segíteni,
hogy "háziasszonykodtam" a klubunk által rendezett Hungária-kupán.
Szép napokat éltünk ott át. Saját döntésemen
múlik, hogy a finn klubom, a Kalevan Rasti meghívására
skandináv tapasztalatokra is szert tegyek. Most a szoptatási időszakban
még nem érzek ehhez nagy kedvet. Főleg, hogy Svájcban,
kontinentális terepen lesz a vb. Kárai Kazival folyamatosan tartom
a kontaktust. Sógorom, Jécsák Attila bármikor kész
velem edzeni, de rajta kívül más edzőpartnereket is
könnyen találok, lányokat, fiúkat egyaránt.
Számítok a válogatott programjaira is.
-Milyen a hangulat a kereten belül?
-A hangulat jó, de néha pont ez a baj. Ugyanúgy mint a
hétvégi versenyeken összejövő sporttársak
esetében hangsúlyeltolódás figyelhető meg!
A természet élvezete mindenképpen, a buli, a szórakozás
jelentősége azonban fenntartásokkal nevezhető pozitívnak.
A válogatottnál a teljesítményre kell kihegyezni
mindent, nem szabad a bankettre koncentrálni a felkészülésben!
El kell találni a helyes arányokat!
-Te ezek szerint megszállott élsportoló vagy! Finnországban
kihagytad a sprintversenyt, holott az egyszerű tájékozódási
feladattal atlétikus futóképességeket igényelt!
Idén is az általad legkomolyabbnak vélt klasszikus számra
koncentrálsz, vagy más elképzeléseid vannak?
-Nem befolyásolnak korábbi berögződések, a
klasszikusra való felkészülésben az idő szűke
miatt kevésbé bízom, mint a rövidebb számokra
való koncentrálásban. Azok persze sebességfüggők,
amire a felkészülés ilyen rövid idő alatt szintén
kockázatos!
-Az idei - a futók számára - kegyetlen EB-program mindenképpen
jelzi, hogy dönteni kell a versenyszámok között!
-Meglep, hogy a svájci vébén ismét más időterv
szerint fogunk versenyezni.
-Valóban új helyzet, hogy a hosszútáv selejtezője
és döntője közötti napon rendezik a sprint döntőt!
Ezt megoldani másoknak sem lehet egyszerű feladat! A középtávú
versenyeken délelőtti selejtező és délutáni
döntők alapján hirdetnek győzteseket. Ehhez is speciális
felkészülés szükséges! A váltóval
meg -amely adott esetben titkos pihenő is lehetne- nincs mit variálni,
mert az az utolsó versenyszám.
Milyen céllal vágsz majd neki a versenynek, ha elindulsz?
-A felkészülésemnek megfelelően a lehető legtöbbet
szeretném nyújtani. Nem helyezésre, hanem hiba nélküli
tökéletes futásra törekszem!
Olcsó poén lenne, hogy minden világbajnoki címhez
tartozik egy gyerek, hiszen annyi az összefüggés a kettő
között, hogy éppen 2:2 az állás! Beszélgetésünk
alapján mindkét területen van még esély! Sok
sikert, erőt és egészséget kívánunk!
Riport: Dosek Ágoston
Fotó: Nemesházi László
Vissza a Tájoló 2003/01 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!