Még egyszer az Ifi EB-ről
Az idei Ifjúsági Európa-bajnokságról a két ezüstérmes tart beszámolót

- Mivel nekem ez volt az utolsó ifi EB-m, és ami a legfontosabb, hogy félig lengyel vagyok, ezért rengeteget készültem rá már az alapozáskor is.
Az első válogatóversenyeken talán jobb formában voltam mint valaha, de egy váratlan megbetegedés miatt 5. lettem az ifi válogatók alapján, de Horváth Magda csapatvezető szubjektív módon tartalékként betett a keretbe. Ennek ellenére nagyon le voltam hangolva. El lehet képzelni Szentei Tomi helyzetét, aki helyettem került ki a válogatottból. A junior csapatba is csak fizetős helyen jutottam be, mivel a válogatók szinte egy időben voltak, ezért nem tudtam ilyen rövid idő alatt felépülni. Úgy gondoltam, hogy tartalékként sem a parkon, sem a váltóban nem indulhatok, és a klasszikuson is csak a mezőny elején, ezért ott jó eredményt nem érhetek el. Inkább a Junior VB-n való jó szereplésre koncentráltam. A verseny előtt 2-3 héttel tudtam meg, hogy én indulhatok a parkon és a váltón is. Nagyon megörültem, mert szerintem a parkon a legkönnyebb jó helyezést elérni ,ezért az utolsó két hétben kilenc parkedzést csináltam. A tavalyi szereplésemből okulva, most nagyon próbáltam összpontosítani a versenyre.
- Nagyon örültem, hogy a válogató versenyeken jól szerepeltem, és így kijutottam életem első Európa-bajnokságára. 4-4 versenyző mehetett a 16-os és 18-as kategóriából, így 3 kísérőnkkel 16 versenyző kelt útra egy kisbusszal és két személyautóval a Széchenyi fürdőtől. Indulás előtt Magdi és Tasi még tartott egy parkedzést a Városligetben. A kétnapos, hosszú, meleg, fáradságos utazás közben is voltak ilyen átmozgató futások.
- Szerda este érkeztünk meg és egy kis térképes edzés után rögtön a park terepére vettettük magunkat, ugyanis a rendezők megküldték a park régi térképét is. Hungary-s mezekben pásztáztuk végig a parkot, és meglepetésünkre pár helyen stekk-szerűségeket is találtunk. Biztos, hogy körül lehet nézni? - fogalmazódott meg bennünk a kérdés, miközben már szinte minden emberben a gyanakvó tájfutó szemeket láttuk. Ezért másnap csak civilben ismerkedtünk a tereppel, és vagy 10 pont helyét a verseny előtt már sejtettük. Azért ezt kicsit érdekesnek találtam, azt meg főleg, amikor a rendezők térképen megmutatták a versenyek rajtját, átfutópontját, és befutóponját. De főleg akkor lepődtünk meg, amikor a pályaadatokat is ismertették. Nekünk 18-ban 6500 m-es pálya volt a normál, 36 perccel nyerték, szerintem közelebb van a középtávhoz, mint a normálhoz. A váltó is csak 5 km volt. Na de mindegy, legalább mivel ez az első hivatalos EB és a hírek szerint erősödik a mezőny a skandinávokkal, ezért boldogok voltunk: végre megtudhatjuk hol tart az élmezőny… Mire ezek a gondolatok kreálódtak az agyunkban, még egyet lapozva az értesítőn, a résztvevő országok listájához értünk. Hiába próbáltuk a lap hátulján vagy máshol keresni az északiakat, összesen 16 ország nevezett. Még Kalinyingrádban is többen voltak!!!! De biztos, hogy ez baj nekünk? Legalább könnyebb jó helyen végezni. El is jött a nagy nap.
- A parkon minden résztvevő ország két versenyzőt indíthatott el. A verseny elején nem futottam túl gyorsan, inkább jobban odafigyeltem. Az egyes pont utáni szint is lelassított. A pálya fele előtt begyorsultam, gyorsabban választottam az útvonalakat is. Alig hibáztam, két pontra kicsit hosszabb útvonalon mentem, de egyet kivéve mindig egyből kikaptam a pontot. Az átfutó utáni könnyebb részen levő pontokat gyorsan megfogtam, a verseny előtt párat láttunk is közülük. Mikor befutottam, nem éreztem úgy, hogy ezzel az idővel dobogós lehetek, szerintem nem futottam ki teljesen magam. A kirakott eredményeken láttam, hogy 2. vagyok, de azt gondoltam, jönnek még be elém. Így aztán mikor már mindenkit kiraktak, nagy meglepetés volt számomra is a 2. helyezés.
- Nagyon jó versenyhangulatban mentem ki a parkra. Tökéletesen bemelegítettem. Az első pontra kicsit óvatosabban kezdtem, de utána elkezdem nyomatni. Jöttek a pontok és mentek a lábak, egy útvonalválasztási hiba azért becsúszott. A vége felé másodpercek mentek el azon, hogy alig tudtam a dugókámmal abba a kis lyukba betalálni. Tudtam, hogy jó időt jöttem, de nem gondoltam, hogy 2. leszek, mivel vagy fél perccel megvert az első, mondjuk én is 19 mp-cel a 3.-at. Megérte ennyit edzeni. Nagyon köszönöm az edzőm Telek András, és édesapám Pelyhe Dénes munkáját, amit értem tettek. A többiek is kitettek magukért, majdnem mindenki 10 körüli helyezést ért el. Másnap volt a normáltáv.
- A normál távon kategóriámban (N16) 51-en indultak. A pálya elején nem túl gyorsan, de biztosan mentem. A hármas pontra egy hosszú átmenet volt, amire hibáztam, és így befogott egy ukrán lány. Az ötös pontnál befogtuk az előttem induló osztrák versenyzőt. Innentől végig egymás közelében mentünk, úgy, hogy mindhárman a saját magunk által választott útvonalat követtük, de biztonságot adott, hogy láttuk egymást. Nem nagyon hibáztunk és gyorsan futottunk, ezáltal húztuk egymást. Az utolsó előtti pontot én fogtam meg először, így hármunk közül én értem be elsőnek. Sajnálom, hogy hibáztam az elején, de azért meg vagyok elégedve a 9. hellyel.
- Talán a tegnapi helyezésemmel, kicsit megelégedtem, és a klasszikuson nem koncentráltam eléggé és nagyon rosszat futottam. Nem úgy, mint Zsebe Isti, aki a park után nagyon letört volt a 10. helyével, és másnap úgy állt rajthoz, hogy látni lehetett rajta, hogy most eljött az ő napja. Az átfutó ponting nagyon jól jött, de sajnos utána egy kis hibával lecsúszott a dobogóról, és így a 6. lett, a magyarok között neki lett a legjobb helyezése. De a többiek is kitettek magukért, két 10-en belüli, és sok 10-hez közeli helyezéseink születtek, ami a másnapi váltóversenyre nézve bíztatóak voltak.
Este a banketton a jó hangulat lett úrrá, (most a "legkisebbek" voltak középpontban), és hiába mondták el rengetegszer, hogy "este legyen" egy ráadás után már mehettünk is aludni.
A váltó előtt a rendezők még egy meglepetéssel szolgáltak: az átfutó után egy krosszpályán kell futni, ahol az utak nem teljesen jók, (bár csak azok lettek volna rosszak), tehát előre megmondták, hogy a térkép hibás.
Az utolsó nap következett a váltó. "Szerencsére" még időben kiértünk a verseny helyszínére. Érdekes módon, az összes kategóriát együtt indították. Zuhogó esőben rajtoltunk. Nekem az volt a célom, hogy a mezőny elejével jöjjek be, ezért nem mentem nagyon nagy tempóban, mégis csináltam kis hibákat, főleg a térképhibás részben, és csak ötödiknek váltottam Petit, aki "árkon, drótkerítésen át" nagyon jó futással a 3. helyre hozta fel a váltót.
Zsebét váltva, szinte egyszerre az előtte befutó cseh gyerekkel. Zsebe vele futott óriási iramban, a vezető németet 2 átmenet alatt lerakták, és 1,5 perc előnnyel érkeztek az átfutó pontra, ahonnan már csak kb. 1,5 km volt hátra. A következő pontra (59) - fontos pont, mert a mi váltónkon kívül még kettő emiatt került le a dobogóról - 3,5 percet kevert Zsebe a csehvel és ketten kielőzték őket, de még így is Zsebe fogta előbb a pontot, és még a befutó előtti ponton, 26 mp-cel vezetett a csehvel szemben. Isti másik irányból futott a befutóra, mint a cseh, és így sajnos csak a 4. helyet tudtuk elérni. A helyezéstől függetlenül mondom, hogy ilyen jó csapatba még sohasem futottam. A 18-as lányok egyszerre futottak be a 3. és 4. helyezettekkel, és sajnos 5.-ek lettek úgy, hogy Adri első futóként az 59-es pontot kapta, ami elég nagy hátrányt okozott. A fiú 16-ban is Lenkei Zsolt utolsó futóként kapta az 59-es pontot, ami szintén a dobogóba került, 8.-ok lettek végül, pedig 3. helyen váltottak. Mondhatjuk azt is, hogy a többieknek is meg kellett fogni azt a pontot, de talán nem kellett volna térképhibás részbe bevinni egy EB-t. Biztos vagyok benne, hogy mindegyik váltónk jobban szerepelt volna hibátlan térképen.
Mindenesetre én nagyon örültem, hiszen nekem ez volt az első valamirevaló nemzetközi eredményem. Mindent meg fogok tenni azért, hogy a jövőben még jobb eredményeket érjek el. Jövőre Szlovákiában lesz az ifi EB, "jobb terep nem is kell a címvédéshez", sok sikert az ott indulóknak.
- Nagyon jó hangulatban telt az ifi EB, a megnyitó és az eredményhirdetések is zökkenőmentesen zajlottak. Megismerkedtünk és összebarátkoztunk más országok csapattagjaival, ami kiváló nyelvgyakorlási lehetőség volt és lesz, mivel megbeszéltük, hogy levelezni fogunk. Az egész verseny nagyon tetszett, remélem, jövőre is kijutok.

Tass Kata & Pelyhe Dani

Vissza a Tájoló 2002/7 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!