Változatos programot kínált a Veszprémi Tájfutó
Club rendezőgárdája a június 21-23-i hosszú
hétvégére. A Bakony kupa mint péntek délutáni
pénzdíjas parkváltóverseny jó bulinak ígérkezett
egy kellemesen rövid és gyors pályával. A Veszprém
kupa pedig szombat-vasárnap a megszokott kétnapos rangsoroló
versenyként került megrendezésre két teljesen elütő
jellegű terepen Káptalanfüred versenyközponttal, ami remek
választásnak bizonyult a Balaton közelsége és
a kiszolgáló infrastruktúra miatt egyaránt.
Kronológiai sorrendben haladva kezdjük a pénteki 'prológ'-gal.
Fűzfőgyártelep már nem volt ismeretlen a mezőny
számára, ám ismét tapasztalhattuk, hogy parkversenyzésre
ennél sokkal alkalmasabb terület nem nagyon található
az országban. A kacskaringós pályákon gyönyörű,
tiszta fenyőerdőkben és lakóházakkal sűrűbben
megszórt nyílt területeken haladhattunk, a célba pedig
a sporttelep négyszázas körének salakján, a lelátó
népének hangos buzdítása mellett futhattunk be. A
két kategóriában (vegyes rövid és vegyes hosszú)
rajthoz állt negyven váltó végül a várakozásnak
megfelelően szoros versenyt futott. Meglepetést csak néhány
esélyesnek kikiáltott váltó rossz pontfogás
miatti elhullása jelentett, de régóta tudjuk: váltóversenyen
nem nézni a kódot, az orosz rulett. Végül a csúcskategóriában
a Domonyik Szabolcs-Sprok Bence-Lévai Ferenc felállású
trió ünnepelhetett, maga mögé utasítva a Veszprémi
Egyetem és az Alba Régia AK reprezentánsait; míg a
rövidebb pályán Szegedi Vasutas, Elte-Perte, Veszprémi
Sün SC sorrend alakult ki.
Szombaton az egész hétvége legembertpróbálóbb
feladata várt a mezőnyre. A futást erősen nehezítő
tipikus Balaton-felvidéki erdő (sűrű cseres-tölgyes
térdmagasságig felnőtt fűvel az alján, helyenként
gallyazással) és a korántsem elhanyagolható szintkülönbségek
mellett a terepet borító kőmezők, illetve kőfejtő
gödrök jelentettek fizikai és technikai nehézséget
a versenyzők számára. A felsorolt tényezők,
valamint a hőmérsékleti rekordokat közelítő
kánikula eredményezte végül a magas győztes időket
(a tíz perces kilométereken - valamint 0.00 ponton - belülre
egyedül Sprok Bence került!), valamint azt, hogy a mezőny negyede
a verseny feladása mellett döntött. Ez mindenféleképpen
elgondolkoztató, a rendezők elmondása szerint a térkép
készítésekor nem tűnt ennyire irreálisnak a
terep. Ami tény: a június végi vegetáció és
időjárás mindenféleképpen ellenük dolgozott,
bár egy-két kurtítást elviseltek volna a pályák.
Mindenesetre úgy tűnik, szerencsésebb lenne, ha ez a térkép
májustól szeptemberig inkább a fiókban pihenne.
Ha a szombati terep a futási sebességre erősen negatív
hatással volt, akkor ennek épp az ellenkezője volt igaz a
vasárnapira. Egykor használt katonai gyakorlóterületről
lévén szó, a növényzet 98%-ban a pázsitfűfélékre
korlátozódott, amit csak néhol tört meg egy-két
elburjánzó bokorcsoport. A tájékozódási
feladatot nehezítette a gödrök, szárazárkok, tankbeállók
helyenként besűrűsödő objektumainak kiolvasása.
Vjacseszlav Mukhidinyovot ez sem zavarta a 4'48"-es ezrek abszolválásában,
aminél jobbat ugyan láttunk már itt Tore Sandviktól,
de a magyar mezőnyben egyelőre elég a győzelemhez.
Mivel a hőmérsékleti görbe ha lehet, überelte az
előző napit, az árvalányhaj pedig nem sok árnyékot
ad, senki nem bánta, hogy talán a szokásosnál rövidebbre
lettek méretezve a pályák. Mindenesetre a népszerűségi
lista első helyén ezen a napon a falicsap végzett.
A kétnapos verseny összetett eredményei meglehetősen
hektikusan alakultak, elsősorban a nem értékelhető
eredmények magas száma miatt. F21A-ban a külföldiek jó
szereplése számított meglepetésnek, míg a női
mezőnyben mindössze az indulók negyede teljesítette
mindkét pályát, így harmadik helyezettet nem is kellett
a dobogóra hívni az eredményhirdetéskor. A többi
kategóriában általában szépszámú
mezőnyök (az összes induló száma a négyszázat
közelítette) küzdöttek a helyezésekért.
Összességében egy kellemes hétvégét tudhattunk
magunk mögött, ahol mindhárom versenynap másfajta képességeinket
tette próbára. Ami biztos: aki dobogóra akart kerülni,
annak meg kellett szenvednie a színvonalas díjakért, de megérte!
-horváth zoltán-
Vissza a Tájoló 2002/6 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!