Aligha számít komoly könyvesboltnak az, ahol ne lehetne
az emberi gondolkodás titkait feszegető Mérő László
könyvet találni. A játékelmélettel és
a racionalitás pszichológiájával foglalkozó
Mindenki másképp egyforma című műve hat idegen
nyelven jelent meg. A 15 év után újra írt nagysikerű
Észjárások című könyve is a legjobb úton
van a világsiker felé. Gyakran hívják felolvasó
körútra. Az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem
Kísérleti Pszichológia Tanszékének docenseként
pszichológusokat és tanár-szakosokat oktat. Hamarosan gazdaság-pszichológiai
kurzust is indít, mert a konszolidálódó kapitalizmusban
a motiváció válik termelőerővé, tudni
kell mi a másik ember érdeke. A Vörös Meteor valamikori
tájfutója nemcsak oktató és esszéíró,
hanem vállalkozó is. Játék-szoftvereket készít
meglehetős profizmussal. Egy befektető 1,5 millió euróval
szállt be az üzletbe. Régóta kedveli az elmesportokat:
versenyszerűen sakkozott, matematikai olimpikon is volt. Egyetemi évei
alatt a Füles rejtvényújság külső munkatársaként
dolgozott, ekkoriban készített keresztrejtvényeket a Tájékozódási
futás számaiba is.
A tájfutást élversenyzőként és hobbiból
űzők számára is érdekes lehet, hogy látja
sportunkat a gondolkodáskutató, akit a 60-as, 70-es évek
versenyeinek résztvevői között Kentaur néven ismertek.
Hogyan és mikor lettél tájékozódási
versenyző?
1967-ben, 18 évesen a Berzsenyi gimnáziumban rendezett unalmas iskolai
szpartakiádot akartunk néhányan egy igazi erőpróbának
számító 10.000 méteres síkfutással megkoronázni.
Valahogy megindultam és a többiek nem tudtak utolérni. Az időt
mérő tanárnő kétségbe esett, amikor
megtudta, hogy másnap a Kürschák József országos
matematikai versenyre megyek. Aztán másnap, fizikailag hullafáradtan
a negyedik óra közepén jött ötlettel megnyertem ezt
a versenyt is. Ekkor jöttem rá, hogy a szellemi teljesítménynek
jót tesz a futás és elkezdtem tájékozódni.
A versenyzés nálam mindig hobbi volt. A Meteorban jól éreztem
magam, egy olyan csapatban, ahol nálam sokkal jobbak is voltak.
Milyen verseny élményeid maradtak meg ebből az időszakból?
Talán a legnagyobb élmény volt számomra, viszonylag
jó matematikusként megtapasztalni azt, hogy esetenként jobban
bírtam a versenyt fizikailag, mint szellemileg! Egy másik nagy verseny
élményemet Serdülőnek (Erdélyi Tibor klubtársamnak)
köszönhetem, amikor két perccel utánam indult és
utolért. Nem volt gyors, így követni tudtam, intuitíven
tájékozódott, mint egy zseni, akinek a fejében van
a terep. Biztosan győzött, nem zavarta a térkép, hogy
mi van rajta. Futottam Monspart Sacival is, de nála ezt nem éreztem.
Amikor bekerültem a nagy csapatba nem a futásra edzettem, hanem lementem
és 2 perces villám sakk partikat játszottam, amihez erős
koncentráció kell. Azt hiszem a koncentráció képességet
ma se igen edzik a tájfutók.
Mai életedben mi maradt, ami a tájékozódással,
versenyzéssel összeköt?
Leginkább tanítványaim, mint Baracsi Gábor és
Lubinszki Maca, aki épp most végzett pszichológián.
Sajnos nem mindenki olyan szerencsés, hogy 50 évesen még
futni is tud, de azért mozogni mindenképpen kell. Idén is
indulok a Balaton átúszáson. Tavaly a mezőny első
harmadában a 2281. voltam. Ez a verseny fantasztikus. Nem a számszerű
eredmény az érdekes, hanem a teljesítmény és
a légkör. Úszás közben néha észreveszem,
hogy számolom a tempókat, ahogy régen a lépést
számoltam.
Mi a véleményed napjaink sportjáról?
Nem hiszem, hogy a tömegsport az élsport alapja, talán valamennyire
összefüggenek, de egészen más mind a kettő. Az
élsport a közönségnek, a nézőknek szól.
A tájfutásnak nagy a szórása, a végeredmény
szempontjából meglehetősen nyitott, ezért alkalmas
hobbi sportnak. Komoly hobbi sportból persze lehet komoly élsport
is. A hobbi sportolók mint nézők mindenképpen többet
látnak, értenek meg a profi sportból. A profi sporthoz hozzá
tartozik a TV-szerűség, aminek alfája és ómegája
a test-test elleni befutó. Mi persze vitézkedésből
is nagyokat hajráztunk, de tévénéző számára
nem igazán érthető, ha a 63. helyezett netán lehajrázza
az addigra hullafáradt győztest. Szerintem olyan két vagy
három részes versenyeket kellene rendezni, ahol az első futam
a kvalifikálás, utána szünet, aztán időkiegyenlítéssel
indulnak, aminek a befutása végül már éles, hogy
a TV tudja közvetíteni.
Mint pszichológus mit tudsz mondani az élversenyzőknek?
Élsportolóknak nem lehet általános tanácsokat
adni. A csúcsteljesítmény a versenyző és az
edző különleges együttműködéséből
születik. Az 50-es évek világhíres magyar középtávfutói:
Iharos, Rózsavölgyi, Tábori, akik összesen 15 világcsúcsot
futottak elmondták, hogy a Mester, Iglói Mihály egy varázsigével
segítette őket a sikerre, de a titkos varázsszót senki
sem tudta felidézni. Tanszékvezetőnk Bányai Éva
hipnózis kutató hihetetlen áldozatos munkával megtalálta
Náci bácsit egy amerikai faluban, kevéssel halála
előtt, hogy megtudja mit mondott versenyzőinek a kritikus pillanatban.
A 92 éves öreg mosolyogva elárulta a varázsigét:
"Most tudsz erősíteni!", csak a megfelelő pillanatban
kell bekiabálni annak, aki fogékony és aki tényleg
akarja…
/bozán/
Vissza a Tájoló 2002/6 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!