VOB2001 a pályakitűző szemével
Véleményem szerint a bajnokságok sorában a legösszetettebb feladatot a ROB-VOB együttes megrendezése jelenti -másfél nap alatt 3 verseny különösen ha csak egy térképkivágat áll rendelkezésre és örvendetesen ilyen nagyszámú versenyzőgárda jelentkezik a megmérettetésre (a váltóbajnokságra 176 váltó nevezett!). Pásztor Imre kollegámmal aki a ROB pályakitűzője volt úgy terveztük, hogy egy közös terepbejárás után először ő tervezi meg a selejtező és a döntő pályáit, majd ezek ismeretében fogok hozzá a VOB pályáihoz. Sajnos térképcsúszási problémák miatt erre nem volt mód, mindketten párhuzamosan dolgoztunk csak arra vigyázva, hogy azonos pont ne legyen a két versenyen. Ráadásul mindketten oktatási intézményben dolgozunk, ahol tudvalevőleg a május-június hónap nem egészen alkalmas hosszas pályakitűzői elmélyedésre. Mindezek ellenére sikerült időre leadnom a pályaterveimet (fóliára megrajzoltam az összes váltószakaszt) az ellenőrzőbírónak (Spiegl János), aki ellenőrzés után néhány korrekciót javasolt pontmegnevezésben, pályavezetésben és rábeszélt a férfi felnőtt váltószakaszok 400-600 méteres megrövidítésére. Mivel a terep nyiladékhálós, elvem az volt, hogy lehetőleg magakadályozzam a hosszabb úton futást. Emiatt nem nagyon tudtam főleg a hosszabb pályákon váltogatni az átmenethosszakat. Ugyanakkor figyelembe kellett venni, hogy a célterület feletti 3 nyiladéksáv a ROB-on már meg volt szórva pontokkal, így a rövidebb pályák megtervezését ez is nehezítette. Még szerencse, hogy a terep elég részletgazdag, így ellenőrzőpont kijelölési problémák nem adódtak. Ehhez még hozzájött a szükséges átfutószakasz, így különösen a rövidebb pályákon a második kör (3-féle volt) erősen befolyásolta a nagyobb kör pályavezetését is.
A 15 kategória 46 váltószakasz megtervezését igényelte (minden váltószakasz különbözött!). Ehhez 80 ellenőrzőpontot használtam fel. Ha az ellenőrzőpontok terheltségét vizsgálom: 3 ep.-ot egy-egy, 3 ep.-ot két-két, 13 ep.-ot három-három, 11 ep.-ot négy-négy és 9 ep.-ot öt-öt váltószakasz érintett, a többieket ennél több, és nyilvánvaló, hogy a rajt utáni első pontokat és a kiskörök pontjait nagyszámú versenyző érintette. A 80 ellenőrzőpont felhasználásával 290 átmenetet vettem igénybe. Ezekből 161-et egy-egy váltószakasz, 66-ot két-két váltószakasz, 30-at három-három váltószakasz és hatot négy-négy váltószakasz érintett, 27 átmenet pedig zsúfolt volt, ezek főleg a rajt-első pont és a kiskörök átmenetei voltak. 12 átmenetben fordult elő szembefutás.
A továbbiakban néhány statisztikai adat a versenyzők eredményei + Sportident alapján (elnézést, ha valahol tévedtem). Váltószakasz győzelmet 1. futóként 11-en, utolsó futóként 26-an szereztek, középső futóként 9-en. Érdekes, hogy a felnőtt férfi kategória váltószakasz győztesei mind harmadik futók voltak. Abszolút győztes váltók, amelyeknek minden tagja szakaszgyőztes is volt: F18 SZV, N18 SZV és N105 HSE. Győztes váltók, amelyeknek egyik futója sem ért el szakaszgyőzelmet: N14 DTC, N16 SZV és N21 DTC. A befutószakasz győztesei: Berta Norbert (SZT, F21) 0:43 és Péley Dorottya (PVS, N16) 0:50. Az alábbi táblázat feltünteti az ajánlott, a tényleges és a számított győztes időket ez utóbbit a legjobb átmenetidők összeadásával számoltam ki. Egyébként nem volt olyan váltószakasz győztes, aki minden átmenetben első lett volna. A legjobb eredményt F165A pályán Rusvai László (JVS) illetve N105B pályán Tömördi Ágnes (HSE) érte el, akiket csak egy-egy átmenetben múltak felül. Olyan váltószakasz győztes nem volt, aki legalább 1 átmenet győzelmet ne ért volna el (Péley Dorottya, N16A pályán csak a befutószakaszon volt a legjobb, illetve Dezső Sándor HTC, F21B pályán csak egy átmenetet nyert). Nyilván ahol kicsi a különbség a tényleges és a számított győztes idő között, ott az átmenetek döntő részében is a szakaszgyőztes volt a legjobb, míg a nagy különbség esetén a szakaszgyőztes is néha hibázott.
Felföldi Károly, VOB pályakitűző
Vissza a Tájoló 2001/9 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!