Budapesti hirek


Az Országos Nappali Egyéni Bajnokságot eredetileg nem ezen a terepen akartuk megrendezni, hanem a Keleti-Börzsönyben, Nagyoroszi felett, a pénzásási kulcsosház környékén. Ez teljesen új terep lett volna, amiről tájfutótérkép még sosem készült. Már az erdészettel és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal is lezajlottak az egyeztetések, amikor sajnos a természet keresztülhúzta számításainkat: a 2001. januári ónos esők következtében katasztrófális méretű fakidőlés volt a terepen. Többhektáros összefüggő területeken dőltek ki az 50-60 cm törzsátmérőjű bükkfák, mintha tarra vágták volna. A terep sajnos tájfutásra alkalmatlanná vált.
Ezután további terepeket szemléltünk meg (Buják környéke, Hollókő-Nógrádsipek, Dél-hegy) de sajnos mindegyiket el kellett vetnünk, vagy mert nagyon bozótos volt, vagy mert megközelíthetetlen volt, vagy mert nem találtunk egy OB-hoz méltó célhelyet a területen.
Végül a már két bajnokságon valamint Hungária és Postás kupán is használt Nyírjest néztük meg. Ennek legdélebbi, ligetes részei már korábban is megnyerték a versenyzők tetszését, a többi bozótos akácost meg azóta csak még jobban leirtották. És megnéztük az eddigi térképtől délre fekvő területet (tizenöt éve tervezzük, hogy megnézzük, de csak most került rá sor), ahol előzetes várakozásainkkal ellentétben, legnagyobb meglepetésünkre nem egy 3-as zöld ősbozótost, hanem (nyírjesi viszonylatban mindenképpen) gyönyörű, szinte kisöpört gyertyánost találtunk és a már említettekhez hasonló ligeteseket. Úgy döntöttünk, hogy akkor itt lesz az OB, hiszen az utolsó verseny is már több mint hét éve volt ezen a környéken, tehát leversenyzettnek nem nevezhető a terep és bár a technikailag értékes és a jól futható terület bizony elég kicsi, de megfelelő pályavezetéssel talán kihasználható.
Péter öcsémmel májusban kezdtünk neki a térkép helyesbítésének, és először a teljesen új területekhez fogtunk hozzá. Ezek kijavítása augusztus elejéig tartott, és ki-ki a saját területét OCAD programmal meg is rajzolta. Ezzel párhuzamosan Zoltán öcsém a 92-es térkép domborzatát, síkrajzát és a pontszerű növényzeti objektumokat (leginkább jellegfákat) kezdte el OCAD-ben megrajzolni. Külön érdekesség, hogy ezt nem Magyarországon, hanem a Föld túlsó oldalán, Új-Zélandon csinálta, mert akkoriban ő ott tartózkodott. A megrajzolt részeket e-mailen küldte el nekünk, és az újrahelyesbítendő területekre már ezzel a csak síkrajzot, domborzatot és jellegfákat tartalmazó nyomattal mentünk ki.
A növényzet tíz év alatt igen sokat változott. Legérdekesebb a változás a terep általunk legtechnikásabbnak tartott ligetes részeinél. Korábban ezeken a területen birka- és marhalegeltetés folyt. Néhány éve ezzel azonban felhagytak, és azóta a ligetesek egyre jobban bozótosodnak. Az egyedülálló magányos jellegfák ugyanis szórják szét magjaikat és körülöttük nőnek fel a kis csemeték. Mivel nincs, ami lelegelje a fiatal hajtásokat, a kis csemeték lassan-lassan helyenként áthatolhatatlan bozótossá nőnek össze. A legtöbb magányos fa körül szinte áthatolhatatlan bozótgyűrű nőtt. Vagy például a ligetessel szomszédos ültetett, 30-40 éves fenyves mellett spontán megjelent a 6-8 éves fiatal fenyves, ami most egy 3-as zöld folt ott, ahol a tíz évvel ezelőtti térképen még rét volt.
Mindezzel együtt ezeken a már tíz, tizennégy illetve tizenhét évvel ezelőtt is alaposan „megdolgozott”, technikás, ligetes területeken is szinte teljes újrahelyesbítést csináltunk; mondván tökéletes térkép ugyan nincs, de próbáljunk meg legalább törekedni rá.
Ezen kívül nagyon sok erdőt kivágtak, és a tarvágások helyén felnőtt sarjerdők jelenleg futhatatlanok. Ez a térképen első pillantásra látszik, mivel ahol nem sárga, ott többnyire sötétzöld.
Augusztus közepétől aztán Zoltán öcsém is bekapcsolódott a terepi munkába, ő néhány értékesebb terület kijavítása mellett az említett bozótosok futólagos helyesbítését is megcsinálta („erre biztos nem fog pálya menni” címszóval gondoltuk úgy, hogy elegendő futólagosan is), valamint közben az újrahelyesbített területek rajzának korrekcióját illetve a növényzet megrajzolását is elvégezte.
A helyesbítéshez légifényképet is használtunk, ami különösen a nyílt, félig nyílt területeken tett nagy szolgálatot; a jellegfák, bozótfoltok ennek segítségével egész pontosan ábrázolhatók voltak.
Végül szeptember elejére állt össze a térkép, de a rajzon a stekkelés után, nyomdába adás előtt még egy pár módosítást végeztünk. Két kivágat készült, egy tizenötezres és a 45 évesnél idősebb versenyzőknek egy kisebb területet ábrázoló tízezres. A teljesen új tereprészt végül is csak az öt leghosszabb pályát futó kategória versenyzői ismerték meg. Sajnos a szép tiszta gyertyánost (ami egyébként sem túl nagy területű) a régi térkép területével egy kevésbé szép, bozótosabb sáv köti össze, ezért a rövidebb pályákat inkább a célhoz közelebbi rajtból indítottuk.

Kovács Gábor



Vissza a Tájoló 2001/9 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!