Magunk alatt vágjuk...


Az érem egyik oldala
Tájfutó versenyek rendezéséhez engedélyeket kell beszerezni. Egyre többet: Erdôgazdaság, Természetvédelmi Hivatal, Nemzeti Park Igazgatósága, adott esetben a Honvédség és a különbözô tulajdonosok engedélyeit. A rendezô szervezeteknek nem kevés munkát jelent az ezzel kapcsolatos levelezés, telefonálgatás, személyes tárgyalások, egyeztetések lebonyolítása. A leutazások, helyszíni tárgyalások anyagi ráfordítást is igényelnek és az egész eljárás kimenetele pedig sokszor bizonytalan és hosszú idôt vesz igénybe.
Ha végül sikerül mindenben megegyezni és valamennyi engedélyt beszerezni, akkor általában hosszú listát kapnak a rendezôk, milyen feltételekkel szabad a versenyt megrendezni. Pl. tilos tüzet rakni, kutyát kivinni az erdôbe, tilos a Célban hangosítani, szemetelni, kerítésen átmászni, a megművelt földeket, a vetést vagy csemetést letaposni, gépkocsival behajtani, ... sorolhatnám még hosszan, mit nem szabad tenni. A rendezôk igyekeznek az elvárásoknak eleget tenni, hiszen minden tájfutónak – versenyzônek és rendezônek egyaránt – az az érdeke, hogy az engedélyt adó szervezet a verseny végeztével elégedett legyen és ne marasztalja el a verseny szervezôit. Csak így várható és érhetô el, hogy máskor is hozzájáruljanak tájfutó verseny rendezéséhez.
Az érem másik oldala
A versenyzô egy „különleges lény”. Nem tud „már” olvasni. Ha mégis tud, nem tudja felfogni, hogy mit olvasott. Úgy gondolja, hogy mindazok az intelmek, amelyek egy programfüzetben vagy versenyközpontban, Célban vannak leírva, kifüggesztve, csak a rendezôk packázása, hogy bosszantsák a résztvevôket. Fel sem fogják, hogy bizonyos tetteikkel esetleg több hónapos munka eredményét teszik tönkre, esetleg elôre „elintézik”, hogy az adott területen jó ideig ne legyen verseny.
Nincs olyan verseny, ahol ne lehetne néhány példát felhozni a fentiek alátámasztására, annak ellenére, hogy nem nagy dolgok ezek, de mégis az egész sportág külsô megítélésére rossz hatással vannak.
A Nagykovácsi környékén két áprilisi hétvégén lebonyolított versenyen a rendezôk több száz méter kordont húztak ki, hogy elkerüljék a csemeték taposását. Aki esetleg nem ismeri a kordon szerepét, azoknak magyar és angol nyelvű táblák is felhívták a figyelmét, hogy az adott területre nem szabad belépni. Sajnos jó néhány embernek mindez kevés volt, a rendezôk felváltva szaladgáltak az oda belépôk után, hogy hagyják el a területet. Tudjuk, hogy ez nem okoz számottevô kárt, hiszen egyes helyeken a helyiek is a csemetesorok között közlekednek, hogy lerövidítsék útvonalukat és ne járjanak a sárban. Mindez azonban nem mentesít minket attól, hogy az Erdészet elvárásait maradéktalanul betartsuk.
Fontos, hogy az adott versenynek otthont adó település nyugalmát se zavarjuk meg. Akinek a háza, kertje elôtt parkolunk és letapossuk a szépen ápolt gyepet, ráadásul esetleg még nem megfelelô hangnemben vitatkozunk is a tulajdonossal, az biztos rossz fényt vet ránk és a helyi lakos a pokolba kíván minden sporteseményt a környéken.
Pontot kellene tenni a kutyák részvételére is. Bár egyre több pórázon tartott eb jelenik meg a versenyeken, még mindig számtalan kutya szaladgál össze-vissza a Célban. Sokszor egymással is összeverekedve okoznak riadalmat a sok kisgyermek és felnôtt között.
A pályakitűzôkre is komoly feladat hárul, hogy úgy tűzzék ki a pályákat, hogy a logikus útvonal teljesítéséhez ne kelljen kerítésen átmászni vagy művelt területet keresztezni.
A közelmúltban Porva közelében rendezett verseny második napján a rendezôk hiába szalagozták ki a bevetett terület szélén a rajtba vezetô útvonalat, néhány versenyzô száz méter elônyért átlósan vágott át a térdig érô vetésen, aztán a késôbb jövök már természetesnek vették, hogy a kitaposott ösvényen, a vetésen át kell a rajtot megközelíteni.
Számtalan példát lehetne még felsorolni, de azt hiszem mindenki tudja mirôl van szó. Nagyobb fegyelem szükséges mindenki részérôl a parkolás, a szalagozott útvonalak betartása, az elkerített részek kikerülése tekintetében. A rendezôk minden kérését, elvárását komolyan kell venni, mert csak így biztosítható, hogy az egyes szervezetek partnernek tekintsenek bennünket és továbbra is versenyezhessünk legjobb terepeinken.


Schell Antal



Vissza a Tájoló 2002/4 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!