A naptárban szeptember második hétvégéjét
írjuk. A 35. Zugló Kupa mezőnye és ezen belül
az F 55-ös kategória Korik Andor emlékversenyének résztvevői
gyülekeznek a Budai-hegyekben, az ismert Macis parkolóban. Már
javában folyik a verseny, amikor a Célszemélyzet értesítést
kap: súlyos sérülést szenvedett a verseny egyik résztvevője:
dr.Kardos Ferenc, az OSC szenior versenyzője. A népszerű fogorvossal,
sok tájfutó "megkínzójával" és
meggyógyítójával az egyéni OB-n találkoztunk
újra, ahol gyógyulása után először állt
rajthoz.
- Mi történt veled a Zugló Kupán?
- A repülőtér felé vezető úton futottam
a katonasír irányába elég jó tempóban.
Nem egy sima út. Helyenként kövek, gyökerek állnak
ki a talajból.
- És ezután?
- Nem emlékszem semmire.... A többit Balogh László
sporttársamtól tudom: "Két kislány szólt:
valaki a földön fekszik - mondták. Odamentem velük. Egy
fa tövében arccal a föld felé eszméletlen állapotban
feküdt egy férfi versenyző... Hiszen ez a Kardos doki! Megérintettem,
akkor már kezdett ébredezni. Segítettem neki felállni,
ami csak többszöri kísérletre sikerült. Szörnyen
nézett ki. A fején, arcán, vállán vérzett,
ütésnyomok, horzsolások mindenütt, már ami kilátszott
a testét és ruházatát borító portól.
Rám támaszkodva elindultunk a cél felé. Azt sem tudta
hol van, mi történt vele."
A célban a látványom teljes döbbenetet, majd segíteni
akarást váltott ki.
Rózsa, a feleségem akkor rémült meg másodszor
is, miután a kúthoz invitált. Megkérdeztem: milyen
kúthoz? Tudta, ha ezt nem tudom, itt nagy baj lehet....
Szegény Vera az első ijedtség után szappant, törölközőt
hozott, Iván a kutat nyomta.... és mindenki ellátott jó
tanácsokkal.
Rózsa bevitt a János kórházba, Karsai Klári
is velünk jött és tartotta bennem a lelket. Erős baloldali
fájdalomra panaszkodtam és elég zavartan viselkedtem. Nem
tudtam, hol lakom, hol dolgozom. Fájt a fejem.
Miután megtaláltuk a traumatológiát, Rózsa
határozott fellépésének köszönhetően
gyorsan behívtak egy lábujjficamos előtt. Vizsgálatok,
röntgen, CT, EEG,... kérdések, amelyek nem mindegyikére
tudtam válaszolni. Voltak dolgok, amikre egyáltalán nem emlékszem.
Rózsa mentett meg a második tetanusz injekciótól,
mert nem emlékeztem, hogy félórával azelőtt
már kaptam egyet.
A diagnózis: súlyos agyrázkódás, arccsonttörés
a bal halánték táján traumás eredetű
koponyaűri bevérzés, mellkasi zúzódás,
átmeneti amnézia.
- Mi a felvetés, hogyan történhetett a baleset?
- Valószínűleg valamiben megbotlottam, miközben a térképre
pillantottam, és esés közben egy fával ütközött
a fejem, illetve a vállam. A kórházi vizsgálatok arra
is kiterjedtek, nem az esés előtti pillanatokban lettem-e rosszul,
mivel a körülményekre a mai napig nem emlékszem. Ezt a
felvetést a kardiológiai vizsgálatok kizárták.
- Mikor kezdtél ismét mozogni, edzeni?
- A kórházból két nap után a saját felelősségemre
elengedtek, aztán egy hétig még otthon pihentem. Mivel ebben
az esetben négy-hat hét mozgástilalom ajánlott, így
csak az OB előtti napokban kocogtam keveset.
- Hogyan esett az első verseny, hiszen hetedik lettél az OB-n,
nem egész 7 perc hátránnyal.
- Mivel a baleset körülményeire nem emlékszem, semmi rossz
érzés nem rögzült, így inkább már
vártam a versenyzést! A selejtezőt végiggyalogoltam,
a döntőt, ha kissé visszafogottan is, de megfutottam. A memóriazavarnak
és a fizikai sérüléseknek ma már nyoma sincs,
remélem az erőnlétem is hamarosan visszatér!
Szeretném megköszönni Balogh Laci bácsi önzetlen
segítségét, és mindazokét, akik megkerestek,
aggódtak, vagy érdeklődtek hogylétem felől!
Ez legalább olyan jól esett, mint a mostani első futásom
az OB-n.
- Köszönöm a beszélgetést, jó egészséget,
és további sok sikeres versenyt kívánok!
A Zugló Kupa versenybírósága Balogh László
részére fair play díjat adott át sportszerű
magatartása elismeréséül.
(S.A.)
Vissza a Tájoló 2002/9 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!