Tisztelt Szerkesztőség!
Kedvenc lapom, a Tájoló legutóbbi számában
megjelent egy, az újságtól szokatlan hangvételu írás
Hagyjátok meg a magyar sportolók örömét címmel.
A szerző az Országos Bajnokságok egy részének
nyílttá tétele ellen tiltakozik és kéri az
Országos Tájékozódási Futó Szövetségtől
(OTFSz) e szabály megváltoztatását.
A levél írója minden bizonnyal a Magyar Tájékozódási
Futó Szövetségre gondolt, mivel én, bár szinte
utolsó betuig ki szoktam olvasni az újságot (ezúton
is újabb köszönet és gratuláció), nem ismerem
a fenti szerveződést.
A levél vitatható állításai mellett több
tévedést is tartalmaz: a magyar labdarúgásban nincs
Országos Bajnokság, a NyOHE-n a 21 kategóriában összesen
6 nem magyar állampolgárságú versenyző állt
fel a dobogóra (ha jól számoltam a Tájoló listáiból),
ami nemigen nevezhető szinte minden kategóriának. Érthetetlen,
hogy a szerző miért írja, hogy ő nem érintett,
mikor negyedik lett és előtte egy "idegen" végzett.
Szerintem egyáltalán nem egyértelmu, hogy a külföldi
tájfutók (vajon miért kerüli ezt a szót a szerző,
amely Skerletz Iván egyik kedvenc alkotása volt és az annakidején
megkérdezett nyelvészek is üdvözölték?) jobbak
lennének a magyaroknál? Elég talán a magyar tájfutók
komoly nemzetközi sikereire és a külföldiek között
levő amatőr tízezrekre utalni.
Szintén vitatkoznék azzal, hogy a tájfutás öröme
a dobogóban keresendő: szerintem a sikerélményt érdemesebb
a pontok megtalálásában, a pálya és magunk
leküzdésében, a jó levegő, az erdő és
a madárfütty élvezetében és csak sokadsorban
ellenfeleink felülmúlásában megtalálni.
Biztosan vannak olyanok, akiket nem győztem meg, az ő érdekükben
javasolnám a rendezőknek, hogy írjanak ki olyan kategóriákat,
amelyekben legfeljebb három versenyző indulhat, így ők
jó eséllyel pályázhatnának a dobogós
helyekre.
Nem teljesen ide tartozik, de érdekes, hogy a Történelmi Magyarország
utódállamai közül, annak ellenére, hogy a hegyek,
erdők többségét elveszítettük, a legerősebb
tájfutás nálunk alakult ki. Amikor felszólal valaki
ebben a témában, érdemes arra is gondolni, hogy ha fennmaradnak
az "ezeréves" határok, ezeknek a tájfutóknak
a többsége most honfitársunk volna!
Én magam egyébként hosszabb-rövidebb külföldi
tartózkodásaim során több ország bajnokságain
is indultam (pl.: Egyesült Királyság, Románia), és
fel sem merült, hogy ne engednének indulni. Úgy gondolom, nem
lenne helyes a nálunk lakó, itt tanuló, dolgozó külföldieket
kitiltani a bajnokságokról, ugyanígy a határaink mentén
és távolabb élőket sem. (Bár jönnének
csapatostul!) Ezek a versenyzők komoly bevételt jelent(het)nek a
rendezőknek, és a viszonosság okán újabb versenyalkalmakat
a magyar versenyzőknek. Elegendő talán a sítájfutásban
és a tájkerékpárban szlovák sportbarátainkkal
kialakult jó kapcsolatokra és a remek tátrai, gombaszögi
terepekre és versenyekre utalni.
Nagyon fontosnak tartom ezenkívül, hogy miként eddig is tette,
a Tájoló ezután is zárkózzon el bármilyen,
politikai felhangú írás közlésétől,
különösen, ha az kirekesztő utalást is tartalmaz
("lelökte egy idegen"). Az ilyen, nem kellő gondossággal
megfogalmazott írással veszélyeztetni jó hírünket
és a szomszédos államok polgáraival fennálló,
még mindig törékeny kapcsolatainkat, a szerző és
a szerkesztőség részéről is felelőtlenség.
Üdvözlettel
Hegedüs Ábel
nyolcadrészt cseh, német és örmény származású
magyar tájfutó
Vissza a Tájoló 2002/5 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!