"Az ígéret szép szó"
Az egész Skuló Marci miatt történt. Futás közben vetette fel, hogy nevezzünk, a Zemplén-Kupára egy csapattal, valószínűleg jó verseny lesz és a kiírásban olvasott kísérőrendezvények is csábítónak hangzanak. Oxigénhiányos agyammal fel sem fogtam, hogy mire mondok igent. Később gondolkodtam, valahogy szabadulni kéne, mert hát Telkibánya messze van, kis verseny lesz, még csak nem is rangsorol és még soroltam magamnak az /ellen-/ érveket. De hát az ígéret szép szó.... Később ráébredtem, hogy ennek a régi magyar mondásnak köszönhetően egy újabb kellemes tájfutó élménnyel lettem gazdagabb.
Szombat délelőtt indulás, cél Telkibánya úttörőtábor. Megérkezünk. Tömött parkoló, zene, sörsátor, rengeteg ember a színpadon, 10 év körüli gyerekek palotást táncolnak, a hangulat fesztiváli. Eltévedtem, konstatáltam magamban amikor a tömegben ismerős arcokat vélek felfedezni. OSC-sek. ők is eltévedtek gondoltam, amikor egyre több ismerőst szúrok ki. Helyben vagyunk. Az egyik ház ajtaja felett bója, ez már végképp megnyugtat, megyek nevezni. Hiányos ismereteimet a versenyről kedvesen kiegészíti a jelentkeztető hölgy. Kiderül, hogy már ma is van verseny, park-pontbegyűjtő, de a bányalátogatásra látogató keret már betelt. A verseny 13 ellenőrzőpont, mind Telkibánya területén. Nosza nevezzünk! Jó buli lesz, a falu eddig is tetszett, megnézem tájfutó szemmel is.
1/2 7 körül rajt, óriási rohanás, hibázgatok, meg is van az eredménye, a dobogó ugrott. Boci, aki kis vizsla kutyáját hívogatva, de okosan futott, elver, mint jég a határt. Igaz, vannak akik egyel kevesebb pontot fogtak. Sebaj a verseny irtózatosan jó volt, a falubeliek kapujukban álldogálva tapsoltak, vagy csak nézelődtek, de ÉRDEKLŐDTEK.
Bánatomat gyorsan sörbe fojtom, este pedig az utcabálon átmozgatok a másnapi csapat-pontbegyűjtőre. Skulóval befűzzük harmadiknak csapatunkba Harkányi Zozeszt, széles arccal fekszünk, kelünk, és az izgalmas bányalátogatás után győzelmünk biztos tudatában állunk rajthoz.
Rajt! Térkép a kézben, az időrajt 1500m 50 m szinttel, ennek megtételére 10 percet kaptunk, jó tempóban futunk, de nem sietünk nagyon. Okoskodunk, számolgatunk, elosztjuk a megfogandó pontokat egymás közt, elkésünk a rajtból. Ezt jól elbambultuk, mindegy fussunk! Úgyis mi vagyunk a legjobb csapat, nyerünk! Gondoltam én! A végén ugyan is kiderül, hogy kicsit elszámoltuk magunkat, kb. negyed órát vártak rám a srácok a közös, kötelező találkozóhelyen. Két csapat is elver bennünket, az egyik egy szlovák /semmi elírás/ csapat és a találó Lassú de technikás nevű csapat, Fagyi Laci és neje Wengrin Ági valamint, a kőkemény Gyulai Tomi összeállításban. Ma ők voltak jobb stratégák. A legpoénosabb név sem a miénk volt, ezt a címet a Telki-banyák nyerték. Na majd holnap megmutatjuk! Az önbizalom tablettáinkat sörrel vesszük be, táncolunk, egy keveset, aztán még lefekvés előtt aludni megyünk. Nem mondtam még hogy Péter Attila sporttársunk eszméletlen poénjaival végig szpíkelte a versenyt, sőt az eredményhirdetést követően egy kandi kamerás felvétel alá improvizált eszméletlen szöveget. A nap szlogenje: Gabi!..., Gabi!..., Gabi!.... Aki nem érti, jöjjön el jövőre, akkor majd megérti.
Reggel. A váltóverseny reggele, első futó vagyok. Az idő párás nedves, a nap már felkeltében is melegít, rövidesen dzsungelklíma alakul ki. Rajt! Gyönyörű erdőben, korrekt térképen, farsta pályákon futunk. A tempó jó, izzadok is rendesen. A célhoz közeledvén már az erdőben hallom, hogy Attila fáradhatatlanul löki a poénokat, így a rádióspontról érkező tájékoztatás Péter Attilásan csapódik le ránk. Nyerünk, de nem ez a lényeg. A versenyen többször többekkel elbeszélgetek arról, miért is hanyagoljuk el a Zemplént. Nem találtuk a választ. Ezért a három futásért, a szép erdőkért, a jó pályákért, a színvonalas díjakért, az érdekes kísérőprogramokért, az olcsó nevezési díjért, a családi-vidám váltóversenyért, a hangulatért megérte utazni 2x250 km-t.
Zemplén Kupa rendezők! Köszönjük, várjuk a folytatást!
Bánki Zoltán
Vissza a Tájoló 2001/8 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!