Kedves sportunk, a tájfutás, úgy tűnik kétfrontos,
életre-halálra menő harcot folytat a túlélésért.
Egyrészről erőn felüli erőfeszítéseket
tesz a sportág népszerűsítése, elterjesztése,
tömegesítése érdekében, a szponzorok, a média,
sőt még a NOB megnyerése céljából is.
Másrészt drámai küzdelmet vív a vadászokkal,
erdőbirtokosokkal, de legfőként a természetvédőkkel
a jobb terepekre való bejutásért vagy azok tömeges használatáért.
Ezen szent törekvések eredője - ördögi módon
- a klasszikus tájékozódástól eltérő
irányba mutat: megoldásként a park tájfutás,
az utcai tájfutás vagy a terepfutás irányába
tolja el a sportágat. A túlélésért, a felszínen
maradásért folyó küzdelem érdekesebbnél
érdekesebb húzásokkal is megörvendeztethet.
Egy a hagyományos tájékozódási verseny keretein
belül elképzelhető (de azért mégsem teljesen
elképesztő) kísérlettel az Őszi Spartacus Kupa
résztvevői találkozhattak. A "Philips átmenet"
amellett, hogy a versenyzőket játékos kihívással,
a rendezőket szerény önkielégüléssel kecsegtette,
korunk tipikus tömeglélektani reklámfogásai közé
is besorakozott.
Hatásmechanizmusa a "Legyen ön is milliomos" vetélkedő
műsoréval rokon, amely azt sugallja a képernyő előtt
tespedő bugyuta nézőnek, hogy ő maga is meg tudna
felelni a "Ki írta Arany János Toldiját?" típusú
kérdésekre és ezért ő is megérdemelne
egy-két millió forintocskát.
Nos az Őszi Szpari egy bizonyos átmenetén, ha nem is egy-két
milliót, de egy-egy színes TV-t lehetett nyerni, ami egyáltalán
nem kis dolog manapság a vésetlen érmek és papír
oklevelek korában. Volt is érdeklődés jócskán.
Még olyanok is beneveztek pl. F21A-ba, akik korábban sohasem mentek
feljebb F21BR-nél és akik ezzel a döntésükkel a
"Kutyák Kupá"-jáért folytatott viadalt is
félre tették a "Philips átmenet" kedvéért.
A versenyzők izgalmánál csak a rendezőké volt
nagyobb: hogyan lehet esélyt adni a nevezetes átmenetben a 18, 20
és 35 éves korosztálynak a 21 éves élsportolókkal
szemben (sajnos sehogy) és hogyan lehet kivédeni a TV készülék
megszerzésre irányuló trükkös cseleket, az elsődleges
szándékot zátonyra futtató csalást?
A verseny befejeződött, a varázsnak vége. Az értékes
készülékeket nem szerencsés kutyaütők vagy
titkos tehetségek nyerték, hanem a 21A kategóriák
esélyesként rajtoló győztesei vitték haza.
Az volt a leggyorsabb a Philips átmenetben, aki az egész versenyen
is a legjobbnak bizonyult: Makrai Éva és Marián Dávidík.
Évi a mai női mezőny egyik legígéretesebb tehetsége,
sikerei nem kis mértékben sajátos értékrendű,
a tájfutás iránt elkötelezett családjában
gyökereznek. A családnak eddig még nem volt TV-je (pedig talán
meg tudták volna venni), csak értékrendje. Most már
lesz Philips TV-jük, csak remélni merjük, hogy értékrendjük
ettől még megmarad! Az eredményes tájfutásra
buzdító díjnak szánt TV készülék
ugyanis még véletlenül sem tekinthető az önkiteljesítő
megszállottság nélkülözhetetlen eszközének,
sokkal inkább a tömegfogyasztásra ösztönző,
uniformizált hétköznapiság szimbólumának.
Szimbólumról lévén szó óhatatlanul felmerül
a kérdés:
Mi a tájfutás leglényegesebb, legsajátosabb jellegzetessége,
szimbóluma?
Most ne a vonalrácsok közé szorított jelképes
pontmegnevezésre tessék gondolni, se a ferdén vágott
piros-fehér háromoldalú hasábszerű bójára,
ami kicsiben ott fityeg minden valamire való tájfutó szélvédője
mögött, hanem valami olyan jellegzetességre ami más sportágban
nem fordul elő, aminek csak a tájékozódásban
van fontossága, jelentősége.
A tájfutás jellegzetessége természetesen nem lehet
a futás, hiszen az számtalan sportághoz kötődik.
Nem lehet sem az erdő, sem a terep, inkább lehetne a térkép,
a tájoló használata, de valahogy mégsem ezek tűnnek
a legfontosabbaknak. (Meglepő hír, hogy a legújabb finn világbajnok
nem használ tájolót…)
Ha jobban belegondolunk a tájfutásnak az a lényege, hogy
a versenyzők nem előre meghatározott útvonalon haladnak,
mint más sportágakban, ahol legtöbbször kimondottan büntetik
a "pálya elhagyás"-t. A tájfutók maguk dönthetik
el milyen útvonalat választanak és versenyeredményük
is ettől a döntéstől függ.
Bátran állíthatjuk, hogy minden tájékozódási
szakág lényeges jellemzője, sportbeli értéke
az egyéni útvonalválasztás, mondhatni ez szimbolizálja
sportunkat.
A szimbólum nemcsak megkülönböztet, értéket
fejez ki, de pszichikai energiát, lelki erőt is ad. Korunk az értékek
átértékelésének kora, sőt az egyéni
szabadság megélésének egyik formájaként
korunk - sajnos - az értékek rombolásának kora is
lett. Az útvonalválasztás, amely a személyes döntés
lehetőségével ajándékozza meg a tájékozódási
versenyzőt olyan érték, amely sajnos szintén ki van
téve a leértékelődés, az elpusztulás
veszélyének.
Jó tudni, hogy a látvány sportok mellett azok a sportágak
lesznek a XXI. század sikeres sportágai, amelyek hagyományaik
és eszmei értékeik miatt jobban ellenállnak korunk
szimbólum és értékromboló hatásának,
ezáltal erősebbek maradtak és híveik változatlanul
erőt meríthetnek az összetartozásból. Ezt az
erőt csak az ismeretlen terepen való eligazodás, az önálló
útvonalválasztás élménye adhatja meg.
A klasszikus tájfutás értékláncában
ma mégis az útvonalválasztás tűnik a leggyengébb
láncszemnek:
· Az útvonalválasztás lehetőségét
leginkább az alkalmas terep teremti meg. A részletekkel egyenletesen
megszórt, előrejutás szempontjából homogén,
jól futható terepeken nem igen érdemes eltérni a lila
vonaltól. Így van ez a térképolvasás szempontjából
értékes, de lapos terepeken is. Márpedig a lapos és
jól futható terepek a gyorsaság mai bűvöletében
felértékelődtek és rendkívüli módon
népszerűek, különös tekintettel az egyre gyarapodó
létszámú, a szinteket nem annyira kedvelő veterán
mezőny igényeire is.
· Kell még az útvonalválasztáshoz a megfelelő
hosszúságú átmenet. A hosszabb átmenetekből
felépített pályák kitűzéséhez
elegendően nagy területet ábrázoló térkép
szükséges. A versenyrendezők idő és költség
megtakarítást hajszoló piaci versenye ezzel szemben mind
kisebb térképeket produkál.
· Elengedhetetlen hozzá a hiánycikknek számító
hozzáértő pályakitűző, aki meg tudja
találni az alkalmas átmeneteket, aki tud a versenyzők fejével
gondolkodni, aki a jó pályák kiérleléséhez
nem sajnálja az időt.
· Mindezeken túl, bármily hihetetlen, kell még a fogékony
versenyző, aki vállalja a kockázatot, hogy adott esetben
eltávolodik a mágikus lila vonaltól. A "csőlátás"
sajnos világ jelenség (Tájoló 2001/7). Igaz ez az
északiakra is, akik a térképolvasó technikában
élen járnak és eredményeik alapján a versenyzési
stílust is ők diktálják. Boros Zoltán 1974-ben
úgy győzte le a svéd világbajnokot és a VB
érmesekkel jócskán megtűzdelt Nov. 7. mezőnyt,
hogy a légvonaltáv másfélszeresét is futotta
egy-egy átmenetben. A pályakitűző figyelembe vette,
hogy Bernt Frilen-ék sohasem kerültek többet a légvonaltáv
1,3-szorosánál...
A nevezetes Philips átmenet útvonalválasztás szempontjából
ennél kevésbé sikeredett. A célban kitett felnagyított
térképen megjelent ugyan néhány útvonalválasztási
lehetőség, de az tűnt eredményesnek, aki nem választott
útvonalat. A technikásnak ígérkező átmenet
pontjai közé "nyiladékot" vágtak a győztesek.
Hegedűs Zoltán másnapi pályái ebből a
szempontból inkább méltóak elismerésre. Különösen
a terep erősen tagolt ÉNy-i részét használta
ki, ahol a tipikus "alsó" és "felső"
kerülő útvonalakon belül is több variációs
lehetőség adódott. A pontok közötti részidők
azt mutatják, hogy esetenként a legnagyobb kerülő is
lehet a leggyorsabb átmenet valamint azt, hogy a választott útvonaltól
függően, még a legjobbak között is, jelentős
idő különbségek alakulhatnak ki. Az útvonalválasztás
ugyanakkor az egyéni adottságoktól is függő döntés
kell legyen, hiszen lényegesen különböző útvonalakon
is lehet közel azonos időket futni.
(Az F21 A pálya 6 - 10 pontjai közötti átmenetek útvonalait
a 17. oldalon látható térkép melléklet, a részidőket
az alatta lévő táblázat mutatja.)
A jó pálya az útvonalválasztás és a
térképolvasás szerencsés ötvözete. A jó
pályakitűző ezt a titkos összetételt kell kutassa,
mint az alkimista az aranyat. Ne adjuk fel a keresést, hogy az útvonalválasztás
a tájfutás alapértékeként megmaradjon. Az a
pályakitűző, aki szabad választás helyett egy
általa jónak megálmodott vonalra kényszeríti
a versenyzőt, az legjobb esetben is csak térképolvasásnak
tekinti a tájékozódást. A klasszikus tájékozódás
ennél sokkal több. Szabaduljunk ki a lila vonal szorításából!
Bozán
Vissza a Tájoló 2002/1 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!