Idén 13. alkalommal került megrendezésre a Bécs-Budapest
Szupermaraton futóverseny. Váltóban már teljesítettem,
ezért 4-5 éve elhatároztam, hogy megpróbálom
teljesíteni egyéniben is. Gyorsaságom megkopott (nem is volt),
viszont éreztem, hosszabb távon képes vagyok jól teljesíteni.
De mivel ugyanarra az időpontra tájfutóverseny is esett (okt.
19-23.), így 1998-99-ben ez csak terv maradt, győzött a tájfutás.
2000-ben viszont már indultam, de a térdem nem bírta, így
160 km-nél feladtam a versenyt.
A következő évben már teljesítettem, és
a 13. helyen fejeztem be a versenyt.
Ebben az évben az elmúlt két év tapasztalatait felhasználva,
összegezve, célom az volt, hogy saját időmet megjavítsam.
Kísérőim egyre profibbak - Matri - és az egész
tapolcai csapat, illetve maximális támogatást kaptam a tájfutók
kerékpáros tudósítójától (Csonti).
Igaz, ha a második napon nem rá hallgatok - "Gabikám,
rövidnadrágos futóidő lesz!" -, nem kellett volna
rövidnadrágban futni jégesőben, ráadásul
kétszer egy nap.
Aki már indult, tudja, hogy a remek megnyitó és tészta-,
illetve pizzaparti után végig remek hangulat van öt napon keresztül,
a víz- és vérhólyagok társaságában,
melyek a verseny után is elkísérnek pár napig.
A településeken keresztül futni hatalmas tömegben óriási
élmény, de egyben fárasztó is, amikor már az
1000. gyerekkel kell pacsizni. Egyébként mi , egyéni versenyzők
protekciósok voltunk minden célba érkezés után,
nem kellett sorba állni a gyúróknál, soron kívül
mehettünk. Nem is tette szóvá senki.
Az eredményes teljesítés kicsit a tájfutás
rovására ment, hiszen sok versenyen úgy indultam, hogy előző
nap 30-50 km-t futottam, és a versenyen csak óvatosan futottam,
nehogy megsérüljek, hiszen egy ficam vagy húzódás
is több napos kiesést jelentett volna.
A maratonon találkoztam sok erdőből betonra tévedt
futóval, akik szintén teljesítették a távot
váltóban.
A verseny közben sosem jutott eszembe, hogy nem teljesítem, hiszen
nem csak fizikailag, hanem "agyilag" is készültem, aminek
itt is nagy jelentősége van. Sokat jelentett a folyamatos bíztatás,
érdeklődés az ismeretlen sportbarátoktól is.
A felkészülés rengeteg időt igényel, hiszen napi
3-4 órát is elvett még a hétvégén is.
Eredményhirdetés előtt azt terveztem, nekem ez a csúcs,
és ott kell abbahagyni. A rendezők által átnyújtott
levél felbontása után azonban megváltoztattam a döntésemet:
jövőre is indulok ezen a versenyen és megpróbálom
javítani az időmet. A levélben ugyanis az állt, hogy
kísérővel együtt meghívnak a 2003. évi
versenyre, "A" kategóriás ellátással. Meghívást
pedig nem illik visszautasítani.
Már láttam a Tájfutó Naptár tervezetet, és
szerencsémre az egyesületi váltó most másik hétvégére
esik, igaz az egyéni OB így kimarad, mivel a selejtező 23-án
lesz. De ez a felejthetetlen élmény kárpótol azért,
hogy az OB-t ki kell hagynom. Azt hiszem, aki már egyszer belekóstolt
ennek a nagyszabású, baráti légkörű versenynek
a hangulatába, sohasem felejti el, hiszen számtalan élménnyel
lett gazdagabb! És nagyszerű érzés az is, hogy bebizonyítottam
magamnak: Megcsináltad! Meg tudtad csinálni!
Sokszor a saját akaratomat is le kellett győzni, de a célba
érkezés pillanata csodálatos érzés!
Köszönet Mindenkinek, aki anyagilag, vagy egyéb módon
támogatott!
Domán Gábor
Vissza a Tájoló 2002/10 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!