Sportolók alkoholfogyasztása


A sportoló is ember, s az emberek jelentôs része pedig nem az absztinensek (alkoholt nem fogyasztók) csoportjába, hanem az alkoholt kis mértékben, közepes mértékben, vagy sajnos jelentôs mértékben fogyasztók csoportjába tartozik. A lakosság egy része (Magyarországon legalább 5-6 %-ra becsülhetô arányuk) pedig un. alkoholdependens, azaz alkoholfüggô, aki képtelen ellenállni az ivás iránti vágyának. Tönkretéve ezzel saját magát, családját, s gondot okozva a környezete s a társadalom számára is. A leírtak alapján jogosan merül fel a kérdés, hogyan hat az alkoholfogyasztás a teljesítményre, s szabad-e a sportolóknak alkoholt fogyasztania. Szeszes italainkat általában 3 csoportba szokás sorolni. Az elsô a sörök, amelyek alkoholtartalma 3 és 6 % közötti érték, a második a többnyire 10-12 % alkoholtartalmú borok, s végül a tömény italok (általában 30-40 % körüli alkoholtartalommal), amelyeket alkoholtartalmuk szerint tovább szoktunk csoportosítani, s így beszélünk borpárlatokról, gyümölcspálinkákról, gabona alapú italokról (pl. vodka, whisky), cukor alapú italokról (rumok), s végül likôrökrôl. Az egyes italok alkoholtartalmával azért is célszerű tisztában lenni, mert nem csupán az elfogyasztott alkohol mennyisége a döntô, hanem az is, hogy a kérdéses ital milyen egyéb (esetleg kedvezô hatású) komponenseket tartalmaz ill. milyen arányban higított. Lényegesen kedvezôbb pl. ha ugyanaz az alkoholmennyiség a mintegy négyszer nagyobb térfogatú borból, mint mondjuk vodkából jut a szervezetbe.
Leszögezhetô, hogy a szeszesitalok nagy mennyiségben való fogyasztása jelentôs egészségkárosító hatású (pl. májzsugor), de az egyedi mértéktelen alkoholfogyasztás is okozhat komoly veszélyeket (balesetek, bűnesetek), hiszen a részeg ember izom-ideg koordinációja romlik s az önkontroll hiánya kiszámíthatatlan cselekedeteket, gátlástalanságokat eredményezhet. A mindennapos, jelentôs mennyiségű alkoholfogyasztás alkoholszindrómát eredményez, azaz szomatikus és pszichés károsodást. Sportoló egyén tehát nem csupán alkoholdependens nem lehet, de alkoholos befolyásoltság állapotába sem kerülhet. Már az „enyhén spicces” állapot is teljesítményrontó tényezô, nem beszélve az alkoholfogyasztás azon, késôbbi teljesítményrontó hatásáról, ami azzal függ össze, hogy a szervezetbe került alkohol méregtelenítése terheli a szervezetet, rontja az edzés utáni regenerációt, megzavarja az optimális terhelés-pihenés arányt.
Az alkohol (etanol más néven etilalkohol) az ital alkoholtartalmától függô sebességgel és átalakulás nélkül szívódik fel s hamar eléri a vérben a maximális koncentrációt. Az alkohol felszívódási sebessége függ a gyomor telítettségi állapotától is, üres gyomor esetében gyorsabb. Az alkohol egyúttal energia forrás is – elfogyasztásával a szervezet un. üres kalóriához jut – energiatartalma mintegy 29-30 kjoule/g, azaz 7,1 kcal/g. Az alkohol tehát jóval több energiát szolgáltat, mint a szénhidrátok, s kb. 75 %-át a zsírokénak. A kiürülés azonban meglehetôsen hosszú, több óráig tartó folyamat, mivel a szövetekbôl csak lassan távozik el ill. bomlik le az alkohol. A kiürülés kisebb arányban (5-10%) történik alkohol formában, természetes úton (vizelet, kilégzés, izzadás), nagyobb részbôl kémiai lebontással szabadul meg a szervezet. Ez utóbbi esetben az alkohol acetaldehiddé majd ecetsavvá oxidálódik s így kapcsolódik a Krebs ciklushoz. Van egy másik út is, ami akkor lép működésbe, ha igen nagy mennyiségű alkohol jut a szervezetbe, ilyenkor a xantin-oxidáz-kataláz enzim működik, s ez a toxikus hatású acetaldehid feldúsulását eredményezi. Ez az un. alkohol-mérgezés.
Az alkohol lebontás ill. kiürülés sebessége egyénenként változó, az oxidációt végzô alkoholdehidrogenáz enzim mennyisége ill. aktivitása a férfiaknál általában jelentôsen meghaladja a nôkre jellemzô értéket. Egészséges férfi esetében óránként mintegy 5-10 g alkohol bomlik le a májban, az átlagérték 7 g/h-ra tehetô. Érdekesség, hogy az ázsiai típusú (pl. japán) emberek alkohol-lebontó képessége jóval kisebb, mint az európai típushoz tartozóké.
Nagyon kis mennyiségben fogyasztva azonban az alkohol egészségkárosító hatása nem mutatható ki, ill. a hatás inkább elônyösnek tekinthetô. Ezek a következôk:
– étvágygerjesztô (aperitif) hatás, mivel segíti a nyálképzôdést s a gyomornedvek kiválasztását
– elôsegíti az emésztést, növeli a jó (HDL) koleszterinszintet a vérben
– értágító hatást fejt ki, így kedvezô a keringési rendszerre
– feszültségoldó, álmosító hatást fejt ki, így kedvezô az idegrendszerre
A szeszes italok azonban nem csupán vizet és alkoholt tartalmaznak, hanem egyéb komponenseket is. Pl. íz és illatanyagokat, ásványi anyagokat, vitaminokat, amelyeknek kedvezô élettani hatása is lehet. Az aromaanyagok – pl. a borban a különbözô cukrok s a szerves savak – kellemes ízük és illatuk miatt étvágyfokozó hatásúak lehetnek, s a sör komlóból származó keserű anyagai segítik a stresszes állapot feloldását. A sörben, borban lévô szénhidrátok gyorsan felszívódnak, könnyen emészthetôk. Nem elhanyagolható a sör kálium és foszfortartalma sem, s magas a B vitamincsoportba sorolható egyes komponensek menynyisége is. Külön kihangsúlyozandó, hogy a borok – elsôsorban a vörösborok – jelentékeny mennyiségben tartalmaznak természetes antiokszidánsokat (pl. polifenolokat), s tény, hogy a mérsékelt fogyasztás együtt jár a koszorúér eredetű szívbetegségek kisebb kockázatával.
Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy az alkoholos italt nem fogyasztó sportoló vét az egészsége ellen, csupán azt, hogy egyes italokban un. védôfaktorok is vannak. A nagyon mérsékelt sör és borfogyasztás valamint sportolói életmód azonban egymást nem kizáró fogalmak, a hangsúly természetesen a mértékletességen van.
A bor és a sör fogyasztás szokása lényegében egyidôs a civilizációval, sokezer éves múltra tekint vissza. Mindkét ital – alacsony alkoholtartalma és kedvezô beltartalmi összetevôje révén – táplálkozás élettani szempontból értékes terméknek tekinthetô, s esetenkénti, mérsékelt fogyasztásuk nem helyteleníthetô. Vonatkozik ez a sportolókra is, természetesen a mérsékletesség nagyon erôteljes kihangsúlyozásával. Közismert pl. a francia sportolók esetében, hogy többségük a napi normális étkezés részeként 2-3 pohár bort is elfogyaszt. Vagy pl. a német sörfogyasztási szokások is eltérnek a legtöbb országra jellemzôtôl, s a sportolók esetében is megengedhetônek tartják egy üveg sör este történô elfogyasztását (Donath, Schüler, 1972). Vagy pl. Nagy-Britanniában férfiaknál heti 21 egység, nôknél heti 14 egység alkohol (egy egység mintegy 10 g alkoholt jelent, azaz pl. 1 dl bort) elfogyasztását tartják elfogadható határértéknek egészséges populáció esetében.
Összegezve megállapítható, hogy sportolóknál a rendszeres alkoholfogyasztás nem kívánatos. Ugyanakkor az esetenkénti és nagyon mérsékelt formában történô alkoholos italfogyasztás nem kifogásolható. Ez azonban csupán igen kis mennyiséget jelenthet, pl. egy pohár sör, vagy mondjuk egy kisfröccs (egy dl bor és 1 dl szódavíz) elfogyasztását. Nagyobb mennyiségű és rendszeres alkoholfogyasztás a sporttevékenységre is negatív kihatással van. Fiatal, még nem nagykorú sportolók esetében mindenféle alkohol tartalmú ital teljes mellôzése kívánatos.
Kihangsúlyozandó, hogy az alkohol hatása már 0.2-0.3 g/liter véralkoholszintnél jelentkezik, már akkor, amikor az egyén testi vagy szellemi állapotában még a legkisebb változást sem vette észre. Ugyanakkor pszichomotoros és alkalmassági tesztekkel az ilyen véralkoholszintet eredményezô alkoholfogyasztás (pl. 2 dl bor) hatása is kimutatható, s felfedhetôk bizonyos zavarok. Így pl. zsugorodik a perifériás látótér, lassulnak a reflexek, csökken a fájdalomérzékelés, lanyhul az éberség, apró zavarok léphetnek fel a mozgás- és egyensúlyérzékelésében.


(Szabó S. András-Tolnay Pál: Bevezetés a korszerű
sporttáplálkozásba)



Vissza a Tájoló 2002/4 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!