Agen, minderre van esély, akkor, ha minden, de minden összejön,
akkor, ha mindenki kihozza magából a legtöbbet és tud
csak a versenyekre összpontosítani. Érdemes megvizsgálnunk,
hogy elégedettek lehetünk-e sportágunk helyzetével,
ha valóban elérjük ezeket a kiváló eredményeket.
Egyáltalán minek köszönhető, hogy érdemes
elmenni az EB versenyeire szurkolni honfitársainknak?
Nagyon röviden össze tudom foglalni: az áldozatvállalásuknak.
Az egyéni áldozatvállalásnak köszönhető,
hogy indul érdemleges eredményt felmutatni képes magyar csapat,
hogy van néhány versenyzőnk, akit jegyeznek a világ
élmezőnyében. És ezt az áldozatvállalást
nagyon meg kell becsülnünk, függetlenül attól, hogy
milyen magyar eredmények születnek szeptember végén.
Nemcsak arról van szó, hogy a megélhetést jelentő
munka vagy a jövőbeli lehetőségeket meghatározó
tanulás mellett kell edzeni és versenyezni, hanem mindannak biztosításáról,
ami ahhoz kell, hogy jó versenyző lehessen valaki. Aki ma Magyarországon
azt tűzi ki célul, hogy jó nemzetközi eredményeket
ér el, az nagyon egyedül marad.
Gyakran azzal kezdődik, hogy nincs rendszeres edzőpartner, mert
kevés a rendszeresen komolyan edző tájfutó. Persze
egyedül is lehet edzeni, csak úgy sokkal nehezebb. Nagyon kevés
olyan edző van, aki egyaránt jártas a modern fizikai és
a technikai felkészítésben. Igaz innen-onnan minden hasznos
ismeretet és segítséget össze lehet szedni. Nagyon kevés
olyan hazai verseny van, ami komoly technikai és fizikai teljesítményre
kényszerítené versenyzőinket. Kézenfekvő
a megoldás, el kell menni külföldre versenyezni. Aki sokat edz,
annak kisebb-nagyobb sérülései vannak, ezekkel és kisebb-nagyobb
egészségügyi problémáival nincs hova fordulnia.
Azért valamilyen megoldást végül mégis sikerül
találni. Végezetül, de korántsem utolsósorban
a külföldi versenyekre és az edzőtáborokra klub,
szülői és családi segítséggel, több-kevesebb
eredménnyel valahogy sikerül megteremteni az anyagi fedezetet.
Mindezen tényezők közül legjobban a kemény próbatételt
jelentő hazai versenyek hiánya nehezíti meg a világversenyekre
történő felkészülést. Komoly versenyrutint
kétféleképpen tud ma szerezni a felnőttek között
egy magyar válogatott versenyző (és most nem a nehéz
mezőnyben való versenyzésről beszélek), rendszeresen
külföldre utazni vagy külföldre költözni. Az első
rendkívül költséges megoldás, a második
keveseknek adatik meg, igaz egyre több lehetőség nyílik
rá és érdemes is megpróbálni.
Van még egy lehetőség, módosítani a hazai versenyrendszert,
úgy, hogy legyenek a világversenyek színvonalát megközelítő
elit versenyek, legfeljebb nyolc egy évben. Annak ellenére érdemes
meggondolni újra és újra ezt a lehetőséget,
hogy korábban nem sikerült ezeknek az ötleteknek a megvalósítása.
Számos érvet, indokot és magyarázatot lehet a jelenlegi
versenyrendszer mellett felsorakoztatni a klubok érdekeitől a versenyzők
széles rétegeinek igényéig. Ezeket figyelembe is kell
venni, és meg is kell felelni ezeknek. Azonban azt is érdemes figyelembe
venni, hogy amíg a jelenlegi versenyrendszerre támaszkodva kell
felkészülnie válogatott versenyzőinknek, addig nem lesznek
újra a világ élmezőnyébe tartozó felnőtt
váltócsapataink, csak egy-egy külföldön felkészülő
futónk lesz képes felvenni a versenyt a legjobbakkal. Elég
az idei felnőtt válogató második napjára gondolni,
amikor a férfiak mezőnyében a nemzetközi szinten jó
közepesnek mondható hosszú távú, 80-85 perces
pályát több felnőtt bajnokunk is feladta, illetve két
órán kívül teljesítette, s csak a mezőny
mintegy fele futotta le a versenyt.
Az egyéni áldozatvállalásoknak és a segítséget
nyújtóknak köszönhetően az EB felkészülés
az utolsó szakaszához érkezett. Bemelegítésként
az EB csapat három tagja kiváló eredményt ért
el a Várnában megrendezett Főiskolai Világbajnokságon,
hosszú távon Farkas Zsuzsi 7., középtávon Lubinszki
Méri 8. és Makrai Évi 10. lett. Gratulálunk nekik!
A csapatba került versenyzők mindegyike nagyon készül
a szeptember végi EB-re, s mindenkit szeretettel várunk Sümegre
és környékére szurkolni a magyar sikerekért.
Lantos Zoltán a válogatott szakfelügyelője
Vissza a Tájoló 2002/7 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!