Az érem egyik oldala
Tájfutó versenyek rendezéséhez engedélyeket
kell beszerezni. Egyre többet: Erdôgazdaság, Természetvédelmi
Hivatal, Nemzeti Park Igazgatósága, adott esetben a Honvédség
és a különbözô tulajdonosok engedélyeit. A
rendezô szervezeteknek nem kevés munkát jelent az ezzel kapcsolatos
levelezés, telefonálgatás, személyes tárgyalások,
egyeztetések lebonyolítása. A leutazások, helyszíni
tárgyalások anyagi ráfordítást is igényelnek
és az egész eljárás kimenetele pedig sokszor bizonytalan
és hosszú idôt vesz igénybe.
Ha végül sikerül mindenben megegyezni és valamennyi engedélyt
beszerezni, akkor általában hosszú listát kapnak a
rendezôk, milyen feltételekkel szabad a versenyt megrendezni. Pl.
tilos tüzet rakni, kutyát kivinni az erdôbe, tilos a Célban
hangosítani, szemetelni, kerítésen átmászni,
a megművelt földeket, a vetést vagy csemetést letaposni,
gépkocsival behajtani, ... sorolhatnám még hosszan, mit nem
szabad tenni. A rendezôk igyekeznek az elvárásoknak eleget
tenni, hiszen minden tájfutónak – versenyzônek és
rendezônek egyaránt – az az érdeke, hogy az engedélyt
adó szervezet a verseny végeztével elégedett legyen
és ne marasztalja el a verseny szervezôit. Csak így várható
és érhetô el, hogy máskor is hozzájáruljanak
tájfutó verseny rendezéséhez.
Az érem másik oldala
A versenyzô egy „különleges lény”. Nem tud „már”
olvasni. Ha mégis tud, nem tudja felfogni, hogy mit olvasott. Úgy
gondolja, hogy mindazok az intelmek, amelyek egy programfüzetben vagy versenyközpontban,
Célban vannak leírva, kifüggesztve, csak a rendezôk packázása,
hogy bosszantsák a résztvevôket. Fel sem fogják, hogy
bizonyos tetteikkel esetleg több hónapos munka eredményét
teszik tönkre, esetleg elôre „elintézik”, hogy az
adott területen jó ideig ne legyen verseny.
Nincs olyan verseny, ahol ne lehetne néhány példát
felhozni a fentiek alátámasztására, annak ellenére,
hogy nem nagy dolgok ezek, de mégis az egész sportág külsô
megítélésére rossz hatással vannak.
A Nagykovácsi környékén két áprilisi hétvégén
lebonyolított versenyen a rendezôk több száz méter
kordont húztak ki, hogy elkerüljék a csemeték taposását.
Aki esetleg nem ismeri a kordon szerepét, azoknak magyar és angol
nyelvű táblák is felhívták a figyelmét,
hogy az adott területre nem szabad belépni. Sajnos jó néhány
embernek mindez kevés volt, a rendezôk felváltva szaladgáltak
az oda belépôk után, hogy hagyják el a területet.
Tudjuk, hogy ez nem okoz számottevô kárt, hiszen egyes helyeken
a helyiek is a csemetesorok között közlekednek, hogy lerövidítsék
útvonalukat és ne járjanak a sárban. Mindez azonban
nem mentesít minket attól, hogy az Erdészet elvárásait
maradéktalanul betartsuk.
Fontos, hogy az adott versenynek otthont adó település nyugalmát
se zavarjuk meg. Akinek a háza, kertje elôtt parkolunk és
letapossuk a szépen ápolt gyepet, ráadásul esetleg
még nem megfelelô hangnemben vitatkozunk is a tulajdonossal, az biztos
rossz fényt vet ránk és a helyi lakos a pokolba kíván
minden sporteseményt a környéken.
Pontot kellene tenni a kutyák részvételére is. Bár
egyre több pórázon tartott eb jelenik meg a versenyeken, még
mindig számtalan kutya szaladgál össze-vissza a Célban.
Sokszor egymással is összeverekedve okoznak riadalmat a sok kisgyermek
és felnôtt között.
A pályakitűzôkre is komoly feladat hárul, hogy úgy
tűzzék ki a pályákat, hogy a logikus útvonal
teljesítéséhez ne kelljen kerítésen átmászni
vagy művelt területet keresztezni.
A közelmúltban Porva közelében rendezett verseny második
napján a rendezôk hiába szalagozták ki a bevetett terület
szélén a rajtba vezetô útvonalat, néhány
versenyzô száz méter elônyért átlósan
vágott át a térdig érô vetésen, aztán
a késôbb jövök már természetesnek vették,
hogy a kitaposott ösvényen, a vetésen át kell a rajtot
megközelíteni.
Számtalan példát lehetne még felsorolni, de azt hiszem
mindenki tudja mirôl van szó. Nagyobb fegyelem szükséges
mindenki részérôl a parkolás, a szalagozott útvonalak
betartása, az elkerített részek kikerülése tekintetében.
A rendezôk minden kérését, elvárását
komolyan kell venni, mert csak így biztosítható, hogy az
egyes szervezetek partnernek tekintsenek bennünket és továbbra
is versenyezhessünk legjobb terepeinken.
Schell Antal
Vissza a Tájoló 2002/4 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!