Akkor most elmesélem, hogy mi is volt a helyzet avval a 106-os ponttal,
amely az idei EB egyik legfontosabb, mondhatni emblematikus eseményévé
bírta kinőni magát. A férfi sprint selejtező
(Cseket-hegy, Újdörögd) első futamának első
pontjáról van szó. A terület teljesen kopár,
a pont egy nagyon lapos gerinc nagyon lapos kis völgyének aljába
van jelölve. A képzeletbeli völgyvonaltól kevesebb mint
1 mm-re (1:5000-es térkép - kevesebb, mint 5 m) van egy lapos (kevesebb,
mint 0,5 m mély) gödör. Ma már kideríthetetlen
okokból a pontot a gödörbe pitykéztük és a
völgyvonalba rajzoltuk. A felvezető a pitykére tette (mást
nem is tehetett), tehát a pont kb. 4 méterrel "el volt rakva"
(hogy az egyik ide vonatkozó riport megrázó szavait idézzem).
Az átmenet a rajttól kb. 260 méter, a ponthoz közelítve
lejt. A bója az érkezési irányból biztosan
több mint húsz méterről látható (magyarán
alaposan kilóg a gödörből), a közelben más
pont nincsen.
Ennyit a drámai helyszínről és nézzük
az eseményeket. Pasi Ikonen, a finnek sprint-világbajnoka és
a Világkupa akkori éllovasa erre a pontra kb. 1 percet hibázik
(ideje 2:14, a legjobb idő 1:17) és nem jut az A döntőbe.
A finn edző a pontot megóvja, mondván, az ő versenyzője
olyan profi, hogy ha egy völgy-pontot keres, egy közvetlenül mellette
lévő gödör-pontra rá se néz (tehát
nem veszi észre, hogy a kód jó), hanem megy tovább.
(De hová - kérdeném én amatőrileg). A világért
nem sugallva semmit, hadd jegyezzem itt meg, hogy Ikonen az a csudabogár,
aki tájoló nélkül versenyezve tudott világbajnok
lenni. Ennek a terepszakasznak a kevéssé jellegzetes domborzata
nem igazán segíti az ilyesfajta bravúrokat. A finn edző
tehát óv (csatlakozik, hozzá a svájci is, neki is
van egy "egyperces" versenyzője), a rendezők az óvást
a "4m-es eltérés, félméteres gödör,
távolról látható" indokokkal elutasítják.
Az óvók fellebbeznek, a nemzetközi zsűri annak rendje-módja
szerint kiszáll, megvizsgál és elutasít.
A rendezőség a hibát elismerte, sőt súlyos
szemrehányásokat tett önmaga egy részének (senkit
sem tud jobban bántani egy hiba, mint annak elkövetőjét),
de azért (könyörgöm tisztelettel) nem ez volt az egyetlen,
sőt nem is a legjelentősebb eseménye annak a hétnek.
Ennek a jegyzetnek idáig kellene tartania (ha egyáltalán).
A befejező rész egy kvázi olvasói levél a honi
szakmai közállapotokról. Olvasom a Tájolóbeli
beszámolóban, hogy a 106-os ponton "feltűnően
sokan - köztük … is (itt az egyik magyar fiú neve van, de
nem a személy a fontos) - hagytak ott értékes másodperceket,
vagy akár perceket". Csak nem? Gondolom én. (A feltűnő
sokaságról most ne, csak a miénkről.) Olvasom továbbá
a Tájfutásbeli interjút, amelyben a mi fiúnk jelzi
"a 106-os pont engem is érintett". Ezek szerint tényleg.
De vajon miként? Ő a 106-os pontra 3:31-et ment, ez a 45 fős
selejtezőfutam 43. legjobb részideje. Azon gondolkozom, hogy miként
lehet egy négy méter sugarú körben két percet
eltölteni, és közben nem észrevenni egy pontot a jó
kóddal. Már mi is ilyen profik volnánk?
Lux Iván
Vissza a Tájoló 2002/9 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!