Ami tetszett a középtávú és váltó ob során


Bevezetésül annyit, ha visszalapozza valaki a közelmúlt cikkeit, vagy felidézi emlékezetében, elég gyakoriak a versenyrendezést bíráló gondolatok. Az internet levelezési listájáról nem is beszélve! Elfogadom, hogy időnként szükség van a bírálatokra, és elsősorban akkor, ha az egyenlő elbírálást háttérbe szorítva valakit, vagy valakiket igazságtalanul hátrányos megkülönböztetés ér. De akkor is nagy a pocskondiázás, ha valamely rendezők eltérnek egy megszokott formától, és a nagyszájú "versenyzők" azonnal hallatják hangjukat. (A "versenyzők" fogalmat azért használom, mert a leghangosabb bírálók azok, akik időnként sem rendeznek versenyt, csak élvezői a tájfutó társadalom belső körforgásának. Vagyis kimaradnak az évente legalább egyszer illik versenyt rendezni elvből, rendszeresen "csak versenyeznek".) Az a véleményem, hogy a versenyzőknek egy kicsit jobban illene értékelni a versenyrendezők többségének lelkiismeretes, gondos és végül is megfizetetlen munkáját. Elég rendesen elszoktunk az elismerésektől, és ez a KOB és VOB után sem történt másként: a levelezői listán beindult a bírálat - ami úgyis tisztázódott a helyszínen és alapvetően kár senkit sem ért: a döntőre rendeződtek a problémák.
Tehát amiért tollat ragadtam, beszéljünk már végre arról: mi volt jó?! A jól sikerült dolgok kiemelésével a későbbi rendezők éppúgy tudnak okulni, mint a bírálatokból.

- Tetszett a helyszín kiválasztása. Szinte mindig lehet kifogást találni a térképjavítások jó részében, mint itt is tették, de mondjuk ki: gyönyörű erdőt szemeltek ki a rendezők az OB-hoz. Tudom, mindenkinek más-más az ízlése, különböző versenyzőknek általában más-más terep is fekszik, de a többség csak bámulta a szépséges erdőt. A döntő rajtjába menet a meredek kaptatón nem a légszomj, hanem a táj szépsége, a csodálatos kilátás késztette meg-megállásra az embereket. Nem győzték mutogatni a érdekes formájú hegyeket, a varázslatos tájat. Úgy érzem tényleg egy OB színvonalának megfelelő kellemes, szép rétet választott ki a rendezőség a Cél és a VK számára. A hely egyúttal most szinte szurkolókatlanná is vált, hiszen a befutó versenyzők jól láthatók voltak a rét minden pontjáról a finiselésben. (Különösen jól kidomborodott a váltón.)
- Tetszett az SI kínálta lehetőségek minden eddiginél legjobb kihasználása. A befutópontokon a dugóka használata után a szpíker azonnal név szerint mondta be, hogy ki közeledik a cél felé. A váltón ez még tovább bővült, hiszen a rét szélén lévő átfutópont érintésével ugyanígy bemondásra került egy adott csapattag (persze láthattuk is őket!), így elmaradhatott a korábban mindig szükséges rádióspont is, ami szinte soha nem működött tökéletesen. Itt most félreértés sem lehetett.
- Különösen tetszett a váltópályák tervezése. Minden váltópálya egy nagy kör és egy kis kör alapelvvel készült. Minden versenyző ugyanazon az átfutóponton "bemutatásra" került a közönségnek, innentől kezdve cca. 8-15 percre várhatta váltótársa. Ez azonban nem egy távolságarányosan beiktatott pont volt, hanem összegezhetjük úgy is, hogy az átfutópontig egy normál pályának felelt meg a vonalvezetés, utána pedig egy sprint jellegű befejezés volt. Ez nagyon változatossá és nehézzé tette a versenyzést, sokan hibáztak is a végén.
- Tetszett a hangosítás megoldása - különösen a 2. napon.
- Tetszett, hogy a nagy létszám ellenére kevés sorállással, jól működött a büfé.
- Tetszett, hogy az eredményhirdetésnél kiszólított dobogósokon kívül felsorolták a kategóriák 4-6. helyezettjeit is.

Összességében elmondhatjuk, hogy közmegelégedésre a TIPO nagyon jól megszervezett és lebonyolított, színvonalas középtávú és váltó OB-t rendezett.
A versenybíróság elnökétől kezdve az üdítőt osztogató kisgyerekekig minden rendező munkáját hálásan köszöni a versenyzők nevében is:

Lovász István



Vissza a Tájoló 2002/8 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!