A sportoló is ember, s az emberek jelentôs része pedig
nem az absztinensek (alkoholt nem fogyasztók) csoportjába, hanem
az alkoholt kis mértékben, közepes mértékben,
vagy sajnos jelentôs mértékben fogyasztók csoportjába
tartozik. A lakosság egy része (Magyarországon legalább
5-6 %-ra becsülhetô arányuk) pedig un. alkoholdependens, azaz
alkoholfüggô, aki képtelen ellenállni az ivás
iránti vágyának. Tönkretéve ezzel saját
magát, családját, s gondot okozva a környezete s a társadalom
számára is. A leírtak alapján jogosan merül fel
a kérdés, hogyan hat az alkoholfogyasztás a teljesítményre,
s szabad-e a sportolóknak alkoholt fogyasztania. Szeszes italainkat általában
3 csoportba szokás sorolni. Az elsô a sörök, amelyek alkoholtartalma
3 és 6 % közötti érték, a második a többnyire
10-12 % alkoholtartalmú borok, s végül a tömény
italok (általában 30-40 % körüli alkoholtartalommal),
amelyeket alkoholtartalmuk szerint tovább szoktunk csoportosítani,
s így beszélünk borpárlatokról, gyümölcspálinkákról,
gabona alapú italokról (pl. vodka, whisky), cukor alapú italokról
(rumok), s végül likôrökrôl. Az egyes italok alkoholtartalmával
azért is célszerű tisztában lenni, mert nem csupán
az elfogyasztott alkohol mennyisége a döntô, hanem az is, hogy
a kérdéses ital milyen egyéb (esetleg kedvezô hatású)
komponenseket tartalmaz ill. milyen arányban higított. Lényegesen
kedvezôbb pl. ha ugyanaz az alkoholmennyiség a mintegy négyszer
nagyobb térfogatú borból, mint mondjuk vodkából
jut a szervezetbe.
Leszögezhetô, hogy a szeszesitalok nagy mennyiségben való
fogyasztása jelentôs egészségkárosító
hatású (pl. májzsugor), de az egyedi mértéktelen
alkoholfogyasztás is okozhat komoly veszélyeket (balesetek, bűnesetek),
hiszen a részeg ember izom-ideg koordinációja romlik s az
önkontroll hiánya kiszámíthatatlan cselekedeteket, gátlástalanságokat
eredményezhet. A mindennapos, jelentôs mennyiségű alkoholfogyasztás
alkoholszindrómát eredményez, azaz szomatikus és pszichés
károsodást. Sportoló egyén tehát nem csupán
alkoholdependens nem lehet, de alkoholos befolyásoltság állapotába
sem kerülhet. Már az „enyhén spicces” állapot
is teljesítményrontó tényezô, nem beszélve
az alkoholfogyasztás azon, késôbbi teljesítményrontó
hatásáról, ami azzal függ össze, hogy a szervezetbe
került alkohol méregtelenítése terheli a szervezetet,
rontja az edzés utáni regenerációt, megzavarja az
optimális terhelés-pihenés arányt.
Az alkohol (etanol más néven etilalkohol) az ital alkoholtartalmától
függô sebességgel és átalakulás nélkül
szívódik fel s hamar eléri a vérben a maximális
koncentrációt. Az alkohol felszívódási sebessége
függ a gyomor telítettségi állapotától
is, üres gyomor esetében gyorsabb. Az alkohol egyúttal energia
forrás is – elfogyasztásával a szervezet un. üres
kalóriához jut – energiatartalma mintegy 29-30 kjoule/g, azaz
7,1 kcal/g. Az alkohol tehát jóval több energiát szolgáltat,
mint a szénhidrátok, s kb. 75 %-át a zsírokénak.
A kiürülés azonban meglehetôsen hosszú, több
óráig tartó folyamat, mivel a szövetekbôl csak
lassan távozik el ill. bomlik le az alkohol. A kiürülés
kisebb arányban (5-10%) történik alkohol formában, természetes
úton (vizelet, kilégzés, izzadás), nagyobb részbôl
kémiai lebontással szabadul meg a szervezet. Ez utóbbi esetben
az alkohol acetaldehiddé majd ecetsavvá oxidálódik
s így kapcsolódik a Krebs ciklushoz. Van egy másik út
is, ami akkor lép működésbe, ha igen nagy mennyiségű
alkohol jut a szervezetbe, ilyenkor a xantin-oxidáz-kataláz enzim
működik, s ez a toxikus hatású acetaldehid feldúsulását
eredményezi. Ez az un. alkohol-mérgezés.
Az alkohol lebontás ill. kiürülés sebessége egyénenként
változó, az oxidációt végzô alkoholdehidrogenáz
enzim mennyisége ill. aktivitása a férfiaknál általában
jelentôsen meghaladja a nôkre jellemzô értéket.
Egészséges férfi esetében óránként
mintegy 5-10 g alkohol bomlik le a májban, az átlagérték
7 g/h-ra tehetô. Érdekesség, hogy az ázsiai típusú
(pl. japán) emberek alkohol-lebontó képessége jóval
kisebb, mint az európai típushoz tartozóké.
Nagyon kis mennyiségben fogyasztva azonban az alkohol egészségkárosító
hatása nem mutatható ki, ill. a hatás inkább elônyösnek
tekinthetô. Ezek a következôk:
– étvágygerjesztô (aperitif) hatás, mivel segíti
a nyálképzôdést s a gyomornedvek kiválasztását
– elôsegíti az emésztést, növeli a jó
(HDL) koleszterinszintet a vérben
– értágító hatást fejt ki, így
kedvezô a keringési rendszerre
– feszültségoldó, álmosító hatást
fejt ki, így kedvezô az idegrendszerre
A szeszes italok azonban nem csupán vizet és alkoholt tartalmaznak,
hanem egyéb komponenseket is. Pl. íz és illatanyagokat, ásványi
anyagokat, vitaminokat, amelyeknek kedvezô élettani hatása
is lehet. Az aromaanyagok – pl. a borban a különbözô
cukrok s a szerves savak – kellemes ízük és illatuk miatt
étvágyfokozó hatásúak lehetnek, s a sör
komlóból származó keserű anyagai segítik
a stresszes állapot feloldását. A sörben, borban lévô
szénhidrátok gyorsan felszívódnak, könnyen emészthetôk.
Nem elhanyagolható a sör kálium és foszfortartalma sem,
s magas a B vitamincsoportba sorolható egyes komponensek menynyisége
is. Külön kihangsúlyozandó, hogy a borok – elsôsorban
a vörösborok – jelentékeny mennyiségben tartalmaznak
természetes antiokszidánsokat (pl. polifenolokat), s tény,
hogy a mérsékelt fogyasztás együtt jár a koszorúér
eredetű szívbetegségek kisebb kockázatával.
Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy az alkoholos italt nem fogyasztó
sportoló vét az egészsége ellen, csupán azt,
hogy egyes italokban un. védôfaktorok is vannak. A nagyon mérsékelt
sör és borfogyasztás valamint sportolói életmód
azonban egymást nem kizáró fogalmak, a hangsúly természetesen
a mértékletességen van.
A bor és a sör fogyasztás szokása lényegében
egyidôs a civilizációval, sokezer éves múltra
tekint vissza. Mindkét ital – alacsony alkoholtartalma és kedvezô
beltartalmi összetevôje révén – táplálkozás
élettani szempontból értékes terméknek tekinthetô,
s esetenkénti, mérsékelt fogyasztásuk nem helyteleníthetô.
Vonatkozik ez a sportolókra is, természetesen a mérsékletesség
nagyon erôteljes kihangsúlyozásával. Közismert
pl. a francia sportolók esetében, hogy többségük
a napi normális étkezés részeként 2-3 pohár
bort is elfogyaszt. Vagy pl. a német sörfogyasztási szokások
is eltérnek a legtöbb országra jellemzôtôl, s a
sportolók esetében is megengedhetônek tartják egy üveg
sör este történô elfogyasztását (Donath,
Schüler, 1972). Vagy pl. Nagy-Britanniában férfiaknál
heti 21 egység, nôknél heti 14 egység alkohol (egy
egység mintegy 10 g alkoholt jelent, azaz pl. 1 dl bort) elfogyasztását
tartják elfogadható határértéknek egészséges
populáció esetében.
Összegezve megállapítható, hogy sportolóknál
a rendszeres alkoholfogyasztás nem kívánatos. Ugyanakkor
az esetenkénti és nagyon mérsékelt formában
történô alkoholos italfogyasztás nem kifogásolható.
Ez azonban csupán igen kis mennyiséget jelenthet, pl. egy pohár
sör, vagy mondjuk egy kisfröccs (egy dl bor és 1 dl szódavíz)
elfogyasztását. Nagyobb mennyiségű és rendszeres
alkoholfogyasztás a sporttevékenységre is negatív
kihatással van. Fiatal, még nem nagykorú sportolók
esetében mindenféle alkohol tartalmú ital teljes mellôzése
kívánatos.
Kihangsúlyozandó, hogy az alkohol hatása már 0.2-0.3
g/liter véralkoholszintnél jelentkezik, már akkor, amikor
az egyén testi vagy szellemi állapotában még a legkisebb
változást sem vette észre. Ugyanakkor pszichomotoros és
alkalmassági tesztekkel az ilyen véralkoholszintet eredményezô
alkoholfogyasztás (pl. 2 dl bor) hatása is kimutatható, s
felfedhetôk bizonyos zavarok. Így pl. zsugorodik a perifériás
látótér, lassulnak a reflexek, csökken a fájdalomérzékelés,
lanyhul az éberség, apró zavarok léphetnek fel a mozgás-
és egyensúlyérzékelésében.
(Szabó S. András-Tolnay Pál: Bevezetés a korszerű
sporttáplálkozásba)
Vissza a Tájoló 2002/4 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!