Érdekességek az EB-ről

19 év után ismét Magyarország rendezhette az év legrangosabb tájfutóversenyét, méghozzá nem is akármilyet: most először volt mindhárom egyéni számhoz külön selejtező, így a váltóval és a terepbemutatóval együtt nyolc futásból állt a sorozat (ami a következő hétvégén ráadásul újabb néggyel folytatódott Csehországban). Csontival meg is állapítottuk az egyik futam közben, hogy ha ez így megy tovább, pár éven belül nálunk is specializálni fogják magukat az emberek a különböző távokra. De hogy ez mennyire nem így van, arra maga a verseny cáfolt rá: a legjobb időket szinte teljesen ugyanazok futották mind a négy számban, az ukrán Jurij Omeltchenko pl. állandó résztvevője volt az eredményhirdetéseknek, ráadásul a sprint és a hosszútáv győzelmét is csak egy-egy nagy hibázással tudta elbukni. (A hosszútávon különben elsőnek indulva verte szét a mezőnyt kettővel az utolsó előtti pontig.)
A magyar csapatból kivételesen a fiúk szerepeltek jobban, ennek talán az volt az oka, hogy itt már a női mezőny sem volt akármilyen: Simone Luder és Hanne Staff - akik szintén az első tízben végeztek mindhárom egyéni számban - 6 percesen belüli váltóidejeit a délutáni nyílt versenyen a férfiak közül is csak hárman - két dán és egy észt csapatvezető - tudta megdönteni, a legjobb magyar Gösswein Csabi is több mint egy percet kapott. (Luder állítólag a svájci röplabda válogatott tagja is (!), és a Főiskolás VB-re nem jött el, mert az nem fért bele a programjába...) Mondjuk csapatunk esélyeit az is jól jellemezte a versenysorozat előtt, hogy ketten is lemondtak volna a részvétel jogáról, de Lantos Zoli rábeszélte őket az indulásra - és valljuk be, joggal, hiszen nem biztos, hogy lett volna náluk jobb.
A legemlékezetesebb számunkra minden bizonnyal a szombati nap marad, amikor Doma kis híján győzött a sprinten. Több mint bosszantó az a fél perces hiba ott a végén, de a részidőkből azért az is kiderül, hogy az első tízből mindössze hárman hagytak benne 10 másodpercnél kevesebbet, a főleg ezen a távon nagy klasszis Omeltchenko például még nagyobbat is hibázott, mint Doma. A nap legnagyobb vesztese különben sem ő, hanem az ezen a távon a világbajnoki címet védő Pasi Ikonen volt, aki be sem jutott a döntőbe. Igaz, ezt ő az EB legnagyobb bakijával magyarázta: egy horpadás-pontot ugyanis a horpadásban lévő, a kör közepétől 2-3 méterre lévő lapos gödörbe tettek. Ikonen megóvta a pontot, amit - nyilván a nemzetközi ellenőrzőbírókkal egyetértésben - elutasítottak, de tény, hogy feltűnően sokan - köztük Harkányi Zoli is - hagytak ott értékes másodperceket vagy akár perceket azon a ponton. Bezzeg délben a Balaton Nagydíjon ugyanez senkinek sem tűnt fel, igaz, a 10 ezres térképen a gödör és a horpadás már teljesen egybeesett. Szívesen látnék különben egy interjút utólag is a rendezőkkel, hogy pl. az egyik sprintszámon a várban lévő célról szóló híresztelés csak szándékos félretájékoztatás volt, vagy valós (és végül elvetett) alternatíva. (A bulletinben mindenesetre megjelent annak a "terepnek" a jellemzése is, ráadásul elsőként a négy közül.)
A sprint szám mellesleg több kívánnivalót is hagyott maga után rendezésileg - látszik, hogy ebben még nincs rutinunk -: a fenti hibán kívül a máshol jó térképek nem következetes ábrázolásmódjára is panaszkodtak a versenyzők (sőt, a felvezetők is), továbbá azon is megdöbbentünk többen, hogy a tizedmásodpercre történő időmérés kézzel történt (a középtávú OB-n is használt szerkezettel), ami nem biztos, hogy a legjobb módszer volt helyezések eldöntésére. (Születtek egytizedes különbségek, sőt, holtverseny is!)
Ha már itt tartunk, másról nem nagyon akarok véleményt nyilvánítani, túl nagy volt ez a rendezvény ahhoz, hogy mindenbe belelássak. Pozitívumként viszont mindenképpen érdemes megemlíteni a látványos eredményhirdetéseket - pláne a felajánlott kardot, amit mondjuk nem tudom, hogy vitt haza Mamlejev a repülőn -, a Norvégiából importált remek szpíkert - az O-Sport riportereként annyira ismerte a mezőnyt, hogy a hosszú táv selejtezőjében fél órával előre megmondta, hogy Dénes Zoli 26. lesz -, valamint a vendégkönyvében is agyondicsért színvonalas és azonnal frissülő honlapot.
Visszatérve a térképekre, jól mutatja, hogy a kereszteződős pályakitűzés mennyire a nemzetközi világversenyek sajátja is, hogy a hét futam ellenére kisebb területről készült most térkép, mint a 83-as három futáshoz. Ha pedig a magyar tájfutás számára leginkább értékes új terepek számát nézzük, akkor csak a középtávoknak és a váltónak otthont adó egyetlen, Kecskevárra keresztelt (Uzsabányától északra fekvő) terület marad - ráadásul arra is igen nehéz engedélyt kapni. Jövőre azért lehet, hogy a Hungária két napja keretében ismerheti meg a nagyközönség, bár szerintem OB-k számára jobb lenne - azok úgysem akkora tömegversenyek.
A jövő évtől ugyebár már évente van VB, ennek ellenére az EB sorozat kétévente folytatódik, legközelebb 2004-ben, Dániában. Hogy ennek mi értelme van, azt nem tudom, de jól mutatja a fejetlenséget az IOF-ben, hogy Dánia két éven belül EB-t és VB-t is rendezhet, hiszen ez utóbbiból (ugyebár épp a mi rovásunkra) nemrég kapta meg a 2006-os rendezési jogát.

Skuló Marci

Vissza a Tájoló 2002/8 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!