A januári jubileumi ünnepségen, amelyen a Budapesti Tájékozódási Szövetség 50 éves fennállásáról emlékeztünk meg, közel százan vettek részt. Úgy gondoltuk, hogy ez alkalommal közöljük az ott elhangzott ünnepi beszéd első negyven évre vonatkozó részét, hogy a Tájoló széles olvasótábora is megismerkedhessen a múlt emlékeivel. Az előadó: dr. Vizkelety László.
Kedves Sporttársak, tisztelt hallgatóim!
Régi adósságot törlesztek, amikor végre megjelenik
könyvünk a Budapesti Szövetség 50 éves munkájáról.
Ebben én a korábbi 40 év történéseit elevenítem
fel, az utóbbi 10 év krónikása Schell Antal. Szövetségi
munkám idején sohasem jutott időm ilyen könyv összeállítására,
hiszen mindig a napi teendőkkel voltunk elfoglalva. A budapesti tájfutás
történelme tehát most olvasható és néhány
fénykép szép emlékeket ébreszthet mindazokban,
akik részesei voltak az elmúlt 50 év eseményeinek.
Most pedig a legfontosabb történésekre kívánok
emlékeztetni és méltatni sok-sok lelkes aktíva, elnökségi
tag és bizottságvezető önzetlen tevékenységét
szeretett sportágunk érdekében.
Mielőtt megalakultunk... (1925-1951)
A tájfutás hazánkban köztudottan már a 20-as
évek közepén megjelent, amiről Harcsa Gábor sportújságírónk
jóvoltából sok részletet megismerhettünk a Népsport
régi beszámolói révén. Aztán az 50-es
években folytatódott történelme, amikor a Duna Sport
Club Berend Ottó révén emelte magasra a tájékozódás
sportjának kicsiny zászlaját. A 40-es háborús
években folytatódott a terepversenyzés, de ezek nem lendítettek
sokat a fejlődésen. A világháború után
azonban megpezsdült az élet. A Magyar Vándorsport Szövetség
égisze alatt megszületett az első versenyszabályzat,
a budapesti klubok sorra rendeztek szinte minden hétvégén
éjjel-nappali terepversenyeket és megalapításra kerültek
az első kupaversenyek. Egyik veterán résztvevője a
ma 86 éves dr. Szentpétery Tibor volt, aki ma is közöttünk
van.
I. A hagyományos versenyzés kora (1951-1956)
Az 1951-es év a szervezett budapesti tájékozódási
versenyzés igazi kezdete. Budapesten Természetbarát Alszövetség
alakult Dr. Dvorák József elnök és Tátrai Rupert
titkár vezetésével, valamint Komáromi Jenő
és személyem közreműködésével. Évenként
csapat és később egyéni bajnokságok kerültek
megrendezésre. 1952-ben volt az első egyéni bajnokság,
melyet országosan Thuróczy Lajos, Budapesten pedig Szabó
Ferenc - mindketten Lokomotívos versenyzők - nyertek meg. Az 1954-es
Budapesti Ötpróbán a mind az öt számban győztes
Hermann Imre vehette át az elsőnek járó díjat
dr. Szalai Józseftől, a Sporthivatal elnökétől.
Jelentős volt az 54-ben Dr. Dvorák József tollából
megjelent könyv a versenyek rendezéséről, tartalmazva
számos hazai verseny lebonyolításának részletes
leírását. Az 55-ös év hozta meg a gyorsan fejlődő
sportág osztályozott bajnokságának kieséses
és feljutásos rendszerét, a bontott távúak
helyett a korszerűbb teljestávúakat.
Az 56-os forradalmi események fordulópontot jelentettek a Szövetség
életében. Miután Tátrai Rupert titkárt, dr.
Nagy Endre SZOT-vezetőt és engem beválasztottak az Országos
Szövetség Forradalmi Bizottságába abba maradt budapesti
tevékenységünk. A helyzet rendeződése után
mindhármunkat Székely Miklós természetbarát
főtitkár javaslatára "örökre" eltiltottak
a sportvezetéstől.
II. A tájékozódási futás kialakulása
(1957-1969)
1957 tavaszán új budapesti elnökség alakult dr. Szaniszló
József vezetésével, melyben a versenyzést Szőnyi
László és Hosszú Aurél képviselte, a
versenyzést pedig Galgóczy István fogta össze. Eltiltásom
évei alatt jelent meg az új versenyszabályzat, melynek vonatkozó
paragrafusa kimondta, hogy holtverseny esetén az a csapat ill. egyén
győz, aki a távot a legrövidebb idő alatt teszi meg,
hibátlanul. Ekkor és ezzel kezdődött meg hazánkban
a korszerű, északiak által már 50 éve űzött
tájékozódási futás. A megrögzött
veterán természetbarát vezetők a szaksajtó
hasábjain nyílt harcot hirdettek a futás ellen, bérturistáknak
keresztelték el a versenyzőket, mert felszerelésüket
és egyéb költségeiket clubjaik fedezték. Az évekig
tartó vita 1961-ben zárult le, amikor hazánk is csatlakozott
az újonnan alakult Nemzetközi Tájfutó Szövetséghez,
melyet a 4 skandináv ország kezdeményezett és hozott
létre. Ez új lendületet adott Budapest sportjának is,
hiszen az első 2 Európa-bajnokságon bebizonyosodott, hogy
a győzelemhez a tájékozódási tudás mellett
fizikai kondicióra is nagy szükség van, amit csak szakképzett
edzők segítségével lehet fejleszteni.
Miután 1962-ben megbocsátottak forradalmi tevékenységemért,
az elnökségbe hívva, edzőbizottság létrehozásával
bíztak meg. Büszke vagyok arra, hogy előterjesztésemre
került be a Tájékozódási futás a Testnevelési
Főiskola elismert, egyenrangú sportágai közé.
Ez idő tájt fordíttattuk le a norvég edzők
könyvét magyarra, s olvashattuk, miként zajlott le északon
a térkép-forradalom. E példát követve jelentetett
meg Szövetségünk 1965-ben 6 kistérképet Budapest
környéki helyszínekről, helyesbített, korszerű
kiadásban. Ebben nagy segítségünkre volt Magyarszéky
Béla BTSZ főtitkár, aki mint nyomdavezető, feketén,
engedély nélkül nyomta ki ezeket a kistérképeket.
Azután sorra jelentek meg a korszerű tájfutó térképek
Skerletz Iván munkája nyomán, tovább segítve
a felzárkózást az északi kiadványokhoz. "Versenyhíradó"
jelent meg Hardicsay Mária szerkesztésében. Jelkulcsot is
adott ki a Szövetség, ami Schluth Péter munkáját
dicséri, Bozán György pedig a Hosszúhegyről helyesbített
és rajzolt meg térképet.
1967-ben került bevezetésre a váltóverseny-forma, ami
északon az egyéni mellett a második versenyszám volt.
1968-ban Schell Antal a XIV kerületben "Tájoló" címmel
szaklapot indított, amelynek 1970-ig 4 száma jelent meg.
1969-ben eredménnyel végződött a küzdelem a sportág
önállóságáért. Az OTSH döntött
és hozzájárult az önálló Tájfutó
Szövetség megalakulásához.
III. Az önálló Tájfutó Szövetség
első 20 éve 1970-89-ig
1970 januárjában az új BTFSZ elnöke Szőnyi László,
titkára pedig Hosszú Aurél lett, valamint a 28 szakosztály
tömörítésére megalakultak a budapesti Körzetek.
Az Északpestit Koczur Kálmán és Hunyadi József,
a Középpestit Kempelen Imre és Bogdány Miklós,
a Délpestit Nagypál György és Valkony Ferenc, a Budait
Bíró Pál, illetve Csuporné Babai Margit vezette.
Megalakult a Szövetség 8 bizottsága:
A Versenybizottság Varga László, később pedig
Koczur Kálmán vezetésével a bajnokságok, bírói
tanfolyamok, továbbképzések megrendezésével
foglalkozott. A Pályakitűző-bizottság végig
Halász Miklóssal az élen a korszerű módszertannak
volt a gazdája. Az Edzőbizottság az edzői-tanfolyamok
szaktáborait szervezte és edzőpályákról,
edző-bázisokról gondoskodott dr. Vizkelety László,
majd Hanusz Máriával az élen. Az Ifjúsági-bizottságot
Szeredai László, Bogdány Miklós, Valkony Ferenc és
Szentpétery Ákos vezette. Fő feladatuk az általános
és középiskolai bajnokságok rendezése, iskolák
patronálásának segítése volt.
A Sajtó- és Propaganda-bizottság vezetése Gesztelyi
Nagy Zoltán, Makk József, Argay Gyula után Schell Antal kezébe
került, akinek a plakátok és leporellók, szórólapok
kiadása mellett a Tájoló folyamatos szerkesztése jutott
osztályrészéül, valamint a kiskönyvtár egyes
köteteinek műszaki patronálása. Segítsége
volt dr. Szentpétery Tibor, aki az időszak szinte valamennyi bajnokságát,
kupaversenyét végig fényképezte.
A Térkép-bizottság élén Schluth Péter,
Halász Miklós és Hegedüs Ábel állt, akik
újabb és újabb Budapest-környéki térképek
kiadását szorgalmazták és végül a hazai
térképkatalógus megjelenését tették
lehetővé.
A Minősítés hálátlan feladatát Valtinyi
László után Bánkuti János, majd pedig Szecsődi
Ákos vette át, és így gondoskodott a budapesti versenyzők
osztálybasorolásáról.
A Technikai-bizottság feladata a versenyrendezésekhez szükséges
felszerelések biztosítása, kiskönyvtári kötetek,
valamint a térképek forgalmazása volt. Varga Imre után
Dobozi Miklós volt a vezető, majd pedig Kozma László
lett e terület gazdája.
A Környezetvédelmi Bizottság dr. Krasznai István vezetésével
csak jóval később alakult és az erdők tisztántartásának
apostola volt.
Itt kell szólni a Szövetség gazdasági munkájáról
is, amit Hosszú Aurél egyszemélyben intézett. A természetbarátoktól
kiharcolt és átvett pénzzel olyan ügyesen gazdálkodott,
hogy mindig jutott a bajnokságok megrendezésére, a clubok
támogatására jelentős pénzösszeg. Ebben
nagy segítségére volt a Sporthivatal, ahol 1974-től
szinte a mai napig Tóth Csaba volt a sportág előadója,
s egyben komoly, megértő és segítőkész
támogatója.
A 71-es évben indult a Vásárváros-Kupasorozat. Magyarszéky
Béla közreműködésével jött létre
ez a nemzetközi kapcsolat Plovdiv, Leipzig, Brno, Poznan és Budapest
között, ami azt jelentette, hogy évenként felváltva
rendezték meg a versenyeket először felnőtt férfi
és női csapatok számára. Büszkék vagyunk
arra, hogy válogatottunk a 20 év alatt mindig a dobogó valamelyik
fokára léphetett.
Ugyanehhez az évhez fűződik a "Kiskönyvtár
Sorozat" első kötetének megjelenése. Az elnökségi
határozat nyomán, az évek során 9 kötet került
kiadásra, segítve ezzel az edzői-, a bírói-
és pályakitűzői-tanfolyamok hallgatóit, hiszen
egészen addig csak saját jegyzeteikre voltak szorulva. Halász
Miklós 3 kötetet, dr. Gombkötő Péter 2, Szőnyi
László 2, Hanusz Mária 1 és jómagam is 1 kötetet
írtam a sorozat szerkesztését is magamra vállalva.
A 70-es évek során Hosszú Aurél állította
össze a Budapesti Körlevelet, benne a versenyeredményekkel, Schell
Antal pedig a "Tájolót" szerkesztette. mind nagyobb és
nagyobb érdeklődést keltve országosan is.
A 80-as évtizedben folytatódott a szövetség fejlődése,
alelnök lett dr. Vörös István; a Vásárvárosok
versenysorozatában ifi fiúk és lányok is bekapcsolódtak
és mindig eredményesen szerepeltek. Újabb kiskönyvtári
kötetek és térképek kerültek kiadásra, új
köntösben jelent meg a "Tájoló". Dr Fekete Jenő
a "Tájfutás technikai ABC"-je címmel írt
tanulmányt, Halász Miklós pedig hatalmas munkával
állította össze az eddig megjelent több mint 600 tájfutó
térkép katalógusát.
Az évtized végén lejárt az utolsó kinevezett
elnökség mandátuma, és így 40 éves munkájuk
után a fiatalok vették át a stafétabotot.
A búcsúzáskor Tóth Csaba a Sporthivatal nevében
mondott köszönetet a régi harcosoknak, további jó
egészséget kívánva minden önzetlen társadalmi
munkatársnak. Schell Antal volt az, aki folytatta megkezdett sajtómunkáját
és tanúja volt a 90-es évek történelmének.
Erről az évtizedről ő hivatott beszámolni,
én pedig megköszönöm a tisztelt jelenlévők
türelmét.
(Dr. Vizkelety László jubileumi előadása 2002. január 19-én)
Vissza a Tájoló 2002/2 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!