XIII. Főiskolás VB, Várna

A versenyre utazó, öt lányból és öt fiúból álló csapatot Lantos Zoli jelölte ki a július végi válogatóverseny alapján: Farkas Zsuzsi, Gyalog Zsuzsi, Lubinszki Marika, Makrai Éva, Zsebeházy Eszter, Forrai Gábor, Less Áron, Novai Gyuri, Sproki és Skuló. Kísérőnk Zsigmond Tibor, akinek ezúton köszönjük a bíztató szavakat, és hogy nem tartott minket rövid pórázon, mégis egybefogta a csapatot.
Hétfő déltájt indultunk Ferihegyről Várna felé, Szófián keresztül. Nagy örömünkre már a szófiai reptér tele volt tájfutóval, sőt, a második gépen oda és vissza is csak tájfutók utaztak! A három évvel ezelőtti junior VB-s pozitív élményeinkkel ellentétben idén a kb. 30 nemzetet Várna közvetlen közelében, a tengertől tíz percre helyezték el egy szállodának nemigen nevezhető, inkább kollégium-szerű emeletes épületben. Egyetlen előnye volt, hogy minden nemzet ugyanott volt elszállásolva, következésképp egyformán "élvezhette" a bolgár kényelmet is…
Kedden egy rövid délelőtti beach-elést követően ebéd után mentünk ki a terepbemutatóra - egy órát tölthettünk a terepen - ez a rövid idő arra volt jó, hogy megállapítsuk, itt a következő 4 nap alatt bármi történhet. A nagyon bozótos, szúrós akácostól a nyílt homokos-köves talajig volt minden, szerencsére jelentős szint nélkül. A térképet nem vitték csúcsra - az egyik ponton norvég és svéd fiúk próbálták helyesbíteni az egymáshoz képest félrejelölt tereptárgyakat.
A világbajnokság a szerdai klasszikus versenyszámmal kezdődött. A sorsolással senkinek nem volt gondja, az időjárás is megfelelt (tehát nem volt 40 fok), a terep a terepbemutatóval szomszédos terület volt, így tényleg tudtuk, mire számítsunk. A pályák nyílt és teljesen bozótos terepen át vezettek kacskaringózva. Tudom, nem illik külső tényezőkre fogni a saját kudarcot, viszont több mindenkitől hallottuk, és az esti edzői megbeszélésen is voltak olyan hangok, hogy a terep és a pályakitűzés nem volt VB-hez méltó. (Ez a rövidtáv selejtezőjére és a váltóversenyre fokozottan érvényes.) Mindenki hibázgatott, a győztesek sem tudtak tökéleteset futni. A lányok versenyét majdnem öt perc előnnyel a második előtt a szlovák Martina Rákayová nyerte. A magyar lányok közül legjobban Farkas Zsuzsi teljesített, aki 8 perc hátránnyal hetedik lett. Ennek azért örültünk különösképp, mert az első nyolcat hirdették, így magyar is állt kinn az eredményhirdetésen! Ezen kívül még nekem sikerült elcsípnem a 20. helyet. Amúgy érdekes, hogy a lányoknál az első nyolc más-más nemzetből került ki - úgy gondolom, ez elég ritka. A fiúk versenyét a svéd Emil Wingstedt nyerte, de szorosabb volt az eleje, mint a lányoknál. Fiaink egész egyformán teljesítettek, Gyurika érte el közülük a legjobb helyezést (42.).
Csütörtökön zajlott a rövidtáv selejtezője. A rendezőség egy dolgot javasolt a versenyzőknek: aki tud, szemüvegben menjen ki, mert a metsződések alja tele lesz kis repülő bogárral. Kíváncsiak voltunk tehát erre a metsződéses, kissé bozótos, szintesebb, bogaras terepre. És valóban - futás közben még csak-csak, de ha megálltunk térképezni vagy sétálni, maga volt a pokol! Nem volt könnyű rendesen koncentrálni, de egy kiegyensúlyozott, lassú és hibamentes futással be lehetett kerülni a 48 fős döntőbe. Mi lányok jól teljesítettünk, csak Gyalog Zsuzsi esett ki, ráadásul első helyen… Marika 3. helyen jutott tovább, ami kedvező döntőbeli rajtpozíciót sugallt. A fiúknál nem volt ilyen rózsás a helyzet, ami a hibázásokon kívül azzal is magyarázható, hogy kettejükön olyan mértékű allergia jött ki valamelyik növény hatására, hogy örültek, hogy kilátnak a fejükből. Egyedül Foresznak sikerült továbblépni a 13. helyen (a három selejtező kategóriából 16-16 fő jutott tovább).
Az előző napok eseményeiből levontuk a konzekvenciát, és próbáltunk más taktikával nekivágni a második döntőszámnak: a sebesség nem számít, viszont nem szabad hibázni. Tibor valóban hasznos tanácsokkal látott el minket a verseny előtt. Rövidtáv ide vagy oda, nem szabad sajnálni az időt megállni akár 5 másodpercre is kiolvasni a térképet, ami néha elég használhatatlan volt… A nap ünnepeltje Marika lett, aki egy kiegyensúlyozott hibamentes futással a 8. helyet szerezte meg! A lányoknál a finn Anu Kopra nyert 3 mp-cel a német Karin Schmafeld előtt, viszont a harmadiknak már 2 percet adtak. Volt alkalmam a világbajnokkal 4 átmenetet futni - hát, nem volt egy tökéletes futás, kis szerénységgel mondhatom, hogy nélkülem nem nyert volna… Húszon belüli helyezést értünk el még ketten: én a 10. helyen végeztem, Farkas Zsuzsi 18. lett. A fiúk versenyét a 2 évvel ezelőtti klasszikus bajnok, a francia Thierry Georgiou nyerte egy finn és egy svájci előtt. Foresz a 27. pozíciót szerezte meg - ismét sikerült egy hibanélküli kiegyensúlyozott futást véghezvinnie. Egyébként még erről a napról annyit érdemes tudni, hogy a cél a homokos tengerparton volt, a befutópont lábát a Fekete-tenger hullámai nyaldosták, így sikerült megértenem, hogyan lehet egy 21 másodperces befutó alatt teljesen elsavasodni…
Utolsó versenyszámként szombaton került sor a váltóversenyre. Ettől vártuk a legtöbbet fiúk és lányok egyaránt. Tibor számításai alapján (az előző 3 napot véve kiindulásnak) a lányokat 5., a fiúkat 13. helyre várta. A lányok csapatösszeállításával semmi gond nem volt, már egy hónapja tudtuk: Marika - Eszter - F. Zsuzsi - Éva. A fiúk viszont komoly fejtörést okoztak Tibinek, amit nem csodálok. Végül talán közös elhatározás alapján Skuló vállalta a lelkes szurkoló szerepet, és a csapat az Áron - Gyuri - Foresz - Sproki összeállításban állt rajthoz. Na most a verseny egyszerűen borzasztó volt, személyes tapasztalataimnak két oldal sem lenne elég. A lányok versenyében viszonylag egyenletesen alakultak a dolgok, elöl versengtek a britek, svédek, csehek, finnek, oroszok, majd jöttünk mi, az olaszok, a svájciak. A 7.-9. hely körül mozogtunk, én a 7. helyen váltva mentem ki, de mivel ez volt eddig "életem legrosszabb napja", 3 helyet esve, a 10. helyre tudtam befutni. A fiúknál hamarabb elszállt a remény, mint a lányoknál, mindenki panaszkodott, nem jött ki a lépés senkinek, kivéve Foreszt, aki immár harmadik kiegyensúlyozott jó eredményét futotta a négy nap alatt. (Nem hiába érdemelte ki Zsigmond Tibi elismerését egyedül a fiúk közül.)
A verseny után irány haza a "koleszba", majd a program valóban feszítetté vált - napozás, fürdés a tengerben, evés, kis pihenés a bankett előtt, bepakolás, a pre-banquet megszervezése és lebonyolítása - és mindez röpke négy óra alatt!!! A banketten nagy sikert aratott a lányok "egyenszerkója", annál is inkább, mert mi voltunk az egyetlenek, akik erre is készültek! Vacsora után átadtuk Magyarország nevében kis ajándékunkat a bolgár rendezőségnek, valamint a cseh csapatvezetőnőnek, hiszen két év múlva a következő főiskolás VB Csehországban, Plzenben lesz.
Hogy lehetne összegezni a történteket?
Szereztünk egy 7., 8., 10., 18., 20. helyet egyéniben. Úgy érzem, erejéhez mérten mindenki küzdött - az más kérdés, hogy ki mennyire volt felkészült. Sajnálatos, hogy a térkép és a pályakitűzés nem volt maximálisan kielégítő; hogy Emittel futottunk, így rendes részidő táblát sem láttunk; hogy nem kaptunk eleget enni és inni, így minden este étteremben ettünk második vacsorát; hogy a teraszon a reggelit kóbor kutyák társaságában kellett elfogyasztanunk; hogy az ágyakon nem lehetett aludni, stb. Ugyanakkor örülünk, mert ott lehettünk; mert fürödhettünk a tengerben; mert sikerünk volt a banketten; és mert kétszer is állt kinn magyar az eredményhirdetésen!

Makrai Éva

Vissza a Tájoló 2002/7 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!