Több mint egy hónap telt el az Európa-bajnokság befejezése óta. Az egyes országok tájfutó lapjaiban részletes tudósítások jelentek meg az EB-ről. Kíváncsian lapozgattuk őket, vajon mit írnak a versenyről? Hát nem okozott túl nagy örömöt a tallózás. Úgy látszik más országokban is hasonló a helyzet, mint nálunk általában. Ami jó, az természetes, arról nem mondunk semmit, de ha egy kis hibát is találunk, arról aztán beszélünk naphosszat. A svéd lap 13, a svájci 14 oldalon taglalja az EB eseményeit, saját versenyzőik eredményeit, de a rendezésről vajmi keveset írnak. Tárgyilagos a cseh lap véleménye, felháborító a norvégé és egy kevésbé sikeres szereplés hangulatát tükrözi a finn lap.
Orientacní bìh 2002. 6. szám (Csehország)
Middle
A kissé felnőtt aljnövényzetű bükkös
nem gördített akadályt a futás elé, így
a nagy sebesség megsokszorozta a vonalas elemek ritka hálójával
átszőtt, rendkívül szabdalt terep technikai nehézségét.
Szintvonalak, csipkézések, kis tisztások, jellegtelen jellegfák.
És a legfőbb, kérem, nem hibázni! Az alacsony győztes
idők mellett ugyanis nem lehet akármilyen hibát behozni.
Spórolni? Szóba se jöhet. Csak a maximális teljesítmény
jogosít fel a továbbjutásra. Kontinentális terepen
a világ élvonala ma végtelenül kiegyenlített.
Sprint
Egy katonai gyakorlópálya vonzó nyílt terepe, hideg
és szél. A hagyománytól eltérő kétfordulós
verseny, amely nemcsak gyorsasága miatt különleges, hanem szokatlansága
miatt is csalóka. A "sárga" térképeken való
tájékozódás egyrészt a terep szintvonalakra
váltásának képességét igényli,
másrészt a távolság objektív megsaccolását
és a pontos iránytartást. A szokatlanul jó láthatóság
gyakran félrevezető. Ilyen terepet Csehországban nagyobb
kiterjedésben nem találni. És ezért is kár,
hogy a rendezők nem tudtak érdemi terepbemutatót kínálni.
A délutáni döntőt felejthetetlen élménynek
akarták szánni mind a versenyzőknek, akik a cél környéki
kevéssé markáns elemek közt küzdhettek, mind a
nézőknek, akik a dombról figyelhették mindezt a nyüzsgést.
A versenyt azonban jeges szél kerítette hatalmába, amely
a versenyzőkből, rendezőkből, nézőkből
és a fényképezőgépek elemeiből is kiszívta
az energiát. Olyan szél, amelynek csak az éteri svájci
lány és egy svéd térképspecialista férfi
páros bírt ellenállni.
A tájfutásban számos véletlenen alapuló faktor
játszik közre, amelyek ilyen kis időkülönbségek
esetén erősebben befolyásolják a végeredményt.
Egy helyenként generalizált térképről nem lehet
az ideális útvonalat olyan pontosan leolvasni, hogy fair lenne olyan
versenyeket rendezni, amelyek kimenetelében másodpercek töredékei
döntenek. (és ezzel egyesek még dicsekednek is, mint ahogy
az IOF teszi).
…a rendezők óriási hibát követtek el, amikor
a célidőt tizedmásodperc pontossággal mérték,
de KÉZZEL! A cél előtt ült egy hölgy és
nyomogatta a gombot. A rajt pedig természetesen a hagyományos ±
0,5 sec pontossággal működött. Az ausztrálok óvást
nyújtottak be, kérvén az idő másodpercre kerekítését.
Nem jártak sikerrel.(A szerkesztő megjegyzése: az órák
nem kerekítenek, hanem a tizedest levágják, a hagyományos
mérés ezért nem segített volna az ausztrálon.
Az óvás elutasítása ezt is tartalmazta, az ausztrálok
megértették és nem is fellebbeztek.)
Klasszikus
A klasszikus döntő az egész bajnokság igazi csúcsa
volt. A terep színvonalát még a jól sikerült
pályakitűzés is emelte, amely ugyanúgy nyújtott
útvonalválasztási lehetőségeket, mint nehéz
támadópontokat a csipkézett helyeken. (A női pálya,
mint ahogy lenni szokott, árnyéka volt a férfi pályának.)
A 2002-es magyar EB a tájfutás történetébe nagyon jól sikerültként kerülhet bejegyzésre. A vonzó és tájékozódásilag színvonalas versenyek bebizonyították azt az ismert örök igazságot, hogy a világ élmezőnye a terepen gyorsan fut, ráadásul a legjobbak hiba nélkül. A második megállapításom inkább figyelmeztetés - azok, akik legalább néha képesek hiba nélkül futni, egyre többen vannak, így világviszonylatban a konkurencia egyfolytában szélesedik. Átlagosnak lenni nem elég.
Eredeti szöveg: Radek Novotný, fordította: Makrai Éva
Veivalg, No. 5, 2002. (Norvégia)
…Hol volt a nemzetközi szövetség?
A Nemzetközi Szövetség központi emberei nem voltak jelen
az EB n. Sportolók és edzők egyaránt kezdik megelégelni
az IOF felelőseit, akik tulajdonképpen azt tesznek amit akarnak
a tájfutó sporttal - a futók és vezetők nagy
bosszúságára. Ha nincs ott néhány norvég
segítség, sajnos nagyon rosszul sülhetett volna el az EB.
Jörn Sundby, a Baekkelagets SPK sportolója tulajdonképpen nézőként
érkezett az EB-re, de hangos bemondó (speaker) lett belőle
- és mentette meg sokszor a közönség számára
az EB-t. Jörn hangja nélkül a kommentálás pontatlan
és hiányos lett volna.
A Halden SK sportolója, Morten Dalby ellenőrző bírói
munkája nagyon kimerítő volt, de kitűnő teljesítményével
megmentette az EB rendezést. Pontokat helyezett át és figyelnie
kellett, hogy mindenki elvégezze a rá háruló feladatot.
A magyarok megpróbáltak mindent, amit tudtak, de ennyire tellett.
A magyarok nagy többsége nem beszél angolul, így a kommunikáció
nehézkes volt. Ami a felvezetőket illeti, arrább kellett
tenniük egy pontot a sprint elődöntőben. Sajnos rossz
helyre tették át, így Pasi Ikonen nem jutott a döntőbe
- annak ellenére, hogy természetesen óvást nyújtottak
be.
Eredeti szöveg: Claes-Tommy Herland, fordította: Simon Ágnes
Pont rossz helyen
A sprintet teljesen nyílt terepen futották - vagyis sárga
térképen. A rendezők komolyan elcsúsztak a sprint
selejtezőjén is: az egyik pálya első pontja - bár
csak 5 méterrel - rossz helyen volt. Habár a pontnak horpadásban
kellett volna lennie, gödörben volt, így Pasi Ikonen nem lyukasztott
és elvesztegetett egy percet. Így Ikonen kiesett az A döntőből.
A verseny zsűrije nem fogadta el a finnek és a svájciak óvását;
az indok a jó láthatóság volt. Taktikai szempontból
a finneknek nem kellett volna részt venniük az óvásban,
mert így a zsűritag finn vezető edző Torsten Smedslund
nem vehetett részt annak elbírálásában. A rendezők
önfejűségét jelzi az is, hogy nem követték
az IOF ellenőrének, Morten Dalbynak a felszólítását,
hogy tegyék át a jó helyre a pontot…
Eredeti szöveg: Olavi Mäki
Smedslund szidja a rendezést
A finn válogatott vezető edzője Torsten Smedslund elégedetlen
a világkupa utolsó fordulójának rendezésével.
Az első bosszúságot az okozta, hogy három finnt két
selejtező csoportba tettek a magyarországi EB középtávú
versenyén. Ennek következtében a harmadik csoportban egyáltalán
nem volt finn versenyző.
A helyzet tovább romlott a következő versenyen, a sprinten,
amikor a selejtező rossz helyre rakott első pontját a norvég
ellenőr figyelmeztetése ellenére sem tették a jó
helyre.
- Lehet, hogy Pasi Ikonen emiatt vesztette el a világkupa győzelmét,
vélekedik Smedslund.
Finnországban ahhoz szoktunk, hogy a pontnak pontosan a helyén kell
lennie, azonban a magyar EB-n a zsűri diszkréten kezelte az ügyet,
mivel a hiba kicsi volt. A bója ugyanis majdnem a pontmegnevezésnek
megfelelően a berajzolt horpadásban volt, csak egy mellette lévő
gödörben.
A várban lévő pont összezavarta a sprintet
Smedslund az idei Világkupát rendező országok közül
csak Belgiumot és Csehországot dicséri meg, bár Csehország
is szidást kapott. Ennek oka a túl hosszú sprint pályán
lévő, várba tett pont volt, amely többek között
a finnek koncepcióját is összezavarta.
- Reggel jól ment a bandának a selejtezőn, de a döntő
vár-pontja mindent tönkretett. Ez eltért minden más
ponttól és még pechünk is volt. Ilyen pont egyáltalán
nem való Világkupa futamba. A várban szintkülönbség
is volt, ami nem látszott a térképen. Pasi és Mats
e miatt a pont miatt vesztették el a jó helyüket, bosszankodik
Smedslund és követeli, hogy az IOF ellenőrizze, rendben van-e
a rendezés a fontos versenyeken.
Smedslund bírálja az IOF versenynaptár döntését
is és az EB-ket. A minden évben megrendezésre kerülő
VB-k megnehezítik a felkészülést a szezon fő
versenyeire és Smedslund véleménye szerint az EB-ket nem
a Világkupával együtt, hanem külön versenyként
kellene rendezni.
- A Világkupa volt az idei szezonban a célunk és az, hogy
az utolsó fordulóban olyan sok pontot szedjünk össze,
amennyit csak lehet. Az EB csak díszként szolgált. A keleti
blokk országai akarják ezeket az EB-ket, emlékeztet Smedslund…
Eredeti szöveg: Aki Saranen
Haldinnak még egy jó versenyre lett volna szüksége
…Mats Haldin: Nem voltam teljesen felkészült az EB-re, hiszen
korábban sosem jártam Magyarországon és nem tudtam,
mi vár ott rám. Valószínűleg ezért szálltam
el a középtávú selejtezőn. A Sprint döntőjében
viszont túlságosan akartam és ez bosszulta meg túl
sok hiba formájában magát.
Ikonen túl sokat hibázott
…Pasi Ikonen: Nem volt nagy meglepetés visszaesésem a világkupa
vezető helyéről, mivel a magyarországi és csehországi
döntő fordulóra való felkészülést
akadályozta lábfájdalmam.
Az eredménytelenség egyszerűen a tájékozódási
hibákból következett, amelyek egyrészt túl sokan,
másrészt túl nagyok voltak.
Eredeti szöveg: Olavi Mäki, fordította: Lux Ágnes
Skogsport No. 8, 2002. (Svédország)
A nézők láthatták az egész sprint pályát
A svéd Skogsport több cikkben foglalkozik az EB-vel. A svéd
futók teljesítményével foglalkozó írások
mellett kiemelik a sprint különleges terepét:
"Az EB sprint száma egy tájfutás szempontjából
egészen különleges terepen került megrendezésre.
A térkép teljesen sárga volt és a pontok egy nyílt
pusztaságban voltak elszórva. Egy dombról a terület
közepén a nézők láthatták a legkisebb
elkövetett hibát is, és több pontnál mérhették
a versenyzők idejét.
A terület egy svéd magashegyi tundrához hasonlítható,
de annál sokkal jobban futható, rövid fűvel borított
sima talajjal. Komoly hepe-hupák voltak tejsavasodást okozó
rövid, meredek fel- és lefelékkel.
A nézők, csapatvezetők és a sajtó nagy érdeklődéssel
figyelhették a versenyt. Nyilvánvalóvá vált,
hogy milyen sokat számít a legkisebb hiba is a sprint versenyben.
Egy rossz felé került bokor vagy egy 30 méteres mellémenés
öt-tíz másodperc hátrányt jelent. Ez akár
az arany és egy dobogó nélküli helyezés közötti
különbség is lehet."
Eredeti szöveg: Henrik Erickson, fordította: Gárdonyi Márk
Vissza a Tájoló 2002/10 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!