Már tavaly eldöntöttük, hogy idén részt kell vennünk a Földkerekség legnagyobb tájfutó versenyén. Idén Skaraborg tartomány vállalta e hatalmas viadal megrendezését. Ezen kívül alkalmunk nyílt megtekinteni a Park World Tour (PWT) svédországi futamát. A több mint 13000 versenyzőből mindössze 12-en voltunk magyarok, de azért nekünk is jutott zászló. Idén még a tavalyinál is több ország képviseltette magát, mert még Kenyából is akadtak néhányan.
Kicsiny csapatunk július 18-án indult neki a majd' kétnapos
útnak. Szombat hajnali háromkor már nappali világosságban
vertük fel a harmatos fűbe sátrainkat. Ekkor még nem
hittük, hogy ez a pár óra volt az egyetlen esőmentes
a héten. Mivel néhányan most először jártunk
Skandináviában, így a terepbemutató után izgalommal
várhattuk az első versenynapot. Jó volt látni, hogy
itt mennyivel komolyabban veszik ezt a sportot. Az emberek a tévéből,
rádióból és a lapokból is értesülhettek
a történésekről. Na de kanyarodjunk vissza a versenyzéshez.
Az első két nap ugyanazzal a céllal működött,
de két különböző terepen futhattunk. Míg az
első nap kevésbé technikás, ám de gyönyörű
erdőben zajlott, addig a másodikon út híján
térdig érő mocsarakkal teli dzsungelben "harcoltunk".
Harmadik nap a magyaroknak való terep volt, a pályák (térkép)
nagyon futósak voltak. Jellemző, hogy az erősebb kategóriákban
a győztes időt ötperces alá is beszorították.
A szünnapon kipihentük az első három nap fáradalmait,
majd megnéztük a PWT Karlsborgi futamát, amin kis Doma is részt
vett. A verseny egy félszigeten , egy várban volt; a pálya
egyik része parkban, másik része egy kis erdőben vezetett.
A helyi tévék jóvoltából egy kivetítőn
izgulhattuk végig a versenyt. A legérdekesebb pont egy tó
széli világítótorony volt (fénykép),
melyet néhány induló a sekély, sziklás tóban
közelített meg. A férfi elitben a női papírformával
ellentétben - itt Simone Luder győzött - meglepetés-győzelem
született, Pasi Ikonnen legyőzte a tavalyi PWT császárt,
Yuri Omeltchenko-t, aki épp hogy belefért az első tízbe.
Büszkeségünk, kis Doma ideje a 24. helyre volt jó.
A negyedik napra a mocsárfutás a tetőpontjára ért,
már az egyes pontig is derékig vizesek lettünk, és a
pálya végéig is ritkán láttunk száraz
talajt. De legjobbjaink itt sem maradtak el sokkal az elsőktől.
Utolsó napi vadászrajton minden elit tiszteletére egy-egy
ágyúlövést hallottunk. A verseny a versenyközponttól
nem messze, a város melletti hegyen zajlott. A terep sziklásabb
volt, mint a többi nap, de mocsárból itt sem szenvedtünk
hiányt.
A végére mindenki - főleg Isti cipője - nagyon elfáradt.
Volt százon belüli és százon kívüli eredményünk
is, de összességében nem panaszkodhattunk. A legjobb napi helyezést
Isti és Fekete Zsuzsi tíz körülije jelentette a harmadik
nap, de Máté 5. napi helyezése - 15. lett - is elismerést
érdemel. Superelitben Mats Haldin nyert a férfiaknál, a nőknél
- a PWT-győztes - Simonet még megszorítani is csak egy nap
tudták.
Fekete Zsuzsinak és Istinek a versenyzését a budapesti szövetség
támogatta, de sokat segített Isti részvételében
a Magyar Ifjúsági Szállások Szövetségének
támogatása is.
Zsebeházy István - Salfer Viktor
Vissza a Tájoló 2002/7 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!