Lapunk ez évi első számában Bozán György
tollából alapos és elgondolkodtató elemzést
olvashattunk sportágunk egy jellegzetes eleméről, az útvonalválasztásról
"Szabadulás a lila vonal szorításából"
címmel. A nagyszerű cikk nyomán jutottak eszembe az alábbiak.
A nyolcvanas évek elején egy Svájcban rendezett főiskolai
világbajnokságon Oyvin Thon, összesen nyolcszoros világbajnok,
az egyik átmenetben megkerülte az egész előtte lévő
völgykoszorút országúton, több mint kétszer
többet futva a légvonalnál. Ebben az átmenetben mintegy
két percet vert a mezőnyre, ami jelentősen hozzájárult
győzelméhez. Ifi válogatottként hallgattam az akkori
résztvevő magyar csapat tagjait erről a kivételes
futótudást igénylő és bátor megoldásról,
amely megváltoztatta az akkori tájfutó élsportot.
Egy másik legendás világklasszis, Kent Olsson az 1987-es
franciaországi világbajnokságot zseniális taktikájának
köszönhetően nyerte meg. A nagyon nehezen futható terepen
a pálya háromnegyedét úton és ösvényen
tette meg, az "örökös" második Tore Sagvoldent
(háromszor nyert egyéni világbajnoki ezüstérmet)
azzal előzte meg, hogy a pálya harmadánál egy percet
vert egy hosszú átmenetben vetélytársára az
úton futással. Végezetül egy kellemes magyar emlék
is fűződik a kiváló útvonalválasztási
taktikához: Pavlovics Gábor 1988-ban többek között
azzal nyerte meg a Junior EB-t a belga völgyoldalban kanyargó pályán,
hogy pontosan tudta, hogy mikor kell lent menni, mikor kell fent menni és
mikor szintben, míg skandináv ellenfelei esetlegesen választották
ki jól-rosszul sikerült útvonalaikat. A fenti példák
mellett általában is igaz, hogy az útvonalválasztás
a kontinentális terepeken rendezett nagy versenyeken játszott döntő
szerepet. A skandinávok közül csak a legjobbak tudták
- tudják megtanulni a tájfutásnak ezt az elemét, mivel
otthon nagyon ritkán kényszerülnek valódi útvonalválasztásra.
Az ottani tájékozódási technikára sokkal inkább
a folyamatos térképolvasás jellemző, akár 10
másodperc kihagyás is a fonal (útvonal) elvesztését
jelentheti. A korábban említett Oyvin Thonnal együtt generációjából
sokan csak dísznek használták a tájolót. Először
akkor döbbentem meg, amikor a magyar világbajnokság bajnoka,
Morten Berglia mondta el egy beszélgetés során, hogy az ujján
viselt tájolóra nagyon ritkán, évente egyszer-kétszer
néz. Ezután már nem csodálkoztam, amikor egy verseny
során Tore Sagvolden tájolóját a csuklóján
láttam himbálózni, s hosszabb svédországi tartózkodásom
alatt (és a kiskunhalasi terepeken) már én is megtanultam
nem használni a tájolót. (Persze nem ez a legfontosabb technikai
elem, amit egy jó tájfutónak meg kell tanulnia.)
Amennyiben a tájfutópálya átmenetének feladatát
általános, innen indulunk - oda akarunk eljutni feladatként
vizsgáljuk, akkor az útvonalválasztás a stratégia,
a folyamatos térképolvasás a megvalósítás
(irányítás) rendszeres kontrollal. Sportpályafutásom
befejezése után a munkámban nagyon sok segítséget
nyújtottak a tájfutásban megtanultak útvonalválasztásról,
fontos információk kiszűréséről, koncentrációról,
gyors helyzetértékelésről és korrekcióról.
Az élet számos területén kényszerülünk
"útvonalválasztásra" nap mint nap. Minél
magasabb képzettséget igénylő munkát végzünk,
annál gyakrabban van szükség ilyen jellegű döntésekre
és annál nagyobb is a tét. Ezért is óriási
értéke a tájfutásnak az útvonalválasztás,
olyan érték, amely belső, elválaszthatatlan és
lényegi, kihalása a sportág átlényegülését
jelentené.
Lapunk hasábjain már többször írtam arról,
hogy a tájfutás alapvető anyagi gondjai akkor szűnhetnek
meg, ha sikerül valamilyen módon egyedi értékké
formálnunk sportágunkat. Sokáig úgy gondoltam, hogy
a legsikeresebb út az lehet, ha meglovagoljuk a divathullámot, és
kalandként formáljuk értékké (értékesítjük)
a tájfutást. Úgy érzem most mindannyiunknak köszönetet
kell mondania Boxinak, mert rámutatott sportágunk legnagyobb megkülönböztető
értékére, amely a sportolni vágyók, a fiatalok,
a szülők, a pedagógusok, az oktatás és nevelés,
a szponzorok és a média számára is egyedi értéket
képviselhet megfelelő módon felépítve és
bemutatva.
Lantos Zoltán
Vissza a Tájoló 2002/3 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!