Csak kevés rangsoroloó versenyen jön össze annyi résztvevő,
mint ahányan a Mecsek Kupán voltunk. Érdekes módon
hiába volt szenior ranglista verseny, a szenior mezőnyök nem
voltak különösen népesek, valószínuleg a nagyobb
távolság miatt kevesebben jöttek a fővárosból,
illetve Kelet-Magyarországról. De azért vonzza a tájfutókat
a jó terep, a megbízható rendezés, a szép tájak.
A versenyközpont minden szempontból ideális lehetőségeket
kínált: olcsó kemping, megfelelő infrastruktúrával,
jó megközelíthetőség, kényelmes parkolási
lehetőség, szép környezet.
Az első nap kánikulai meleg várta a részvevőket,
jól megizzadtunk a rajtba vezető kemény emelkedőn.
Ez a rajtválasztás kompromisszumnak tekinthető, mert bemelegítésre
itt nem nagyon jutott hely. Szintén meg kellett alkudni a terep adottságaival
a cél környékén is. A meredek lejtőn csak egy
szuk részen vezették át a pályákat, így
sikerült elkerülni a bozótosabb részeket.
Az első napi rövidített pályák kihasználták
az egyébként is kiváló terep legizgalmasabb részeit,
a sok keverés miatt elég nagy időkülönbségek
alakultak ki az egyes kategóriákban. A második napi rajt
már konszolidáltabb helyen volt: rövidebb volt a versenyközpont-rajt
távolság és több lehetőség volt a bemelegítésre
is. Érdekes módon a második napi hosszabb pályákon
nem futottunk sokkal rosszabb kilométerátlagokat, mint előző
nap, pedig itt még szintből is jobban kijutott nekünk és
természetesen több ellenőrző ponttal is meg kellett
küzdenünk a bonyolult terepen.
Én elkötelezett híve vagyok az útvonalválasztásos
pályáknak és a 15000-es térképeknek. Ezen a
versenyen kicsit talán kevésbé voltam ebben az irányban
elkötelezett. Nagyon kellett figyelni, hogy a 15000-es térképeken
minden töbröt, a legkisebb részleteket is ki tudjuk olvasni a
bonyolult terepen. A technikás terep ellenére úgy éreztem,
hogy csak ritkán volt igazi útvonalválasztási lehetőség
a versenypályákon, a nehézséget ezen a terepen az
jelentette, hogy realizáljuk az útvonalválasztást,
azaz folyamatosan azonosítva tartózkodási helyünket
egy pillanatra se vesszünk el a töbrök között. Az A és
B pályákon keveset futottunk úton, azok értek el igazán
jó eredményt, akik képesek voltak a domborzatot helyesen
olvasni és követni ennek minden rezdülését a valóságban
is. A pontokat még így sem volt könnyu megtalálni, időnként
több gödörbe is be kellett nézni. Kategóriámban
például az első nap 11-ből 9, a második nap
18-ból 13 volt gödör. Gyakran volt szerepe a véletlennek
is, ha megláttunk egy másik versenyzőt, aki előttünk
fogta a pontot, akkor nem kevertünk, de ha egyedül kerestük a pontot,
akkor visszaadtuk ezt az előnyt, így a két nap alatt szinte
bizonyosan mindenkinek kijutott mindkét szituációból.
Idén jó néhány rangsoroló verseny eredményhirdetését
láttam. A Mecsek Kupa esetében mind a környezet, mind a körítés
példamutató volt, a rendezőknek, illetve a szponzoroknak
köszönhetően szép tiszteletdíjakat kaptak a kategóriák
első három helyezettjei.
Röviden összefoglalva a benyomásokat: jövőre, veletek,
ugyanitt.
Zentai László
Vissza a Tájoló 2002/5 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!