Az Eb Szervezőbizottsága 2000. őszén kezdte meg munkáját és a következő márciustól havonta legalább egyszer találkozott. A reszortok hamar kialakultak, a következők szerint: térképek és pályák - Sőtér János, versenyigazgató - Moór Sándor, informatika és a célok megtervezése - Kovács Balázs, rajt és célhelyek kialakítása - Borosznoki László, versenyzők szállása és étkezése - Fehér Ferenc, pénzügyek - Riczel Zsuzsi, marketing és szponzorok - Csongrádi Jenő, versenyiroda - Erdélyi Tibor és Jenővári Gabriella, felvezetés - Somlai Gábor, web és Internet - Molnár Péter, humán menedzser - Korik Vera, edzőversenyek és terepbemutató - Hegedüs Zoltán, Balaton Nagydíj koordináció - Korbély Tibor, szpíkerek és média - Kesztyüs Szilvi, szállítás - Nemesházi László, kiadványszerkesztés - Schell Antal, dizájn - Kovács Gábor, pontőrők - Felber Gyula. Viszonylag későn, de szerencsére még időben csatlakozott a csapathoz az eredménytábla-kezelő csoport Zsigmond Tibor vezetésével. A hazai ellenőrök: Hegedüs András és Szerdahelyi Zoltán.
A Szervezőbizottság legfontosabb feladatának azt tartotta,
hogy felkészüljön minden olyan váratlan eseményre,
amelyekre egyébként úgysem lehet felkészülni.
Ennek érdekében módszeresen végigvettük a teendőket,
az azok végrehajtásához szükséges feltételeket
és a lehetséges akadályokat. A Szervezőbizottság
minden megbeszélésén volt egy, vagy két kiemelt téma,
ezek felelősei beszámoltak az előkészítés
helyzetéről és a megoldandó problémákról.
A szisztematikus előkészítésnek, valamint a résztvevők
hatalmas tapasztalatának, gyakorlatának és odaadásának
köszönhetően utólag örömmel állapítható
meg, hogy banális hibát mindössze egyszer követtünk
el (nem árulom el, hogy mit), komolyabb problémák egyáltalán
nem voltak (miközben persze "mindig volt valami").
A reszortfelelősők önállóan mozgatták
csapataikat, a teendőket előzetes forgatókönyvek rögzítették
és napi megbeszélések alapján pontosultak. A körülmények
igen spártaiak voltak: szállás, reggeli és vacsora
az újdörögdi katonai bázison, ebéd hidegcsomagból.
Reggel ötkor ébresztő, a többség hat előtt
már indult munkába, ahonnan délután hat előtt
nemigen tértek vissza (a célépítők soha - néha
kint is aludtak, az iroda 7-től 22-ig volt nyitva, Vera napi 24 órában
gondoskodott rólunk). Ennél még korábban indult az
irányítótáblákat kirakó csoport (Schell
Toncsi és Nemesházi Laci). A BN-t is rendezőknek viszont
két feladatuk is volt. A versenyek után következett az eredménylisták
és rajtlisták előállítása, sokszorosítása,
rajtszámok szétválogatása (csapatvezetői este
hétkor) és már tényleg csak a másnapi SI dobozok
programozása maradt Pacinak, Jozsónak és Zsuzsinak. És
mindez egy héten keresztül. Senki ne gondolja, hogy a pénteki
pihenőnap a rendezőkre is vonatkozott, ez tette lehetővé,
hogy a szombati és vasárnapi célok építését,
valamint a felvezetéseket egyszerre elkezdhessük és azok időben
be is fejeződhessenek.
Az időjárás ezúttal nem volt velünk (de legalább
nem izzadtunk), szerencsére nem nagyon volt időnk evvel foglalkozni.
Aki látta az Eb céljait, biztosan egyetért abban, hogy ilyen
itthon még nem volt - és ezt kellett Bobóéknak és
Tiboréknak háromszor felépíteniük és lebontaniuk.
Ez csak úgy volt lehetséges, hogy Paci az összes helyszínt
a lehető legpontosabban megtervezte, majd a nyár folyamán
Bobóval ki is mérték. Az ellenőrök folyamatosan
mindent ellenőriztek és ezenközben állandósult
az aggodalom, hogy valamit elnézünk (legjobban a nemzetközi ellenőr
parolázott, ami nekünk további pót-pótkötél-típusú
feladatokat hozott). A felvezetők minden pontot háromszor jártak
be a verseny előtt és egyszer a bontáskor. A háromfutamos
selejtezők miatt a rajtoltatóknak folyamatosan figyelniük kellett,
hogy minden versenyző a rajtszámának megfelelő térképet
és pótszimbolt kapja. A versenyzők -4-re indultak és
a rajtoltató és kifutó kordon időnként olyan
hosszú volt, hogy Kova csak nagyobb kirándulások árán
tudta minden emberét instruálni (+ CB rádió, hála
Meichl Gézának és hangosító csapatának).
Ide illik az is, hogy Kisdüdü teamjének a csapatvezetők
azt a feladatot találták ki, hogy az újdörögdi
terepet tisztítsák meg a rakéták fene tudja micsodájához
szükséges volt, kilométerszámra heverő drótszálaktól
- megtették.
Habár a csapatvezetői értekezleteken időnként
szigorú volt a hangnem, egészen biztos vagyok abban, hogy a vendégek
a vendéglátásra nem panaszkodtak (most a hidegtől
egy pillanatra tekintsünk el, bár az sem semmi, hogy Fehér
Feri és Paul két nap alatt hét second-hand hősugárzót
hajtott fel Sümeg-cityben) mert mind a szállásfelelősök,
mind az iroda tündérei (beleértve Csokist is) mindenben igyekeztek
a kedvükben járni. A már sokat látott VK cirkusz résztvevői
is megcsodálták Moór Sanyi melegvizes mobilfürdőjét,
a junior VB-n megismert eredményjelző, valamint a Heki által
programozott részidő-videokivetítő pedig zajos sikert
aratott. Kocsik Árpi szpíkeri képességeit a Hungárián
már megismertük, balszerencséje, hogy segítségül
beszervezte norvég barátját Jörn Sundbyt, aki viszont
vérprofi és napi 48 órát képes közvetíteni.
A két szaporabeszédű férfi (+ szombaton Péter
Attila) mellett Szilvi visszavonult a közszerepléstől és
a médiát látta el hírekkel.
Nagyon sokat jelentett a nemzeti ellenőrök (a hagyományos ellenőrzőbírói
feladatokat messze meghaladó) segítsége és nagy szükség
volt Szarka Ernő bölcsességére a zsűriben Mindenkinek
jólesett, hogy Saci nem csak védnöki támogatásával,
hanem fizikai valójában is velünk volt. Szerintem jól
választottunk védnököket és szponzorokat és
ők is jól választottak minket.
A verseny színvonalának megítélése nem a rendezőség
dolga, azt azonban nem hallgathatom el, hogy több skandináv csapatvezető
szerint Janó pályái az idei VK sorozat legjobbjai közé
tartoztak (a váltó egyenesen a legjobb volt). Talán az is
jellemző, és nem is az elfogult tájfutó körökből
származik, hogy a verseny filmjét készítő Duna
TV-s stáb (Tas elmondása szerint) abszolút paff volt attól,
amit ebben az alig jegyzett, erdőmélyi sportban itt látott.
Ide tartozik az Internetes megjelenésünk dicsérete is. Molnár
Péter és Erdős Gábor a verseny során több,
mint 300 hírt és számtalan fényképet tett fel
a honlapra, az eredmények on-line elérhetők voltak, a végeredmény
a verseny után 10 perccel fent volt (amihez még érdemes azt
is tudni, hogy Újdörögdön és a Várvölgyben
más időkben még térerő sincsen, csak erre az
alkalomra vonult ki egy antennás kamion és kaptunk egy Internet-kapcsolati
mobilt is).
Még nagyon sokat lehetne mesélni (köztük talán
érdekeseket is) erről a nyolc (másoknak kilenc, vagy tíz)
napról, amit együtt töltöttünk, de erre most nincs
több idő, sem hely. Azt viszont mindenképpen ki akarom emelni,
hogy egy (számban, erőben és lelkesedésben is) nagy
csapat szövetkezett egy nagy feladat megoldására, ezt a feladatot
mindenki odaadással és szorgalommal hajtotta végre, aminek
meg is volt az eredménye. Ehhez a feladathoz ez a csapat kellett, köszönöm
mindenkinek.
Lux Iván
Vissza a Tájoló 2002/8 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!