Nagyszerű verseny - bosszantó hiányosságokkal


A nagy múltú, rangos versenyt ez évben Mladá Boleslavtól 30 km-re, a Kokorinsko természetvédelmi terület ÉK-i peremén rendezték meg. 22 európai országból és Japánból gyűlt össze a csaknem 2200 fős mezőny, 40-nél több magyar résztvevővel.
A terepek - a 2. naptól - ismerősek voltak, jó néhányan futottunk itt az ez év májusi Continental Kupán is.
A versenyközpont is ugyanott volt, egy szép fekvésű üdülőtó (Máchovo jezero) közelében, egy erdővel borított, és tóparti stranddal szegélyezett félszigeten fekvő kempingben. A kempinget (Bíly kamen) mint diszkót, hatalmas táblák hirdetik a környéken, ennek megfelelően zajos volt, ráadásul szűknek bizonyult valamennyi résztvevő számára. Sajnálatos módon a közeli másik kemping is alkalmatlan volt az éjszakai pihenésre a hajnalig tartó üvöltözés-kurjongatás miatt. (Szomorú személyes tapasztalatom, hogy ebben a tekintetben nem sikerült lebontani a vasfüggönyt: a néhai "túloldalon", ha egy kempingben ki van írva, hogy este 10-től - délebbre esetleg 11-től - csendes pihenő van, akkor ott csend is van, aki nem tartja be, arra rászólnak.) Nos, kiírás itt is volt…
A rendezőknek alighanem minden erejét lekötötték a versenyrendezés terepi munkái, mert azon kívül szinte láthatatlanok voltak - sajnos a közreműködésük is. A versenyzést közvetlenül nem érintő körülmények tekintetében régen tapasztaltam ilyen lazaságot, vagy inkább nemtörődömséget.
A versenyközpontot egy árva bója vagy felirat sem hirdette, egyetlen elágazásnál sem.
A kiadott programfüzet a legfontosabb tudnivalókat - pályaadatok, távolságok - tartalmazta, kevés reklámmal és a teljes szimbol-listával kiegészítve (teljesen szükségtelenül). Rajtlista nem volt benne, és hiányoltam a környékre vonatkozó információkat is. Korábbi csehországi versenyekkel ellentétben ezúttal az internetes honlapon sem voltak ilyen leírások, vagy hivatkozások. Pedig lett volna miről írni: 30 km-es körzetben több középkori vár, kastély és templom állt, a természeti szépségekről nem is beszélve. Egy-egy ilyen nyári versenyre nem csak a tájfutás kedvéért látogat el az ember, hanem - ha már sok száz km-re elutazott otthonról - a vidéket is szeretné megismerni; és ehhez ki adhatná a legtöbb segítséget, ha nem a helybéliek. (Gyenge ellenérv lehet, hogy Csehországban az 5-napos verseny többnyire 5 napig tart, pihenőnap nélkül, így kevesebb idő és erő jut a kalandozásra.)
Az első napi '0'-idő 25 percet késett, ezt azonban a legtöbben csak a rajtban tudtuk meg. (A bennszülöttek is, vagyis nem a nyelvismeret hiányzott, hanem az információ.) Az enapi eredményeket a célban kinek-kinek 5, illetve 25 perc jóváírásával írták ki, ezért a végleges eredményt csak este tudhattuk meg.
A rajtban jól jött volna frissítő víz; egyszer sem volt. Sőt, a 2. napon a célban sem, mivelhogy a célkapu az erdő közepén volt, és onnan további 1500 m gyaloglással lehetett (étlen-, de főleg szomjan) beérni a napi versenyközpontba. A térkép alapján érthető, hogy nem akarták a terep legértéktelenebb részén befejezni a pályákat (bár májusban ugyanezen a terepen és versenyközponttal sikerült), ez esetben viszont máshová kellett volna helyezni a gyülekezőt - de legalább is néhány marmonkanna vizet ki kellett volna vinni a célkapuhoz.
A célban leggyakrabban csak egy kiolvasó működött, ezért sokszor percekig tartott a sorban állás a célvonal mögött.
A versenyirodában esténként senki sem volt, így pl. az előversenyként megrendezett éjszakai verseny eredményét csak az utolsó napon, az eredményhirdetéskor tudtuk meg. (Merthogy ki sem írták sehová.)
A napi eredményeket esténként egy elképesztően kis felületű eligazító táblára (annak is csak az egyik oldalára) ragasztották ki, kétezer ember taposta egymást előtte - miközben a tábla mellett hosszú fasor futott végig a kempingen. Csak néhány méter spárgára lett volna szükség, meg egy kis odafigyelésre.
Szerencsétlen volt az is, hogy a napi győzteseket az étterem teraszának támfalához állították a fölötte lévő, jól látható terasz helyett. Itt oklevelet és egy, a verseny emblémájával díszített fejpántot kaptak. Ezek után az 5. napi célba érkezéskor mindenki egy ugyanolyan fejpántot kapott ajándékul…
A végső eredményhirdetés során a rendezők elkövették a - sajnos - nálunk is gyakori hibát: a dobogót a domb (lejtő) tetejére állították, így aztán a nézők közül csak az első sor látott belőle valamit. (A mindenkori rendezők figyelmét ezúton kérem, hogy az eredményhirdetés megtervezésekor gondoljanak a színházi vagy stadion nézőtérre, ahol is - ferde térszín esetén - a nézőket lefelé fordítva állítják vagy ültetik a lejtőre, és a látnivaló alul van. Már az ókorban is tudták!…)
Ennyi negatív kísérőjelenség után jöjjenek a pozitívumok. "A rendezőknek alighanem minden erejét lekötötték a versenyrendezés terepi munkái" - írtam korábban. Nos, ez az igyekezet nem volt hiábavaló, mert ami a versenynek ezt a - lényegi - részét illeti, abban nem lehetett kifogásolnivalót találni. Szép és pontos térképek (május óta tovább javítva, aktualizálva), hibátlanul berajzolt és fölépített, változatos pályák, igényesen kialakított célok (a 2. napot persze nem ideértve), szervezett parkoltatás, jól működő büfék, sportszer árusok, elegendő mobil-WC, folyamatos eredményközlés a hangosbemondón, a 2. naptól már viszonylag gyors eredmény kirakás.
A rendezők a helyszínek ügyes megválasztásával fokozatosan adagolták a technikai nehézségeket. Az első napi terep (Slatinné vrchy, 1:10000) nagyobb része közel sík volt, kisebb dombokkal, csak a hosszabb pályákat vezették föl egy meredek, 70 m-es hegykúpra. Az erdő hol futható, hol sűrű volt, és itt-ott már előbukkant egy-egy homokkő letörés, vagy szikla is. Ennek a térképnek a sarkán a versenykemping is rajta van. A második napi, kissé szintesebb, de tisztább terepen (Enkláva, 1:10000) már több homokkő sziklát láttunk-fogtunk, de az igazi csemege a harmadik naptól következett. Mély, sokfelé elágazó völgyrendszer, nagyobbrészt tiszta erdő, kikerülhető zöld foltokkal, néhol tisztásokkal, leginkább azonban homokkő sziklák minden elképzelhető (és elképzelhetetlen) formációban; tornyokkal, hasadékokkal, párkányokkal, stb. Ezt a fantasztikus terepet (Selská rokle) nem lehet megunni, néhány napi futás során megismerni is alig. Verseny közben egy-egy percre ugyan felvillan a "hiszen itt már jártam" érzése, hogy aztán a következő völgyelágazásban vagy sziklaszorosban rögtön kiderüljön: (el)tévedtem. A 3-5. napot ugyanezen a terepen, közös célhellyel rendezték, előbb két eltérő 1:5000-es(!) kivágaton, majd az utolsó napon az egészet összefoglaló, 1:10000-es léptékű térképen. Sajnos ebben a léptékben az egyébként nagyon pontos szikla ábrázolások már csak nagyítóval olvashatók. A térképnek megfelelően a 3-4. napon rövidebb, így is hurkolt pályák voltak, sok-sok rövid átmenettel (átlagos hossz: 150-170 m!), míg az utolsó - vadászrajttal indított - versenynapon a sziklacsoportok (és aprólékos részletek) között néhány hosszabb, útvonal választást felkínáló átmenet is akadt. Valamennyi napra és pályára érvényes, hogy a szokásosnál több pontból állították össze, ennek megfelelően igen sok pont volt kint a terepen. (F45A-ban az 5 napi összesített pályaadat: 26,4 km, 106 pont!)
A rajtoltatás egy-egy kategórián belül viszonylag nagy időközökkel történt, a kisebb, 1,0-1,5 km2-nyi terepeken (3-4. nap) így is sokan voltunk; gyakran előfordult sorban állás a pontoknál, vagy akadályoztatás egy-egy szűk szorosban, sziklapárkányon.
Tetszett, hogy a rendezők igyekeztek az egy klubba tartozókat közeli rajtidőkkel indítani. (Külföldön ez már szokásos, itthon vajon miért nem?) Ennek következtében a térképek begyűjtésétől is el lehetett volna tekinteni, ahogyan tavaly.
Nagyon ügyes a Csehországban általánossá vált gyakorlat, amely szerint a (pót)szimbolt (mert a térképre nem is mindig teszik rá) a célban lehet felvenni - kis zacskóban lóg a kategóriák rajtlistája alatt -, és mindenki úgy viszi ki a pályára, ahogyan akarja. Így aztán a rajtban már nincs vele gond - sem a rajtoltatóknak, sem a versenyzőknek -, a pályán pedig nem kell a térképet forgatni, hajtogatni. Jó lenne átvenni ezt a rendszert! Kiegészítő felszerelésként az alkarra rögzíthető szimboltartót is árulnak - nagyon ajánlom mindenkinek, főleg a gyengébben látóknak.
Az eredményhirdetés a korábbi évek csehországi versenyeihez képest ünnepélyesebbre, és a díjak tekintetében is színvonalasabbra sikerült. Kár, hogy az eredményközlő az oklevelekről olvasta a neveket, így sem a klub, sem az ország neve nem hangzott el a győzteseknél.
A szép számú magyar résztvevő 3 győztesnek és 3 további dobogós helyezésnek tapsolhatott különösen:
N20B 3. Szentei Zs.
N45A 2. Jenővári G.
F14A 1. Kerényi M.
F18A 1. Pelyhe D.
F20B 3. Lenkei Á.
F50B 1. Bogdanovits A.
Essék néhány szó az anyagiakról is: a verseny nevezési díja - 45 napos előnevezés esetén - korosztálytól függően 14-28 Euro, a 6 napos kemping díja 20 Euro/fő volt. (Egyszerű faházban, félpanzióval: 65 Euro). Parkolási-, benzin és egyéb útiköltségekkel - 4 fő/autó számításbavételével - ez összesen kb. 17-21 ezer (28-32 ezer) Ft.
Jövőre Novy Bor rendezi a nyári 5-napos cseh versenyt (Bohemia Kupa), az 1998-as szenior VB terepén, augusztus 13-17. között. Érdemes lesz beilleszteni a naptárba!

K.D.



Vissza a Tájoló 2002/8 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!