Hol futhatunk az erdôben?


Az elmúlt idôszakban Marton Zsolt felvetése révén széleskörű vita folyt a levelezô listán arról, mikor és hol lehet az erdôben futni, milyen törvények, rendeletek szabályozzák az erdôben tartózkodást. Többen – Gerely Ferenc, Molnár Domokos, Marosffy Dániel és mások – mondták el véleményüket, tanácsaikat és a vonatkozó törvénybôl is jelentek meg részletek. Miután a felvetés sok tájfutót érinthet, megpróbáljuk a teljesség igénye nélkül összefoglalni az elhangzottakat.

Íme az idevonatkozó törvények. 1996. évi LIV.(54.) törvény az erdôrôl és az erdô védelmérôl, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 29/1997. (IV. 30.) FM rendelettel hatályos szöveg.
Evt. – Az erdészeti törvény
Vhr. – A végrehajtási rendelet
Az erdôterület üdülés és sportolás céljából történô látogatása
Evt. 80. § (1) Az erdôterületen – annak rendeltetésétôl függetlenül – üdülés és sportolás céljából gyalogosan bárki saját felelôsségére ott tartózkodhat, melyet az erdôgazdálkodó tűrni köteles, kivéve, ha az arra jogosult a látogatás korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte. A fokozottan védett természeti területen levô erdôben való tartózkodásra a természetvédelmi jogszabályok az irányadók.
(2) Amennyiben az erdôterületet az (1) bekezdésben meghatározott célból látogatják, az erdôgazdálkodó ezért díjat nem kérhet, azonban jogosult ténylegesen felmerült költségének és kárának megtérítésére.
(3) Az erdôterület látogatója az erdei életközösségben, az erdô talajának és az erdészeti létesítményekben kárt nem okozhat, az ott tartózkodók pihenését, valamint a rendeltetésszerű erdôgazdálkodási tevékenységet nem zavarhatja.
(4) Az erdôgazdálkodó köteles tűrni – ha jogszabály másként nem rendelkezik – az egyéni szükségletet meg nem haladó gomba, vadgyümölcs, virág és díszítôlomb állami tulajdonban levô erdôterületen való gyűjtését.
Evt. 81. § Az erdôterület üdülési, illetôleg sportolási célból – a kijelölt út kivételével – nem vehetô igénybe, amennyiben az
a) az erdôsítés területe, amíg a rajtalévô faállomány a két méter átlagos magasságot el nem éri;
b) az erdészeti szaporítóanyag termelését szolgáló földterület (csemetekert);
c) az erdôrezervátum területe; továbbá
d) ha az erdôterületre való belépést az erdészeti hatóság erdôvédelmi, a természetvédelmi hatóság természetvédelmi okból, illetôleg az illetékes katonai, határrendészeti vagy nemzetbiztonsági szerv megtiltotta.
Evt. 82. § (1) Az erdôgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdôterületen:
a) huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetôleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni, lakókocsit felállítani;
b) turistaútvonalat kijelölni és létesíteni;
c) turisztikai berendezést, létesítményt építeni és fenntartani;
d) ideiglenes árusítóhelyet üzemeltetni;
e) sportversenyt rendezni.
(2) Az erdôterületen kerékpározni és lovagolni, motorral, illetôleg gépkocsival közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad.
(3) Az erdôgazdálkodó köteles az erdôgazdálkodási tevékenysége során megrongálódott turistautat, turisztikai berendezést, létesítményt haladéktalanul az eredeti állapotában helyreállítani, illetve rendeltetésszerű használatra alkalmassá tenni, mely azonban nem érinti az arra jogosult kárigényének a károkozóval szembeni érvényesítését.
Vhr. 99. § Az erdôgazdálkodó a gyalogos turizmus érdekeinek figyelembevételével jelölhet ki kerékpározásra és lovaglásra erdészeti magánutat. Kerékpározásra és lovaglásra az arra alkalmas erdészeti magánút jelölhetô ki, amelynek szélessége legalább két méter.
Evt. 83. § (1) Az erdôgazdálkodó – a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – átmenetileg korlátozhatja, illetve feltételhez kötheti az erdôterület egyes részeinek látogatását, amennyiben az ott tartózkodás
a) másnak életét vagy testi épségét, vagyoni biztonságát, valamint
b) az egyes erdôgazdálkodási munkák végzését veszélyezteti vagy akadályozza. Amenynyiben a korlátozással érintett erdôterületet külön megállapodás alapján természetjáró szervezet is gondozza, az erdôgazdálkodó a korlátozás elrendelését megelôzôen köteles kikérni e szervezet véleményét.
(2) A vadászati jog gyakorlására jogosult az erdôgazdálkodó hozzájárulásával átmenetileg korlátozhatja az erdôterület egyes részeinek a látogatását, amennyiben az
a) a vadászati jog gyakorlását lényegesen akadályozza, illetôleg
b) a vadállományt különösen veszélyezteti.
Evt. 84. § (1) Az erdôgazdálkodó az erdôterület egyes részei látogatásának három hónapot meghaladó korlátozását köteles bejelenteni az erdészeti hatóságnak. A bejelentéshez mellékelni kell a korlátozással érintett földrészlet vázrajzát és a látogatás korlátozásának indokát, illetve feltételhez kötésének módját és idejét.
(2) Az erdészeti hatóság a látogatás korlátozásának indokoltságát felülvizsgálhatja, és kötelezheti az erdôgazdálkodót a törvényben foglalt elôírások betartására, illetve az általa elrendelt korlátozás megszüntetésére.
Evt. 85. § Aki az erdôterület látogatását korlátozza, az köteles a helyszínen a megfelelô tájékoztatásról gondoskodni.
A törvény tiszta és világos. Elsôsorban a 81. paragrafusban foglalt követelményeket érdemes figyelembe venni pl. pályatervezésnél is.
Néhány jótanács
Gerely Ferenc tollából
– Lehet, hogy a törvény szerint nekünk van igazunk, de ha véletlenül valakit meglônek, mert vadnak nézik, az tragédia. Még profi vadászaton is elôfordul az ilyesmi (pl. néhány hete volt egy halálos baleset). Ezért érdemes a vadászokkal tartani a kapcsolatot.
– Az erdei utak mentén, vagy községi hirdetôtáblán elvileg kihirdetik a korlátozásokat.
– Szürkületben, ködös idôben nem ajánlatos az erdei kocogás.
– Mindenképpen feltűnô színekben ajánlatos pompázni, lehetôleg pirosban, mert az elég idegen az erdôben.
– Magaslesek környékén lehetôleg csak az úton fussunk.
– A vadászok attól idegesek, ha zaklatjuk a vadat. Ezért azokat a területeket, ahol a vad táplálkozik és megpihen, illik kerülni. Az erdészektôl és vadászoktól kell megkérdezni, hol vannak ezek a részek (általában sűrű, bozótos területek, meleg déli lejtôk stb.).
– Augusztus 15-tôl október végéig nagyvadas területeken (hegy- és dombvidéki erdôk, Gemenc stb.) nem érdemes eröltetni a versenyek rendezését, és az erdôben való közlekedéskor, elsôsorban hajnalban és estefelé, fokozott óvatosság szükséges. Ez a szarvas vadászati szezonja. A hajtóvadászatok idôszaka (elsôsorban disznó) december közepétôl úgy február közepéig-végéig tart.
– Május 1-tôl van az ôzbak vadászat ideje, ilyenkor vagy 6 hétig illik kerülni azokat a területeket (elsôsorban sík, és dombvidék) ahol az ôz vadászata folyik.
– Amikor a vadászokkal kapcsolatos véleményünket megfogalmazzuk, arra is gondolni kell, hogy ez a tevékenység sok embernek a megélhetése, még többnek a hobbija. Különleges jogaik nincsenek, de vannak olyan elfogadott szokásjogok, amiket ôk törvény adta jognak vélnek. Mindenesetre ôk is emberek, és lehet velük beszélni.
És még egy gondolat: a vadászati jog a földtulajdonhoz kötôdik. A földtulajdonosok (köztük az Állam is) vadászterületeket, alakítanak ki, amin vagy a terület gazdái, vagy mások, bérlet formájában vadgazdálkodhatnak és vadászhatnak. Állami erdôben zömmel az ottani erdôgazdaság a vadászatra jogosult, magánerdôkben (és ezt a témát még nem is érintettük!!) azok a vadásztársaságok, akiknek a területet bérbe adják.
Az Erdôtörvény szabályozza az erdôben való tartózkodást, ezt a vadászok nem kérhetik számon. De azért illik rájuk is tekintettel lenni és viszont. Ôk ugyanis fizetnek az ottani jogaikért. Van egy csomó íratlan szabály, amit törvény nem határoz meg, mégis betartjuk. De azt ne feledjük, hogy amennyiben valaki másnak akarattal kárt okoz, az jogalap a balhézásra. Ezért nem szabad csak azért is megzavarni pl. egy vadászatot, azon az alapon, hogy semmi sem tiltja. Lehet, hogy ez nekik jelentôs anyagi veszteséget jelent. Hát persze, hogy idegesek.
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az erdészek azok, akik létrehozzák, és fenntartják az erdôket. Az erdô az erdészek munkahelye, ökológiai műhely, ami sokféle szolgáltatást nyújt: jó levegôt, fát, gyümölcsöket, és többek között lehetôséget a tájfutáshoz. A tájfutó ebben a műhelyben nem alkot, annak csak a javait élvezi. Ezért javaslom, hogy az erdôben alkotó és az erdôért felelôs emberekhez ennek megfelelô módon közeledjünk. De azt hiszem, ezzel nincs is általában baj.



Vissza a Tájoló 2002/4 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!