Az idén is több száz fős magyar csapat népesítette
a szokásos évadzáró velencei "mítinget".
A szombati nap városnézéssel és a jelentkezéssel
telt, ami alatt megfigyelhető volt, hogy rengeteg helyen újítják
fel a hidakat, épületeket, ahol részleges vagy teljes lezárásra
kell számítani a másnapi versenyen. A rendezők egyébként
nagyon rugalmasak voltak, én például a női rajtlistában
találtam meg a nevem, és percek alatt átírtak a saját
kategóriámba mindenféle költség nélkül,
és még elnézést is kértek. A magyarok jelentős
része az estét a fusinai kempingben töltötte a megszokott
fűthető kabinokban.
A verseny
Az utóbbi évektől eltérően az idei verseny
több szempontból is - véleményem szerint - nagyon jóra
sikeredett.
Amit a "fentieknek" köszönhettünk, az a gyönyörű,
napsütéses időjárás. A futószerelést
a leglazábbra lehetett venni, de az utcán járkálva
is egy szál pólóban elvolt az ember.
Amit pedig a rendezőknek köszönhettünk, az az utóbbi
évek legjobb pályái voltak. Akikkel beszélgettem,
mind azt támasztották alá, hogy idén a rendezők
az átlagosnál technikásabb pályákat tűztek
ki. Sokat haladtunk Velence "belvárosában", ahol a legsűrűbb,
legszerteágazóbb labirintusba kellett navigálni. Mellékesen
ezzel némileg a szerencsefaktort is növelték, mivel a Szent
Márk tér környékén rengeteg turista volt, így
sokkal többet kellett emberre és térképre figyelni,
de ettől függetlenül ezt a részt élveztük
a legjobban a pályákon.
Személy szerint engem meglepett a technikás pálya és
így több útvonal választási hibám is becsúszott,
a futásteljesítményről meg inkább nem is írok.
A hazai versenyekhez szokott magyar tájfutónak szokatlan egy ennyire
technikás pálya, (kivétel, akik rendszeresen futnak Skandináviában,
Svájcban stb.), ahol folyamatosan figyelni kell. A pálya így
nemcsak fizikailag, de technikailag is embert próbáló volt.
Én ezért szeretem a velencei versenyt, teljesen egyedi, más
jellegű, mint a hagyományos versenyek.
A hangulatát egyszerűen nem lehet leírni, csak ismételni
tudok a régebbi cikkekből, mert ezt tényleg látni,
érezni kell.
De hogy némi negatívumot is megemlítsek (mert ilyen is van),
az SI dobozokat nem nagyon ellenőrizhették le, mert a mi pályánkon
több helyen nem működött és lyukasztani kellett, amitől
már nagyon elszoktam. Amit sokkal komolyabb problémának éreztem,
az az új térkép ábrázolásmódja
és a "szokásos" WC hiány.
A térkép pontos volt, csak az árkádok jelölésével
nem voltam kibékülve. Az előző években barna
színnel ábrázolták és jól elkülönült
a beépítés szürke színétől. Idén
újítottak és világos szürkével jelölték,
ami futás közben nehézzé tette az apró árkádok
megkülönböztetését a beépítéstől.
Ennek is köszönhető néhány kisebb kerülő.
A WC témáját nem akarom részletezni, de sürgős
esetben nem a legörömtelibb látvány 50-60 fős sort
látni a 4 db WC előtt. Ez a probléma minden évben
előjött és nem értem miért nem tudnak behozni
mobil WC-ket a sportcsarnok vagy a rajt közelébe. Talán majd
jövőre…
A magyarok ismét eredményesen szerepeltek, elsősorban a nők,
ahol a felnőtt kategóriában az Elit kivételével
magyarok nyertek. A helyhiány miatt csak az első helyezetteket említeném
meg:
D12 Koós Brigitta
D35 Mátyás Ildikó
D45 Jenővári Gabriella
DA Marosffy Orsolya
DB Kaufmann Brigitta
DC Bíró Fruzsina
H12 Lukács Sebestyén
H20 Józsa Gábor
HA Vajda Zsolt
Remélem ez a lista jövőre még hosszabb lesz.
Laki Balázs
Vissza a Tájoló 2002/10 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!