Nagyszerű verseny - bosszantó hiányosságokkal
A nagy múltú, rangos versenyt ez évben Mladá Boleslavtól
30 km-re, a Kokorinsko természetvédelmi terület ÉK-i
peremén rendezték meg. 22 európai országból
és Japánból gyűlt össze a csaknem 2200 fős
mezőny, 40-nél több magyar résztvevővel.
A terepek - a 2. naptól - ismerősek voltak, jó néhányan
futottunk itt az ez év májusi Continental Kupán is.
A versenyközpont is ugyanott volt, egy szép fekvésű üdülőtó
(Máchovo jezero) közelében, egy erdővel borított,
és tóparti stranddal szegélyezett félszigeten fekvő
kempingben. A kempinget (Bíly kamen) mint diszkót, hatalmas táblák
hirdetik a környéken, ennek megfelelően zajos volt, ráadásul
szűknek bizonyult valamennyi résztvevő számára.
Sajnálatos módon a közeli másik kemping is alkalmatlan
volt az éjszakai pihenésre a hajnalig tartó üvöltözés-kurjongatás
miatt. (Szomorú személyes tapasztalatom, hogy ebben a tekintetben
nem sikerült lebontani a vasfüggönyt: a néhai "túloldalon",
ha egy kempingben ki van írva, hogy este 10-től - délebbre
esetleg 11-től - csendes pihenő van, akkor ott csend is van, aki
nem tartja be, arra rászólnak.) Nos, kiírás itt is
volt
A rendezőknek alighanem minden erejét lekötötték
a versenyrendezés terepi munkái, mert azon kívül szinte
láthatatlanok voltak - sajnos a közreműködésük
is. A versenyzést közvetlenül nem érintő körülmények
tekintetében régen tapasztaltam ilyen lazaságot, vagy inkább
nemtörődömséget.
A versenyközpontot egy árva bója vagy felirat sem hirdette,
egyetlen elágazásnál sem.
A kiadott programfüzet a legfontosabb tudnivalókat - pályaadatok,
távolságok - tartalmazta, kevés reklámmal és
a teljes szimbol-listával kiegészítve (teljesen szükségtelenül).
Rajtlista nem volt benne, és hiányoltam a környékre
vonatkozó információkat is. Korábbi csehországi
versenyekkel ellentétben ezúttal az internetes honlapon sem voltak
ilyen leírások, vagy hivatkozások. Pedig lett volna miről
írni: 30 km-es körzetben több középkori vár,
kastély és templom állt, a természeti szépségekről
nem is beszélve. Egy-egy ilyen nyári versenyre nem csak a tájfutás
kedvéért látogat el az ember, hanem - ha már sok száz
km-re elutazott otthonról - a vidéket is szeretné megismerni;
és ehhez ki adhatná a legtöbb segítséget, ha
nem a helybéliek. (Gyenge ellenérv lehet, hogy Csehországban
az 5-napos verseny többnyire 5 napig tart, pihenőnap nélkül,
így kevesebb idő és erő jut a kalandozásra.)
Az első napi '0'-idő 25 percet késett, ezt azonban a legtöbben
csak a rajtban tudtuk meg. (A bennszülöttek is, vagyis nem a nyelvismeret
hiányzott, hanem az információ.) Az enapi eredményeket
a célban kinek-kinek 5, illetve 25 perc jóváírásával
írták ki, ezért a végleges eredményt csak este
tudhattuk meg.
A rajtban jól jött volna frissítő víz; egyszer
sem volt. Sőt, a 2. napon a célban sem, mivelhogy a célkapu
az erdő közepén volt, és onnan további 1500 m
gyaloglással lehetett (étlen-, de főleg szomjan) beérni
a napi versenyközpontba. A térkép alapján érthető,
hogy nem akarták a terep legértéktelenebb részén
befejezni a pályákat (bár májusban ugyanezen a terepen
és versenyközponttal sikerült), ez esetben viszont máshová
kellett volna helyezni a gyülekezőt - de legalább is néhány
marmonkanna vizet ki kellett volna vinni a célkapuhoz.
A célban leggyakrabban csak egy kiolvasó működött,
ezért sokszor percekig tartott a sorban állás a célvonal
mögött.
A versenyirodában esténként senki sem volt, így pl.
az előversenyként megrendezett éjszakai verseny eredményét
csak az utolsó napon, az eredményhirdetéskor tudtuk meg.
(Merthogy ki sem írták sehová.)
A napi eredményeket esténként egy elképesztően
kis felületű eligazító táblára (annak is
csak az egyik oldalára) ragasztották ki, kétezer ember taposta
egymást előtte - miközben a tábla mellett hosszú
fasor futott végig a kempingen. Csak néhány méter
spárgára lett volna szükség, meg egy kis odafigyelésre.
Szerencsétlen volt az is, hogy a napi győzteseket az étterem
teraszának támfalához állították a fölötte
lévő, jól látható terasz helyett. Itt oklevelet
és egy, a verseny emblémájával díszített
fejpántot kaptak. Ezek után az 5. napi célba érkezéskor
mindenki egy ugyanolyan fejpántot kapott ajándékul
A végső eredményhirdetés során a rendezők
elkövették a - sajnos - nálunk is gyakori hibát: a dobogót
a domb (lejtő) tetejére állították, így
aztán a nézők közül csak az első sor látott
belőle valamit. (A mindenkori rendezők figyelmét ezúton
kérem, hogy az eredményhirdetés megtervezésekor gondoljanak
a színházi vagy stadion nézőtérre, ahol is
- ferde térszín esetén - a nézőket lefelé
fordítva állítják vagy ültetik a lejtőre,
és a látnivaló alul van. Már az ókorban is
tudták!
)
Ennyi negatív kísérőjelenség után jöjjenek
a pozitívumok. "A rendezőknek alighanem minden erejét
lekötötték a versenyrendezés terepi munkái"
- írtam korábban. Nos, ez az igyekezet nem volt hiábavaló,
mert ami a versenynek ezt a - lényegi - részét illeti, abban
nem lehetett kifogásolnivalót találni. Szép és
pontos térképek (május óta tovább javítva,
aktualizálva), hibátlanul berajzolt és fölépített,
változatos pályák, igényesen kialakított célok
(a 2. napot persze nem ideértve), szervezett parkoltatás, jól
működő büfék, sportszer árusok, elegendő
mobil-WC, folyamatos eredményközlés a hangosbemondón,
a 2. naptól már viszonylag gyors eredmény kirakás.
A rendezők a helyszínek ügyes megválasztásával
fokozatosan adagolták a technikai nehézségeket. Az első
napi terep (Slatinné vrchy, 1:10000) nagyobb része közel sík
volt, kisebb dombokkal, csak a hosszabb pályákat vezették
föl egy meredek, 70 m-es hegykúpra. Az erdő hol futható,
hol sűrű volt, és itt-ott már előbukkant egy-egy
homokkő letörés, vagy szikla is. Ennek a térképnek
a sarkán a versenykemping is rajta van. A második napi, kissé
szintesebb, de tisztább terepen (Enkláva, 1:10000) már több
homokkő sziklát láttunk-fogtunk, de az igazi csemege a harmadik
naptól következett. Mély, sokfelé elágazó
völgyrendszer, nagyobbrészt tiszta erdő, kikerülhető
zöld foltokkal, néhol tisztásokkal, leginkább azonban
homokkő sziklák minden elképzelhető (és elképzelhetetlen)
formációban; tornyokkal, hasadékokkal, párkányokkal,
stb. Ezt a fantasztikus terepet (Selská rokle) nem lehet megunni, néhány
napi futás során megismerni is alig. Verseny közben egy-egy
percre ugyan felvillan a "hiszen itt már jártam" érzése,
hogy aztán a következő völgyelágazásban
vagy sziklaszorosban rögtön kiderüljön: (el)tévedtem.
A 3-5. napot ugyanezen a terepen, közös célhellyel rendezték,
előbb két eltérő 1:5000-es(!) kivágaton, majd
az utolsó napon az egészet összefoglaló, 1:10000-es
léptékű térképen. Sajnos ebben a léptékben
az egyébként nagyon pontos szikla ábrázolások
már csak nagyítóval olvashatók. A térképnek
megfelelően a 3-4. napon rövidebb, így is hurkolt pályák
voltak, sok-sok rövid átmenettel (átlagos hossz: 150-170 m!),
míg az utolsó - vadászrajttal indított - versenynapon
a sziklacsoportok (és aprólékos részletek) között
néhány hosszabb, útvonal választást felkínáló
átmenet is akadt. Valamennyi napra és pályára érvényes,
hogy a szokásosnál több pontból állították
össze, ennek megfelelően igen sok pont volt kint a terepen. (F45A-ban
az 5 napi összesített pályaadat: 26,4 km, 106 pont!)
A rajtoltatás egy-egy kategórián belül viszonylag nagy
időközökkel történt, a kisebb, 1,0-1,5 km2-nyi terepeken
(3-4. nap) így is sokan voltunk; gyakran előfordult sorban állás
a pontoknál, vagy akadályoztatás egy-egy szűk szorosban,
sziklapárkányon.
Tetszett, hogy a rendezők igyekeztek az egy klubba tartozókat közeli
rajtidőkkel indítani. (Külföldön ez már szokásos,
itthon vajon miért nem?) Ennek következtében a térképek
begyűjtésétől is el lehetett volna tekinteni, ahogyan
tavaly.
Nagyon ügyes a Csehországban általánossá vált
gyakorlat, amely szerint a (pót)szimbolt (mert a térképre
nem is mindig teszik rá) a célban lehet felvenni - kis zacskóban
lóg a kategóriák rajtlistája alatt -, és mindenki
úgy viszi ki a pályára, ahogyan akarja. Így aztán
a rajtban már nincs vele gond - sem a rajtoltatóknak, sem a versenyzőknek
-, a pályán pedig nem kell a térképet forgatni, hajtogatni.
Jó lenne átvenni ezt a rendszert! Kiegészítő
felszerelésként az alkarra rögzíthető szimboltartót
is árulnak - nagyon ajánlom mindenkinek, főleg a gyengébben
látóknak.
Az eredményhirdetés a korábbi évek csehországi
versenyeihez képest ünnepélyesebbre, és a díjak
tekintetében is színvonalasabbra sikerült. Kár, hogy
az eredményközlő az oklevelekről olvasta a neveket,
így sem a klub, sem az ország neve nem hangzott el a győzteseknél.
A szép számú magyar résztvevő 3 győztesnek
és 3 további dobogós helyezésnek tapsolhatott különösen:
N20B 3. Szentei Zs.
N45A 2. Jenővári G.
F14A 1. Kerényi M.
F18A 1. Pelyhe D.
F20B 3. Lenkei Á.
F50B 1. Bogdanovits A.
Essék néhány szó az anyagiakról is: a verseny
nevezési díja - 45 napos előnevezés esetén
- korosztálytól függően 14-28 Euro, a 6 napos kemping
díja 20 Euro/fő volt. (Egyszerű faházban, félpanzióval:
65 Euro). Parkolási-, benzin és egyéb útiköltségekkel
- 4 fő/autó számításbavételével
- ez összesen kb. 17-21 ezer (28-32 ezer) Ft.
Jövőre Novy Bor rendezi a nyári 5-napos cseh versenyt (Bohemia
Kupa), az 1998-as szenior VB terepén, augusztus 13-17. között.
Érdemes lesz beilleszteni a naptárba!
K.D.
Vissza a Tájoló 2002/8 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!