Útvonalválasztás - válaszúton sportágunk?


Lapunk ez évi első számában Bozán György tollából alapos és elgondolkodtató elemzést olvashattunk sportágunk egy jellegzetes eleméről, az útvonalválasztásról "Szabadulás a lila vonal szorításából" címmel. A nagyszerű cikk nyomán jutottak eszembe az alábbiak.
A nyolcvanas évek elején egy Svájcban rendezett főiskolai világbajnokságon Oyvin Thon, összesen nyolcszoros világbajnok, az egyik átmenetben megkerülte az egész előtte lévő völgykoszorút országúton, több mint kétszer többet futva a légvonalnál. Ebben az átmenetben mintegy két percet vert a mezőnyre, ami jelentősen hozzájárult győzelméhez. Ifi válogatottként hallgattam az akkori résztvevő magyar csapat tagjait erről a kivételes futótudást igénylő és bátor megoldásról, amely megváltoztatta az akkori tájfutó élsportot. Egy másik legendás világklasszis, Kent Olsson az 1987-es franciaországi világbajnokságot zseniális taktikájának köszönhetően nyerte meg. A nagyon nehezen futható terepen a pálya háromnegyedét úton és ösvényen tette meg, az "örökös" második Tore Sagvoldent (háromszor nyert egyéni világbajnoki ezüstérmet) azzal előzte meg, hogy a pálya harmadánál egy percet vert egy hosszú átmenetben vetélytársára az úton futással. Végezetül egy kellemes magyar emlék is fűződik a kiváló útvonalválasztási taktikához: Pavlovics Gábor 1988-ban többek között azzal nyerte meg a Junior EB-t a belga völgyoldalban kanyargó pályán, hogy pontosan tudta, hogy mikor kell lent menni, mikor kell fent menni és mikor szintben, míg skandináv ellenfelei esetlegesen választották ki jól-rosszul sikerült útvonalaikat. A fenti példák mellett általában is igaz, hogy az útvonalválasztás a kontinentális terepeken rendezett nagy versenyeken játszott döntő szerepet. A skandinávok közül csak a legjobbak tudták - tudják megtanulni a tájfutásnak ezt az elemét, mivel otthon nagyon ritkán kényszerülnek valódi útvonalválasztásra. Az ottani tájékozódási technikára sokkal inkább a folyamatos térképolvasás jellemző, akár 10 másodperc kihagyás is a fonal (útvonal) elvesztését jelentheti. A korábban említett Oyvin Thonnal együtt generációjából sokan csak dísznek használták a tájolót. Először akkor döbbentem meg, amikor a magyar világbajnokság bajnoka, Morten Berglia mondta el egy beszélgetés során, hogy az ujján viselt tájolóra nagyon ritkán, évente egyszer-kétszer néz. Ezután már nem csodálkoztam, amikor egy verseny során Tore Sagvolden tájolóját a csuklóján láttam himbálózni, s hosszabb svédországi tartózkodásom alatt (és a kiskunhalasi terepeken) már én is megtanultam nem használni a tájolót. (Persze nem ez a legfontosabb technikai elem, amit egy jó tájfutónak meg kell tanulnia.)
Amennyiben a tájfutópálya átmenetének feladatát általános, innen indulunk - oda akarunk eljutni feladatként vizsgáljuk, akkor az útvonalválasztás a stratégia, a folyamatos térképolvasás a megvalósítás (irányítás) rendszeres kontrollal. Sportpályafutásom befejezése után a munkámban nagyon sok segítséget nyújtottak a tájfutásban megtanultak útvonalválasztásról, fontos információk kiszűréséről, koncentrációról, gyors helyzetértékelésről és korrekcióról. Az élet számos területén kényszerülünk "útvonalválasztásra" nap mint nap. Minél magasabb képzettséget igénylő munkát végzünk, annál gyakrabban van szükség ilyen jellegű döntésekre és annál nagyobb is a tét. Ezért is óriási értéke a tájfutásnak az útvonalválasztás, olyan érték, amely belső, elválaszthatatlan és lényegi, kihalása a sportág átlényegülését jelentené.
Lapunk hasábjain már többször írtam arról, hogy a tájfutás alapvető anyagi gondjai akkor szűnhetnek meg, ha sikerül valamilyen módon egyedi értékké formálnunk sportágunkat. Sokáig úgy gondoltam, hogy a legsikeresebb út az lehet, ha meglovagoljuk a divathullámot, és kalandként formáljuk értékké (értékesítjük) a tájfutást. Úgy érzem most mindannyiunknak köszönetet kell mondania Boxinak, mert rámutatott sportágunk legnagyobb megkülönböztető értékére, amely a sportolni vágyók, a fiatalok, a szülők, a pedagógusok, az oktatás és nevelés, a szponzorok és a média számára is egyedi értéket képviselhet megfelelő módon felépítve és bemutatva.

Lantos Zoltán



Vissza a Tájoló 2002/3 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!