Némi tollászkodás után szerda reggel Prill Laci
mikrobuszával , Tasi, Rudi és Ábel autójával
13 serdülő és újonc versenyzővel indult útnak
a "Hungarian Youth Team" Csehországba a Prágai Tavasz
versenyre.
Előzetes ismereteink szerint (72-es VB váltó terep, Kokorinsko
szigorúan természetvédelmi területe, ahol eddig nem
ill. elvétve engedélyeztek tájfutó versenyt rendezni)
homokkősziklás, részletgazdag, mind technikailag mind fizikailag
igen nehéz terep, igazi csemege várt ránk. Utólag
elmondhatjuk, a verseny minden elképzelésünket felülmúlta.
Utunk kifelé menet zökkenőmentes volt, még Prága
szürkületi közlekedési dugóiból is elég
jól kikeveredtünk, érzésre közelítve a VK-ként
magadott Sportcentrum felé. Jelentkezés után a pályaadatok
láttán elhűltünk kissé (pl. H14 2,8km 270 szint,
H45 6,6km 495 szint) mely mindhárom napra jellemző volt. Kisebb
fogadásokat kötöttünk lesz-e 15 perc alatti km átlaga
valakinek? - nem lett.
Terepbemutató után, még Prága óvárosában
szemléltük a tömeget, a Károly híd forgatagát,
alkalmi zenészeit, majd egy vendéglőben hangulatos gyertyafényes
vacsorával zártuk a napot.
Versenynapok:
Prágai szállásunkról naponta 50 km-re utaztunk. Első
nap - mivel 14h-kor volt a "0" idő, úgy döntöttünk
a délelőttöt nem semmittevéssel töltjük. Tas
autójának eredményes belökése után elindultunk
Kokorisko vára felé. Az impozáns vár ekkor zárva
volt ugyan (másnap alkalmunk volt belülről is alaposan végigjárni)
de az ifjúság itt már ízelítőt vett
a környező hasadékokban, sziklákon való közlekedés
technikájából.
A verseny során - s ez mindhárom napra jellemző volt - különleges
sziklaképződmények, csipkés párkányok,
meredek sziklahasadékok, átjárhatatlan falak, a 10.000-es
térképen is szinte olvashatatlan buja tömege várt bennünket,
ahol a helyzetet felmérve előbb utóbb dönteni kellett
arról, hogy lemászok, lecsúszok, leugrok, a kötélen
leereszkedek (l. nap befutó pont) kerülök vagy visszamászok
és máshol próbálkozok a lejutással vagy elképedve
álldogálok és latolgatok még egy darabig.
A gyerekek becsületére legyen mondva 3. napra egészen jól
belejöttek a terepen való mozgásba, lelkesen taglalták
egyik-másik átmenet nehézségeit. A három nap
során közel 50 pontot fogtak, s azt gondolom jelentőset lendített
a tájfutó technikájukon ez a tapasztalat. Egyikük szó
szerint ezt írta a térképére: "életem
egyik legjobb pályája, kész regény, minden vágyam
ide visszatérni valaha"! Martin véleménye szerint: "hát
ez olyan volt mint egy kalandtúra"!
V. 18-19-én a Continenthal kupán, valamint augusztus első
hetében a "Jicini 5 napos" versenyen ismét lesz alkalmunk
ezen az egyedülálló terepen kalandozni.
Eredmények: D14: 8. Prill Dóri D21: 2.Pelhől Livi D45: l. Horváth Magdi 9. Koós Dia 5.Lengyel Andi 14. Szerencsi Dóra 15. Zsolnai Eszter H12: 1. Lukács Sebes H16: 8. Salfer Ördög H21A: 4. Hajdu Martin H14: 1. Lenkei Zsolt 9. Gond Balázs H21B: 14. Mozsár 4. Kácsor Atti 10. Gadolla Máté 19.Rudi 6. Lukács Mino 20. Viczian Péter 20.Tass 21. Takács Balázs 22. Ács Gábor. H45: 13. Hegedüs Ábel 27. Temesvári Ádám
Horváth Magdi
csapatvezető
Vissza a Tájoló 2002/3 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!