Az idei első számban már írtam arról, hogy
van egy új típusú ez idáig még csak autósoknak
megrendezett terepverseny, ahol a tájékozódási képesség
a döntő a megmérettetésben. Annak is a legmodernebb
formája, a GPS navigáció. Eddig mindig csak résztvevőként
és szponzorként vettem részt ezeken a versenyeken és
a szervezésbe mindig csak kritikusként, "kötekedő
résztvevőként" szóltam bele. A téli versenyen
való részvétel után jött hírtelen felindulásból
az ötlet, hogy ne csak tanácsot adjak, "kritizáljak"
hanem az észrevételeimet valósítsam meg. Január
elején fogalmazódott meg bennünk az ötlet, rendezzünk
egy olyan versenyt, amely a GPS navigációs versenycélokat
megvalósítja.
A versenyről rendezői szemmel
Az ellenőrző pontokat (6×6 cm-es Silva kisbója) úgy
helyeztük ki a terepen (1500m2), hogy a versenyzőknek nagyon sok alternatívájuk
legyen a pontok összeszedési sorrendjében, ne lehessen a versenyzőknek
tiltott területre behajtani vagy áthaladni, amikor egyik pontról
a másik pontra navigálnak, valamint a pontok megközelítése
is navigációs szempontból nehéz legyen, azaz térkép
vagy helyismeret segítségével könnyedén, anélkül
nehezen lehessen megtalálni a pontra vezető utat. A pontok kihelyezésénél
még arra is kellett törekednünk, hogy a pontokat csak azok láthassák,
akik azt konkrétan keresik, akik csak arra járnak, véletlenül
se tűnjön fel nekik a kis bója. Ezért volt az, hogy némelyik
pontot kifejezetten nehezen járható sűrű bozótos
helyre raktunk. Meg is lett az eredménye a kihelyezett pontok közül
nem volt olyan pont, amit valamelyik csapat meg nem talált. Mindegyik pont
begyűjtésre került. A pontok közül csak kettőt
kellett pótolni, így a pontkihelyezés megfelelőnek
bizonyult. A pontok kihelyezését sem terepjáróval
végeztük, hanem az öreg piros Fiat puttonyos kisteherautóval,
hogy a pontokat ne csak terepjáróval lehessen megközelíteni,
és így növeljük ezen, vetélkedőben lehetséges
résztvevők számát. Természetesen a legtöbb
pontnál az ínyenceknek adtunk lehetőséget a terepi
technikás feladatok végrehajtására is, így
aki akarta bevállalta, aki nem akart rá időt és energiát
pazarolni, az gyalogosan közelítette meg a pontot. Mindenki vérmérsékletének
megfelelően teljesíthette a pályát. Voltak olyan pontok
is, amelyek kifejezetten nehezek voltak, ezeket szándékosan terveztük
bele a versenybe, hogy szükséges legyen navigálni, és/vagy
muszáj legyen terepi akadályokat is leküzdeni.
A verseny napjára megrendeltük a jó időt, esőtáncot
jártunk és a hívott légköri képződmények
meg is jöttek abban a sorrendben, ahogy az elvárható volt.
A köd akkora volt, hogy 2-3 méternél tovább még
radarral sem lehetett látni, és még az eső is szépen
áztatta a talajt. Előfordult, hogy amikor mentem ellenőrzőpontot
pótolni a Hármashatár-hegyről lefele, nem tudtam,
hogy az úton keresztben vagyok vagy hosszában. Ebben az esetben
ténylegesen szükség volt a GPS-re, hogy mutassa a nyomvonalat,
mert azt követni biztonságosabb volt, mint a kocsiból kilátni.
Szóval az időjárás feladta a leckét mindenkinek.
A verseny szerintem inkább nehéz volt, mint könnyű, de
aki szereti a kihívásokat az jól érezte magát.
Bővebb információ a www.multinavigator.hu oldalon.
Célunk az, hogy ezt a fajta új GPS-es tájékozódást
népszerűsítsük és a klasszikus tájékozódási
versenyeket továbbfejlesztve egy új összetettebb versenytípust
meghonosítsunk. Ezekben a versenyekben nem a közlekedési eszköz
a legfontosabb, hanem a GPS és a térkép valamint a tájékozódási
képesség, amelyben a pontok optimális felkeresési
sorrendje és a pontok közti legjobb átmenet megtervezése
a döntő.
A nyári Hungária kupán egy ugyanilyen bemutató versenyt
rendezünk gyalogos verzióban, ahol mindenki megnézheti vagy
kipróbálhatja ezt a típusú vetélkedést.
Guttmann Zoltán
Vissza a Tájoló 2002/3 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!