Avagy hogy kell - ha a sors úgy hozza - 2 nap alatt VB-t rendezni. Az
elsőtől az utolsó pillanatig kellemes és kellemetlen
meglepetések egész sorát vonultatták fel a rendezők
és a sors. Az első meglepetés már Ferihegyen ért
minket, mikor kiderült, hogy a Budapest-Szofia járaton nem csak szerény
2 fős képviseletünk jelentkezett a gép beszállásánál,
hanem az osztrák, német és finn csapat egy része is
Pesten keresztül közelítette meg Bulgáriát. Mint
megtudtuk fele annyiba került a Malévval repülni pl. Bécsből
ill. Münchenből, mint pl. az Austrian Airlines-al vagy a Lufthansaval.
A szállás elég egyszerű, a legolcsóbb kategóriájú
volt, 3 ágyas szobánkba még egy ukrán ifjú
reménységet is betettek, akivel végül egész jól
kijöttünk. Még itt, ezen a szálláson aludtak a
csehek, litvánok, lengyelek és bolgárok is. A kaja végig
jó és bőséges volt, ami igen kellemes meglepetést
jelentett nekem.
Az előrejelzés szerény hóviszonyokról szólt
(0-30cm), de a megérkezésig nem sejthettük, hogy valójában
mennyire igazak e hírek. A reptéren a verseny elnöke várt
minket, fogta a fejét és jajgatott a +15 fokos napsütésben.
Aztán az 1. napi terepbemutatón megtudtuk e félsz valódi
okát. A hó valóban 0-30 cm között volt, de inkább
0 mint 30. Az egész mezőny mosolyogva és fejét csóválgatva
próbált a koszos, jeges minimális havon csúszkálni.
Az utak felén! azonban így sem volt semmi hó. Ekkor már
sejtettük, hogy az egész program borulni fog, csak azt nem tudtuk,
hogy mennyire (igaz a rendezők sem). Az egész hetes előre
megadott programot tehát hanyag eleganciával a szemétkosárba
hajítottuk. Este kíváncsian vártuk, hogy másnap
melyik számban kell majd helyt állnunk. Az első versenynapra
a sprintet tették, mondván az rövid és nem kell nagy
terület, majd másnapra a váltót és a harmadikra
a középtávot, pihenőnapok nélkül. (Ez az
elvi döntés 1 napig élt, majd ismét borult minden.)
Mi arra gondoltunk, a nagyon kevés hó lehet, hogy jobb lesz, hiszen
ilyen körülmények között kb. a felét futni lehet
ill. kell és valószínű nem volt még egy nemzet
aki annyit készült futással mint mi. Azonban a verseny előestéjén
valami hatalmas csoda folytán bő 10 cm-es hó esett és
ezzel megmenekültek a rendezők a nagyobb kudarctól. Az alapelvük
az volt, minél több versenyt lezavarni minél rövidebb
idő alatt a kevés és olvadó hó miatt.
Az első nap tehát a sprint került megrendezésre az eredetileg
hosszútávura szánt időpontban és terepen. A
"0" idő 2 órát csúszott, de a pályák
végül korrektek és jók voltak. A győztes idő
azonban mindkét kategóriában jóval több lett
az előre vártnál a friss hó miatt. A nőknél
a svéd Hasselström 2 mp-el nyert, míg a férfiaknál
megkezdődött az orosz hengerlés Gruzdev és Korchagin
révén. Mi sok hibával elég gyengén szerepeltünk
ebben a számban, 60. ill. 62. helyen végeztünk. Estére
már ismét változott is a program és a 2. napra tették
a középtávot azonos terepre. Időközben befutott
a Csúcs család is Csíkszeredából, így
a 2. naptól már ők is részt vehettek a küzdelmekben
román színekben. Az eredetileg 3 versenyszámnak helyt adó
borovetzi biatlon centrumot el lehetett felejteni a kevés hó miatt.
Második nap már napsütésben és +1-2 fokban vágtunk
neki a középtávnak, 2 körös és páros
indításos formában. A nőknél folytatódott
a svéd sorozat, de most Grenholm állhatott a dobogó legmagasabb
fokára, míg a férfiaknál is az oroszok állhattak
ismét a legmagasabbra, most éppen Khrennikov ill. Gruzdev remekelt.
Ma már mi is kicsit összeszedtük magunkat és István
az 51. míg én az 55. helyen értem célba. Érdekes
módon ezen az estén volt a megnyitó Borovetz központjában
az első két napi eredményhirdetéssel együtt.
A 3. nap tehát a váltó következett, ami nekünk
csak edzést jelentett, mivel VB-n nincs vegyes váltó és
így mi 2 kör után kiálltunk. Erre a napra már
alig maradt hó, végig olvadt, nekem pl. az egyik átmenetben
egy nagy lefelében kétszer fogyott el a lábam alatt a hó.
A lécek talpát már a 2. nap után is csak félve
mertük megnézni és ez napról napra csak romlott. Hogy
a 3-4. futók min síeltek azt nem tudom. A váltó mint
általában, most is sok izgalmat hozott. A nőknél 2
futó után pl. a finnek vezettek és az oroszok második
tagja elfelejtette megfogni a befutó pontot. Az volt a szerencséjük,
hogy egy nagy kunkort kellett megtenni a célig és az orosz edző
a célvonaltól 10 m-re érte el emberét, aki így
egy elegáns mozdulattal elindult vissza megfogni a befutó pontot.
(Ez nálam ugyan kimeríti a külső segítség
fogalmát, de érdekes módon nem tették szóvá
a skandinávok.) Ez majdnem az aranyukba került, de végül
a 3. futójuk nagy hajrában utolérte a finneket és
itt is orosz győzelem született. A férfiaknál már
szinte mondanom se kell, hogy a két évvel ezelőtti orosz
aranynégyes ismét a legjobbnak bizonyult, méghozzá
simábban mint hazai környezetben. A dobogó második fokáért
hatalmas hajrában a finnek minimális különbséggel
verték a svédeket. Itt még meg kell említenem a cseheket,
akik nagyon meggyőző teljesítménnyel bravúros
4. helyet szereztek a norvégek és a svájciak előtt.
Ez után 1 napos pihenőt kaptunk, ami fél nap múlva
2 naposra duzzadt (ekkor már nem lepődtünk meg semmin, a régi
jó "szicsász" még mindig működik, ami
ugyan azt jelenti, hogy most, de ez náluk kb. az "ej ráérünk
arra még"-et takarja). A borovetzi biatlon stadionban lehetett edzeni
a szünnapokon, pontosabban vízisízni a +10 fokos tavaszi napsütésben.
Az utolsó számot a hosszútávot 2 órányi
távolságra egy tartalékterepre vitték. Ez annyira
tartalék volt, hogy semmi nem volt előkészítve, így
a ratrakoktól elkezdve a skidok átszállítására
és a pályák ill. nyomhálózat lefektetésére
másfél napjuk lett. Ennyi idő alatt kellett a VB főszámát
kitalálniuk és megvalósítaniuk a pályákat.
3 nappal előtte nem tudták megmondani hogy van-e hó és
mennyi azon a terepen. A versenytérképeket egyébként
a mi országos bajnokságunkhoz hasonlóan nem nyomdai úton
készítették, hanem lézernyomtatóval. Az eredeti
versenyek térképei nyomdaiak lettek volna, azokat utólag
megkaptuk. A kiszemelt terep 1800 m-en elterülő fennsík, a
szélén elég nagy szintekkel. Mivel 2 éve ezen rendezték
a Junior Sí VB-t (ami elég sok jelen levőt érintett
annak idején) és nem biztosítottak terepbemutatót
csak az edzőknek, vaxmestereknek mutatták meg a célt 1 nappal
a verseny előtt, mindenki megkapta a 2 évvel ezelőtti térképet.
Így legalább térképből fel tudtunk készülni.
A verseny napjára +15 fokot jósoltak szikrázó napsütéssel,
ami be is következett. Reggel 7-kor az egész mezőnyt buszra
ültették és irány a verseny. 9-re érkeztünk
meg, a festői környezetben lévő Kurtovó elhagyott
tanyához. Se víz, se villany, se WC, se semmi. Mivel a rajtot 11-re
tették és reggel 9-kor még minden fagyott, gyakorlatilag
az egész mezőny 10-ig várt és meg sem moccant. Semmi
tesztelés, semmi vaxolás: "vihar előtti csend".
Aztán amikor 10-kor már minden olvadt és hét ágra
sütött a nap, hirtelen, mint egy megbolydult méhkas minden elkezdett
mozogni. Eredetileg most először a történelemben tömegrajtos
verseny lett volna, de erről lemondtak a rendezők és egy
3 körös, 3 ember egyszerre rajtolós versenyt rendeztek. Az időnek
hatalmas szerepe lett az utolsó számra. Oly mértékben
meleg lett, hogy a hóviszonyok percről percre szemlátomást
romlottak. Az egész 70 fős mezőny 46 perc alatt rajtolt el,
de a végén indulók már legalább 1 kört
sokkal rosszabb körülmények között sízhettek.
Pl. a mindig verseny végén rajtoló un. Red group, a VK első
15 helyezettje most nem volt hajlandó ott indulni és minden jobb
ország az elejére rakta be legjobbjait dacolva a (mint előző
este kiderített) nem kötelező IOF red group szabállyal.
Ez alól az oroszok kivételt képeztek, ami mint utólag
kiderült komoly taktikai hibának minősült, mert gyengébben
szerepeltek a vártnál. Elején a nyílt részeken
ahol sok hó volt, még nagy levágásokat lehetett tenni,
ez azonban később már nem ment, mert beszakadt az 50 cm-es
hó a lécek alatt. A léccsere megengedett volt, így
a nagyágyúk körönként cserélték léceiket,
ami szintén nagy előny volt, mert a meleg vax nagyon gyorsan kopik.
A hölgyeknél Hasselström nagy fölénnyel ismét
győzni tudott és ezzel a VB kiemelkedően legjobb versenyzője
lett 2 arany, 1 ezüst és 1 bronz érmével. A férfiaknál
finn arany született, Matti Keskinarkus a 2 évvel korábbi 6.
helyezett most győzni tudott az orosz Khrennikov előtt, aki ezzel
2 arany és 1 ezüst éremmel térhetett haza. Mi itt egy
55. ill. 58. helyet tudtunk elcsípni az igen kemény pályán.
Az igazi kegyelemdöfést azonban a végére 25 km után
elfogyott frissítő hiánya adta. Általában a
japánokkal, amerikaiakkal, lengyelekkel, írekkel és a Csúcs
családdal tudtuk felvenni a versenyt. Még a németek egy-két
gyengébb embere elérhető távolságban van tőlünk,
de a nagy sí nemzetek megközelíthetetlennek tűnnek. A
hétvégi szlovákiai sífutások nem elegendőek
egy VB felkészüléshez. A csehek előretörése
nagy meglepetés volt, egyéniben is 6-ban tudtak végezni.
Náluk nagyon komolyan csinálják a sítájfutást,
egy OB-n 400-an indulnak, ebből felnőtt elitben 70-nél többen!
Még említést érdemel az utolsó szünnapon
tartott nyílt IOF Sítájfutó ülés, amin
az IOF vezérkarának jelentős része ott volt. A sportág
jövőjéről sok minden elhangzott, az Olimpiára
való bekerülés most úgy tűnik ismét messzebb
került, mint két éve, sajnos az olaszok, a következő
Téli Olimpia házigazdái nem akarják annyira felvenni,
mint azt 2 éve gondoltuk. A következő EB jövőre
pont Olaszországban lesz, míg a következő VB Svédországban.
A svédek több havat és hidegebbet ígérnek.
Kiácz Bence
Vissza a Tájoló 2002/2 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!