Az alábbiakban közreadjuk Kelemen János levelét, amelyet az "Év edzője" cím odaítélésével kapcsolatban az MTFSZ Elnökségéhez és a Közgyűléshez írt.
Tisztelt Elnökség!
Tisztelt Küldöttek!
A napokban kaptam kézhez a Szövetség meghívóját
a Közgyűlésre. Meg kell mondanom, nagyon meglepődtem.
A további címzetteknek - Vonyó Péter, Viniczai Ferenc
- átadva a névre szóló meghívókat értesültem
arról, hogy a PVSK trénerei érdemelték ki az "Év
edzője" elismerést.
Mivel Én több mint egy éve nem veszek részt a szakosztály
munkájában, kissé elgondolkodtam azon, hogy miért
kaptam a meghívót.
Közel egy negyedszázad emlékei elevenedtem meg előttem.
1977-ben Dr. Kiss Endre atlétikai alapokra épülő edzésmódszereivel
készülve tudatosodott meg bennem a rendszeres és folyamatos
felkészülés szükségessége. Ezt követően
Göbölös István tanított meg arra, hogyan kell 2-3
heti ciklusokban és zömében terepen tréningezve készülni
a legfontosabb versenyekre. Ebben az időben a dömörkapui edzéseken
Navratil Géza bácsi oltotta bele a 12-14 éves gyerekekbe
a tájékozódási futás szeretetét és
adta őket tovább Horváth Lajosnak és Czerpán
Istvánnak, hogy ifi válogatottakat neveljenek belőlük.
Az 1983-as Achilles-in műtétemet követően végeztem
egy röpke évig edzői tevékenységet először.
Boldog vagyok, hogy Kovács Ildikónak és serdülő
korosztályának segíthettem ekkor a felkészülésükben.
A nyolcvanas évek második felében Jakabos Péter atlétaedző
irányítása alatt készültem a hazai és
nemzetközi versenyekre. Fantasztikusan jó két év volt
ez. Ekkor kezdte meg munkáját a PVSK-nál Tóth Jenő
akinek keze alatt nevelődtek ki az utóbbi évek sikereit elérő
ifi és junior versenyzők. A bajnoki pontversenyek megnyeréséhez
az is kellett, hogy Dr. Kiss Endre mindig nagyon jó pillanatban érezze
meg, hogy mikor szükséges Pécsre csalogatni egy-egy klasszis
versenyzőt. Így került Pécsre Pavlovics Gábor,
Viniczai Ferenc és Sprok Bence. A kilencvenes évek elején
és közepén szétesett volna a szakosztály, ha
Tóth Jenő és Rankasz Ernő nem veszi vállaira
a működtetéssel együtt járó összes feladatot
és gondot. Ezek nagyon kritikus évek voltak a szakosztály
életében. Dr. Kiss Endre 1998. évi visszatérésekor
nyerte meg Vonyó Pétert és Viniczai Ferencet - a két
elnyűhetetlen versenyzőt és edzőt - arra, hogy vállalják
el a szakosztály szakmai irányítását. Ekkor
egy jó ötlet kapcsán a pécsi Sportiskola keretében
kezdődött meg az utánpótlás nevelés egy
új formája. Az indulás biztató volt, eredményeit
ma már bajnoki pontokban mérhetjük le. A folytatás sajnos
nagyon bizonytalan. Ebben a munkában közel két évig
segédkeztem mint utánpótlás edző.
A magam részéről megköszönöm a meghívást,
de az elismerést és dicséretet a felsorolt személyek
mindegyike megérdemli.
Elnézést, hogy személyesen nem vehetek részt a Közgyűlésen,
de a válogatott ez évi első hivatalos edzőtáborát
tartja Pécsett, és az esti órákban tanácsaimmal
próbálom meg ellátni a jövő reménységeit.
Sporttársi üdvözlettel
Kelemen János
Vissza a Tájoló 2002/3 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!