Mit írnak a külföldi lapok az EB-ről?


Több mint egy hónap telt el az Európa-bajnokság befejezése óta. Az egyes országok tájfutó lapjaiban részletes tudósítások jelentek meg az EB-ről. Kíváncsian lapozgattuk őket, vajon mit írnak a versenyről? Hát nem okozott túl nagy örömöt a tallózás. Úgy látszik más országokban is hasonló a helyzet, mint nálunk általában. Ami jó, az természetes, arról nem mondunk semmit, de ha egy kis hibát is találunk, arról aztán beszélünk naphosszat. A svéd lap 13, a svájci 14 oldalon taglalja az EB eseményeit, saját versenyzőik eredményeit, de a rendezésről vajmi keveset írnak. Tárgyilagos a cseh lap véleménye, felháborító a norvégé és egy kevésbé sikeres szereplés hangulatát tükrözi a finn lap.

Orientacní bìh 2002. 6. szám (Csehország)
Middle
A kissé felnőtt aljnövényzetű bükkös nem gördített akadályt a futás elé, így a nagy sebesség megsokszorozta a vonalas elemek ritka hálójával átszőtt, rendkívül szabdalt terep technikai nehézségét. Szintvonalak, csipkézések, kis tisztások, jellegtelen jellegfák. És a legfőbb, kérem, nem hibázni! Az alacsony győztes idők mellett ugyanis nem lehet akármilyen hibát behozni. Spórolni? Szóba se jöhet. Csak a maximális teljesítmény jogosít fel a továbbjutásra. Kontinentális terepen a világ élvonala ma végtelenül kiegyenlített.
Sprint
Egy katonai gyakorlópálya vonzó nyílt terepe, hideg és szél. A hagyománytól eltérő kétfordulós verseny, amely nemcsak gyorsasága miatt különleges, hanem szokatlansága miatt is csalóka. A "sárga" térképeken való tájékozódás egyrészt a terep szintvonalakra váltásának képességét igényli, másrészt a távolság objektív megsaccolását és a pontos iránytartást. A szokatlanul jó láthatóság gyakran félrevezető. Ilyen terepet Csehországban nagyobb kiterjedésben nem találni. És ezért is kár, hogy a rendezők nem tudtak érdemi terepbemutatót kínálni.
A délutáni döntőt felejthetetlen élménynek akarták szánni mind a versenyzőknek, akik a cél környéki kevéssé markáns elemek közt küzdhettek, mind a nézőknek, akik a dombról figyelhették mindezt a nyüzsgést. A versenyt azonban jeges szél kerítette hatalmába, amely a versenyzőkből, rendezőkből, nézőkből és a fényképezőgépek elemeiből is kiszívta az energiát. Olyan szél, amelynek csak az éteri svájci lány és egy svéd térképspecialista férfi páros bírt ellenállni.
A tájfutásban számos véletlenen alapuló faktor játszik közre, amelyek ilyen kis időkülönbségek esetén erősebben befolyásolják a végeredményt. Egy helyenként generalizált térképről nem lehet az ideális útvonalat olyan pontosan leolvasni, hogy fair lenne olyan versenyeket rendezni, amelyek kimenetelében másodpercek töredékei döntenek. (és ezzel egyesek még dicsekednek is, mint ahogy az IOF teszi).
…a rendezők óriási hibát követtek el, amikor a célidőt tizedmásodperc pontossággal mérték, de KÉZZEL! A cél előtt ült egy hölgy és nyomogatta a gombot. A rajt pedig természetesen a hagyományos ± 0,5 sec pontossággal működött. Az ausztrálok óvást nyújtottak be, kérvén az idő másodpercre kerekítését. Nem jártak sikerrel.(A szerkesztő megjegyzése: az órák nem kerekítenek, hanem a tizedest levágják, a hagyományos mérés ezért nem segített volna az ausztrálon. Az óvás elutasítása ezt is tartalmazta, az ausztrálok megértették és nem is fellebbeztek.)
Klasszikus
A klasszikus döntő az egész bajnokság igazi csúcsa volt. A terep színvonalát még a jól sikerült pályakitűzés is emelte, amely ugyanúgy nyújtott útvonalválasztási lehetőségeket, mint nehéz támadópontokat a csipkézett helyeken. (A női pálya, mint ahogy lenni szokott, árnyéka volt a férfi pályának.)

A 2002-es magyar EB a tájfutás történetébe nagyon jól sikerültként kerülhet bejegyzésre. A vonzó és tájékozódásilag színvonalas versenyek bebizonyították azt az ismert örök igazságot, hogy a világ élmezőnye a terepen gyorsan fut, ráadásul a legjobbak hiba nélkül. A második megállapításom inkább figyelmeztetés - azok, akik legalább néha képesek hiba nélkül futni, egyre többen vannak, így világviszonylatban a konkurencia egyfolytában szélesedik. Átlagosnak lenni nem elég.

Eredeti szöveg: Radek Novotný, fordította: Makrai Éva


Veivalg, No. 5, 2002. (Norvégia)
…Hol volt a nemzetközi szövetség?
A Nemzetközi Szövetség központi emberei nem voltak jelen az EB n. Sportolók és edzők egyaránt kezdik megelégelni az IOF felelőseit, akik tulajdonképpen azt tesznek amit akarnak a tájfutó sporttal - a futók és vezetők nagy bosszúságára. Ha nincs ott néhány norvég segítség, sajnos nagyon rosszul sülhetett volna el az EB.
Jörn Sundby, a Baekkelagets SPK sportolója tulajdonképpen nézőként érkezett az EB-re, de hangos bemondó (speaker) lett belőle - és mentette meg sokszor a közönség számára az EB-t. Jörn hangja nélkül a kommentálás pontatlan és hiányos lett volna.
A Halden SK sportolója, Morten Dalby ellenőrző bírói munkája nagyon kimerítő volt, de kitűnő teljesítményével megmentette az EB rendezést. Pontokat helyezett át és figyelnie kellett, hogy mindenki elvégezze a rá háruló feladatot. A magyarok megpróbáltak mindent, amit tudtak, de ennyire tellett. A magyarok nagy többsége nem beszél angolul, így a kommunikáció nehézkes volt. Ami a felvezetőket illeti, arrább kellett tenniük egy pontot a sprint elődöntőben. Sajnos rossz helyre tették át, így Pasi Ikonen nem jutott a döntőbe - annak ellenére, hogy természetesen óvást nyújtottak be.


Eredeti szöveg: Claes-Tommy Herland, fordította: Simon Ágnes


SUUNNISTAJA, No. 10, 2002. 10. 25. (Finnország)
A finnek ismét egyéni EB-érem nélkül
…A rendezők az első hibát már a sprint selejtezőjében elkövették. Például két csoportba sorsolták a három finnt, míg egybe egy sem került közülük. Ezért a 18. helyezett Salmi is bekerült a döntőbe.

Pont rossz helyen
A sprintet teljesen nyílt terepen futották - vagyis sárga térképen. A rendezők komolyan elcsúsztak a sprint selejtezőjén is: az egyik pálya első pontja - bár csak 5 méterrel - rossz helyen volt. Habár a pontnak horpadásban kellett volna lennie, gödörben volt, így Pasi Ikonen nem lyukasztott és elvesztegetett egy percet. Így Ikonen kiesett az A döntőből.
A verseny zsűrije nem fogadta el a finnek és a svájciak óvását; az indok a jó láthatóság volt. Taktikai szempontból a finneknek nem kellett volna részt venniük az óvásban, mert így a zsűritag finn vezető edző Torsten Smedslund nem vehetett részt annak elbírálásában. A rendezők önfejűségét jelzi az is, hogy nem követték az IOF ellenőrének, Morten Dalbynak a felszólítását, hogy tegyék át a jó helyre a pontot…


Eredeti szöveg: Olavi Mäki

Smedslund szidja a rendezést
A finn válogatott vezető edzője Torsten Smedslund elégedetlen a világkupa utolsó fordulójának rendezésével.
Az első bosszúságot az okozta, hogy három finnt két selejtező csoportba tettek a magyarországi EB középtávú versenyén. Ennek következtében a harmadik csoportban egyáltalán nem volt finn versenyző.
A helyzet tovább romlott a következő versenyen, a sprinten, amikor a selejtező rossz helyre rakott első pontját a norvég ellenőr figyelmeztetése ellenére sem tették a jó helyre.
- Lehet, hogy Pasi Ikonen emiatt vesztette el a világkupa győzelmét, vélekedik Smedslund.
Finnországban ahhoz szoktunk, hogy a pontnak pontosan a helyén kell lennie, azonban a magyar EB-n a zsűri diszkréten kezelte az ügyet, mivel a hiba kicsi volt. A bója ugyanis majdnem a pontmegnevezésnek megfelelően a berajzolt horpadásban volt, csak egy mellette lévő gödörben.

A várban lévő pont összezavarta a sprintet
Smedslund az idei Világkupát rendező országok közül csak Belgiumot és Csehországot dicséri meg, bár Csehország is szidást kapott. Ennek oka a túl hosszú sprint pályán lévő, várba tett pont volt, amely többek között a finnek koncepcióját is összezavarta.
- Reggel jól ment a bandának a selejtezőn, de a döntő vár-pontja mindent tönkretett. Ez eltért minden más ponttól és még pechünk is volt. Ilyen pont egyáltalán nem való Világkupa futamba. A várban szintkülönbség is volt, ami nem látszott a térképen. Pasi és Mats e miatt a pont miatt vesztették el a jó helyüket, bosszankodik Smedslund és követeli, hogy az IOF ellenőrizze, rendben van-e a rendezés a fontos versenyeken.
Smedslund bírálja az IOF versenynaptár döntését is és az EB-ket. A minden évben megrendezésre kerülő VB-k megnehezítik a felkészülést a szezon fő versenyeire és Smedslund véleménye szerint az EB-ket nem a Világkupával együtt, hanem külön versenyként kellene rendezni.
- A Világkupa volt az idei szezonban a célunk és az, hogy az utolsó fordulóban olyan sok pontot szedjünk össze, amennyit csak lehet. Az EB csak díszként szolgált. A keleti blokk országai akarják ezeket az EB-ket, emlékeztet Smedslund…


Eredeti szöveg: Aki Saranen

Haldinnak még egy jó versenyre lett volna szüksége
…Mats Haldin: Nem voltam teljesen felkészült az EB-re, hiszen korábban sosem jártam Magyarországon és nem tudtam, mi vár ott rám. Valószínűleg ezért szálltam el a középtávú selejtezőn. A Sprint döntőjében viszont túlságosan akartam és ez bosszulta meg túl sok hiba formájában magát.

Ikonen túl sokat hibázott
…Pasi Ikonen: Nem volt nagy meglepetés visszaesésem a világkupa vezető helyéről, mivel a magyarországi és csehországi döntő fordulóra való felkészülést akadályozta lábfájdalmam.
Az eredménytelenség egyszerűen a tájékozódási hibákból következett, amelyek egyrészt túl sokan, másrészt túl nagyok voltak.


Eredeti szöveg: Olavi Mäki, fordította: Lux Ágnes


Skogsport No. 8, 2002. (Svédország)
A nézők láthatták az egész sprint pályát
A svéd Skogsport több cikkben foglalkozik az EB-vel. A svéd futók teljesítményével foglalkozó írások mellett kiemelik a sprint különleges terepét:
"Az EB sprint száma egy tájfutás szempontjából egészen különleges terepen került megrendezésre. A térkép teljesen sárga volt és a pontok egy nyílt pusztaságban voltak elszórva. Egy dombról a terület közepén a nézők láthatták a legkisebb elkövetett hibát is, és több pontnál mérhették a versenyzők idejét.
A terület egy svéd magashegyi tundrához hasonlítható, de annál sokkal jobban futható, rövid fűvel borított sima talajjal. Komoly hepe-hupák voltak tejsavasodást okozó rövid, meredek fel- és lefelékkel.
A nézők, csapatvezetők és a sajtó nagy érdeklődéssel figyelhették a versenyt. Nyilvánvalóvá vált, hogy milyen sokat számít a legkisebb hiba is a sprint versenyben. Egy rossz felé került bokor vagy egy 30 méteres mellémenés öt-tíz másodperc hátrányt jelent. Ez akár az arany és egy dobogó nélküli helyezés közötti különbség is lehet."


Eredeti szöveg: Henrik Erickson, fordította: Gárdonyi Márk



Vissza a Tájoló 2002/10 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!