Mieminger Plateau és Öskü
Az osztrák futamok helyszíne Innsbruck-tól még vagy 30 km Ny-ra. Két évvel ezelőtt ugyanitt volt egy VK, úgyhogy a környék - számunkra legalábbis - nem volt ismeretlen. Kétezer-valahányas hegyek között 800-1000 m tszf. magasságon magán(!) legelők, erdőfoltok, patakok, mély völgyek elegye alkotta a terepet. Az akkori térképet folytatva szép nagy területet ölelt magába a versenyterep. A tájbringában megszokott 20000-es térképen a 10 m-enkénti szintvonalak helyenként elég sűrűn következtek.
Ezek után a Jákó-hegy/Péti-hegyek alföld-nek számított és a csemege az átvágásokból, az út nélküli biciklizésből adódott.
4 és 24
E két szám C-fokban értendő és nem nehéz kitalálni, melyiket hol mértük. Ausztriában kellemetlen szitáló eső is társult hozzá, reggelente a frissen hullott hó látványa fogadott minket a környező hegyekről. Még szerencse, hogy pályaszállásunk volt.
Rövid, klasszikus és pontbegyűjtő versenyek
Az osztrák program rövid (vagy inkább közép)távú versennyel kezdődött, részben új, részben két évvel ezelőttről ismert helyen. Tulajdonképpen semmi extrát nem nyújtott. Igazából kevés útvonalválasztás, aránylag sok aszfalton haladás. Kerékpár technikailag volt 1-1 rázósabb downhill szakasz, valamint egy leszakadt útdarab, amit vékony dróthuzalok tartottak meg, ezt viszont elfelejtették kiszalagozni.
A másnapi, normáltávú versenyre a hosszú átmenetek, valamivel több útvonalválasztás és lényegesen több hegymenet volt jellemző.
A hazai klasszikus pálya - egy-egy szükségszerű átmenettől eltekintve - tájékozódósabb volt, nagyobb szerepet kapott az aprólékos domborzatolvasás, valamint az ügyes gazdálkodás az átvágásokkal. A motorosok húzta nyomok közt sem egyszerű az eligazodás!
Másnap rövidebb, begyűjtendő pontok csoportjait és alap pályaszakaszokat tartalmazó feladatot kapott a mezőny. Mivel aránylag kis területen zajlott a verseny, nekem nehézséget okozott a pálya kiolvasása. Ugyanakkor élvezetesnek találtam ezt a versenyformát!
Csapat és váltó
Ausztriában a német nyelvterületen kedvelt pontbegyűjtős csapatversenyt próbálhattuk ki kerékpárral. Annyiban volt más, hogy a mindenkinek kötelező pontokon mindig össze kellett várniuk egymást a csapattagoknak (a rendezők még pokrócokról is gondoskodtak, nehogy valaki megfázzon egy hosszabb várakozásban...). A 2. randevú-pontot a cél rétjére tették, így sikerült látványossá tenni a versenyt.
Veszprémben motala rendszerű váltóverseny várt ránk a tájfutásra már használt Menyekei-erdőnek az állatkerttel határos részén. Itt a fő gondot a városszéli erdőkre jellemző sűrű ösvényhálózat kibogozása jelentette.
Géphiba
Ez az, amivel nem lehet mit kezdeni. Alattomosan következik be és gyakorlatilag kiszállt a versenyből a szenvedője. Leggyakoribb válfaja a defekt, erre úgy-ahogy fel lehet készülni pótbelsővel, pumpával, de így is legalább 5-6 perc veszteség (nekem - rutin híján - 20 percembe került). Balázs az osztrák rövidtávún és a veszprémi váltón esett áldozatául. Előfordult még láncszakadás, első fék teljes elszállása (Jankó T.), térképtartó törés.
Kizárások
Ezzel viszont lehet mit kezdeni. Tájbringában alapszabály, hogy csak az utakon szabad kerékpározni. Ez alól kivétel (Veszprémben le szabadott térni az utakról), illetve engedmény adható (néhány országban vállon a bringával át szabad futni az erdőn). A lezárt (nem átjárható) részeket piros stráfozással jelölik, ide tilos behajtani.
Ausztriában - mivel minden földterület magántulajdon - szigorúan tilos volt bárhol is átvágni, és ezt ellenőrizték is. 15 szabálytalankodót diszkvalifikáltak.
Itthon a váltó célja közelében levő tiltott területen, púpostevék és marhák karámjai között karikáztak néhányan, kiküszöbölve ezzel az utolsó pontra vezető kellemetlen erdei ösvényt. őket kellett kizárni.
Mindezt félig magyarázkodásból, félig büszkeségből (hogy t.i. egyik versenyen sem zártak ki egy magyart sem) írtam le.
Nyomasztó finn fölény
Az eredményeket ez jellemzi. A legjobb helyezéseink: Váltóban bronzérmes a női (én., Brigi, Anna) és a férfi 2. csapat (Dani, Zoli, Ege), a férfi 1. hatodik (Balázs, Paul, Matri). Rövidtávún Anna 7., én 10., Holluby A. 18. Osztrák klasszikuson Anna 15., én 17, magyar klasszikuson Anna 11., Paul 16., pontbegyűjtőn Anna 8., Paul és én 17., Matri 18.
A Rendezőség
Minden elismerésem munkájukért, a színvonalas versenyért, beleértve a térképeket, pályákat, a körítést, a részükről hibátlan lebonyolítást!
Marosffy Orsi
Vissza a Tájoló 2001/8 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!