A Spring Cup - mint azt gondolom sokan tudják - a skandináv
idénynyitó verseny Dániában, amelyre a nevezési
díj, szállás és némi étkezés
(reggeli) erejéig évről-évre meghívják
a volt szocialista országok nemzeti csapatait. Idén az érintett
klubok jóvoltából négyen repültünk ki Magyarország
képviseletében: Makrai Éva, Zsebeházy Eszter, Sprok
Bence és jómagam.
A verseny magyar szemmel nézve rendkívül sajátságos:
minden évben egy Hilleröd nevű, Koppenhágától
25 km-re északnyugatra fekvő kisvárosban van, így
rotációs alapon használják a környező
pár terepet a három (éjszakai, normáltáv, váltó)
versenynapra. A résztvevők létszámát a nagy
érdeklődés miatt rendszeresen korlátozni kell (2500-ban),
ugyanakkor a versenyirodát csak nagy szenvedések árán
találtuk meg a város legszélén egy 25 négyzetméteres
faházban. A hivatalos szállást - amely egy iskolában
volt - jó, ha kétszázan igénybevették, szállítás
pedig egyáltalán nem létezett, így minden egyes alkalommal
stoppoltunk. A szállással különben is meggyűlt a
bajunk, mert - a reggelivel együtt - a meghívás ellenére
meg kellett volna rendelni (csak kifizetni nem), a szövetségben viszont
sajnos átsiklottak ezen, és "beérték" a
nevek megadásával a nevezéshez. Szerencsére ott voltunk
már a nyitáskor, így kaptunk egy szobát, amibe persze
aztán másnapra meg is érkezett pár cseh, hogy az egyikük
végighorkolja nekünk az éjszakát. De ez már csak
hab volt a tortán, mert - itt már a saját figyelmetlenségünk
okán - négyből hárman az iskola címszó
alatt valami kollégiumszerűségre számítottunk
a tantermek helyett, így még matracokat is kellett vadásznunk
magunknak - takarónak a lányoknak csak a függöny jutott...
Az éjszakait érdeklődéssel vártuk, főleg
azért, mert már napközben is megfagytunk - az ott bizonyára
kellemesnek minősülő - tavaszi tengeri széltől,
éjfélre pedig fagypont alatti hőmérsékletet
jósolt a helyi Metro újság. Végül is nem lett
probléma, mert egy ötletes megoldással a cél egy raktárépületben
volt (oda is futottunk be), ahol még fürdeni is lehetett. A verseny
különben rövidtávú volt, és csak a fél
mezőny indult a másnapihoz képest.
A normáltávot egy nagyon jól futható, lapos, mocsaras,
bükkből és fenyőből álló - szóval
tipikus dán - terepen rendezték, ahol az F21E1-et (mivel két
elit is volt) 4:20-as kilométerátlaggal nyerték, de még
a 80. is ötösön belül volt. Bencével 5,3 ill. 5,5-ös
átlaggal a 124. ill. 141. helyen végeztünk 160-ból -
talán szerencsésebb lett volna, ha juniorban indulhatunk, ahol jó
pár válogatott csapat (lengyel, belga, olasz, svájci) csapott
össze a skandinávokkal. Jól szerepelt viszont Éva, aki
szintén 6 percesen belüli átlagot futva a 29. helyen végzett
a 120 fős női elitben, ill. Kisdoma, aki 2 perc hátránnyal
15. lett.
A váltó egy tengerparti, fenyőerdővel borított,
helyenként sűrű terepen volt. A lányoknak sikerült
egy harmadik futót szerezniük, akivel elég jól is szerepeltek,
a mi energiánkat viszont meghaladta a plusz két ember becserkészése,
Bence még a tömegrajtot is alig érte el a stoppolás
miatt.
Végezetül kielemeztem kicsit az indulók kategóriák
szerinti összetételét. A legtanulságosabb talán
az lehet számunkra - miközben azon siránkozunk, hogy már
csak egyetlen rangsoroló váltóversenyünk van az OB-kon
kívül -, hogy itt a váltón mindössze 8 kategóriát
hirdettek meg: a 4 fős férfi nyíltba (kvázi F21) 161
csapat nevezett, a 3 fős nőibe 92. Ezenkívül volt még
F/N18 36 ill. 30 csapattal, és két, vegyes gyerek-kategória:
a 12 ill. az életkorösszeg alapján 43 év alattiaknak
(7 ill. 53 csapattal). A szenioroknak - egy teljesen nyílt, és nem
is díjazott kategóriát leszámítva - mindössze
egyetlen lehetőség volt indulni: nemtől függetlenül
min. 130 éves életkorösszeggel! Pedig az előző
nap alapján a mezőny 26 %-a itt is szenior volt - a fiatalok (-20)
és a felnőttek (21-34) egyaránt 37-37 %-ot tettek ki.
Skuló Marci
Vissza a Tájoló 2002/3 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!