A magyar fiú esete a lapos gödörrel


Akkor most elmesélem, hogy mi is volt a helyzet avval a 106-os ponttal, amely az idei EB egyik legfontosabb, mondhatni emblematikus eseményévé bírta kinőni magát. A férfi sprint selejtező (Cseket-hegy, Újdörögd) első futamának első pontjáról van szó. A terület teljesen kopár, a pont egy nagyon lapos gerinc nagyon lapos kis völgyének aljába van jelölve. A képzeletbeli völgyvonaltól kevesebb mint 1 mm-re (1:5000-es térkép - kevesebb, mint 5 m) van egy lapos (kevesebb, mint 0,5 m mély) gödör. Ma már kideríthetetlen okokból a pontot a gödörbe pitykéztük és a völgyvonalba rajzoltuk. A felvezető a pitykére tette (mást nem is tehetett), tehát a pont kb. 4 méterrel "el volt rakva" (hogy az egyik ide vonatkozó riport megrázó szavait idézzem). Az átmenet a rajttól kb. 260 méter, a ponthoz közelítve lejt. A bója az érkezési irányból biztosan több mint húsz méterről látható (magyarán alaposan kilóg a gödörből), a közelben más pont nincsen.
Ennyit a drámai helyszínről és nézzük az eseményeket. Pasi Ikonen, a finnek sprint-világbajnoka és a Világkupa akkori éllovasa erre a pontra kb. 1 percet hibázik (ideje 2:14, a legjobb idő 1:17) és nem jut az A döntőbe. A finn edző a pontot megóvja, mondván, az ő versenyzője olyan profi, hogy ha egy völgy-pontot keres, egy közvetlenül mellette lévő gödör-pontra rá se néz (tehát nem veszi észre, hogy a kód jó), hanem megy tovább. (De hová - kérdeném én amatőrileg). A világért nem sugallva semmit, hadd jegyezzem itt meg, hogy Ikonen az a csudabogár, aki tájoló nélkül versenyezve tudott világbajnok lenni. Ennek a terepszakasznak a kevéssé jellegzetes domborzata nem igazán segíti az ilyesfajta bravúrokat. A finn edző tehát óv (csatlakozik, hozzá a svájci is, neki is van egy "egyperces" versenyzője), a rendezők az óvást a "4m-es eltérés, félméteres gödör, távolról látható" indokokkal elutasítják. Az óvók fellebbeznek, a nemzetközi zsűri annak rendje-módja szerint kiszáll, megvizsgál és elutasít.
A rendezőség a hibát elismerte, sőt súlyos szemrehányásokat tett önmaga egy részének (senkit sem tud jobban bántani egy hiba, mint annak elkövetőjét), de azért (könyörgöm tisztelettel) nem ez volt az egyetlen, sőt nem is a legjelentősebb eseménye annak a hétnek.
Ennek a jegyzetnek idáig kellene tartania (ha egyáltalán). A befejező rész egy kvázi olvasói levél a honi szakmai közállapotokról. Olvasom a Tájolóbeli beszámolóban, hogy a 106-os ponton "feltűnően sokan - köztük … is (itt az egyik magyar fiú neve van, de nem a személy a fontos) - hagytak ott értékes másodperceket, vagy akár perceket". Csak nem? Gondolom én. (A feltűnő sokaságról most ne, csak a miénkről.) Olvasom továbbá a Tájfutásbeli interjút, amelyben a mi fiúnk jelzi "a 106-os pont engem is érintett". Ezek szerint tényleg. De vajon miként? Ő a 106-os pontra 3:31-et ment, ez a 45 fős selejtezőfutam 43. legjobb részideje. Azon gondolkozom, hogy miként lehet egy négy méter sugarú körben két percet eltölteni, és közben nem észrevenni egy pontot a jó kóddal. Már mi is ilyen profik volnánk?

Lux Iván



Vissza a Tájoló 2002/9 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!