Jelentős döntések Tamperében


A tamperei napokat nem csak a kétségtelenül izgalmas és színvonalas VB versenyek tették emlékezetessé, hanem az eközben zajlott rendkívüli IOF Kongresszus és az Európai Elnökök Tanácskozása fontos döntései is.
A több lépcsőben, évek óta zajló vita sportágunk korszerűsítése körül – a tavaly Ausztriában született Leibnitzi Konvenció után - újabb állomáshoz érkezett, amikor az IOF Elit Versenyprogram Munkacsoportja (EEP) javaslataira épülő 4 pontos elnökségi javaslatról kellett döntést hozni a külön ezért összehívott rendkívüli közgyűlésen. Az 1.sz. javaslat VB és VK események versenyszámait taglalta az egységesítés és érthetőség szándékával.
A 2.sz. az évenkénti rendezés mellett érvelt, VB esetében csak döntőkkel.
A 3.sz. a döntőkbe jutás két módját - országok helyosztója VK fordulón, illetve egyéni selejtezés külön alkalommal – kezdeményezte, végül.
A 4.sz. kérdés az új rendszer kezdetét, és a pályáztatást kellett tisztázza. Az előzetesekből látszott, hogy erősen megoszlanak a tagszövetségi vélemények; akár az országok földrajzi helyzete, vagy a sportág élvonalában elfoglalt helye, és sok más sajátosság mentén. Az IOF Elnöksége érezte, hogy a szavazás kimenetele bizonytalan, ugyanakkor elsősorban a szorongató pénzügyi helyzet miatt sürgősen szükségét érezte a kitörésnek, a kongresszus, úgy is, mint bizalmi szavazás, elkerülhetetlen volt. Előző nap konzultációra hívták a jelen levő bizottsági tag és más IOF funkcionáriusokat, és véleményüket, támogatásukat kérték a küldöttek meggyőzéséhez a javaslatok támogatására.
Ezen a találkozón az Elnökség illetékese világossá tette, hogy az IOF tarthatatlan pénzügyi helyzetben van néhány fő támogatási forrása kiesése, illetve a főversenyekből elérhető bevételek ritkasága következtében.
Ezért, ha nem sikerül látványossá, eladhatóvá és gyakorivá tenni a világversenyeket, az IOF, de maga a tájfutás is menthetetlen.
A Kongresszus feszült légkörben indult. Bár a magasztos célokat – látványosság, eladhatóság, olimpiai jövő – általánosságban, az elvek szintjén a nagy többség megerősítette, a konkrétumokat illetően sok volt az ellenzés, értetlenség, valós nemzeti parciális szemlélet, sőt az Elnökséggel szembeni bizalmatlanság is áthatotta a vitát.
A fenntartások, ellenvélemények egyrészt a pénzügyi kérdések körül jelentkeztek, - úgymint több utazás, részvételi kényszer a VK-ban, évenkénti csúcsrajáratás, táborozási nehézségek – másrészt az a félelem látszott, hogy több ország kiszorul a VB-ről, mert nem tud kvalifikálni. Végül a kétség is ott lebegett, mi történik, ha ezek a javaslatok sem vezetnek a „paradicsomba”.
Az látszott, hogy a mindent elutasító néhány tengeren túli ország kisebbségben van, akár leszavazható is lenne, de a többség továbbra is megosztott sok részletet illetően. A vitát a holtpontról, a hangulatot a mélypontról kellett kimozdítani, ezért az Elnökség közreműködésemmel két lényegi bejelentést tett:
I. Az egész reform távlatait 2005-ben jelöli meg, akkorra kiértékeli a megtett elmozdulást, és ha az nem arányos az áldozatokkal, akkor levonja a konzekvenciákat.
II. Arra törekszik a megvalósítás során, hogy legalább egy egyéni számban minden ország indíthasson versenyzőt a döntőben.
Ezután a vita konstruktív irányt vett, a javaslatokat néhány részletében módosítottuk, illetve a selejtezés kétségtelenül neuralgikus kérdését levettük a napirendről. A meghozott döntések így már nagy többséggel születtek. A sportág nem szakadt szét, jó a légkör a további munka szempontjából is.
2003-tól tehát évenként lesz Világbajnokság a nyári (gyalogos) tájfutásban, mely a szintén évenkénti Világ Kupa egy fordulója is lesz egyben.
Versenyszámai a sprint, közép- és hosszútáv, valamint 3-3 fős váltószámokban csak döntők.
A selejtezés kérdését a jövő évi kongresszuson dönti el a sportág, addig további szakmai munkára kerül sor a legkedvezőbb megoldás érdekében. A 2004. évi rendezőt az Elnökség jelöli ki gyorsított, de mindenki előtt nyitott pályázati eljárásban. 2003, a svájci VB – de talán még a következő is – sok tekintetben az átmenetet jelenti, hiszen egyes változtatások már nem lehetségesek, így a hosszú héten előbb zajlik minden szám selejtezője, majd a döntők. Ugyanígy a döntők létszáma sem csökken még a későbbre megcélzott 40-50 főre.
A döntések alapjaiban változtatják meg a magyar tájfutás feltételrendszerét is. Az eddig is látszott, hogy nem túl gazdaságos ráfordítás olyan versenyzők egy hetes utaztatása, akik nem kerülnek döntőbe az egyéni számokban, legfeljebb a váltóban. Ezután lehet majd csak váltót nevezni és egy-két napra elutaztatni a VB-re. Egyéni számokban viszont vagy kialakul a profi versenyzők egy szűk köre, akik a hazai amatőr mezőnytől független pályán mozognak – esetleg bajnokságokon vesznek részt – magas szintű ciklikus, célirányos felkészülésüket a tétversenyekre összpontosítják, (tavaszi VK, egy-két hazai bajnokság, VB, őszi VK, őszi bajnoki versenyek) és nem forgácsolják szét a formájukat a hetenkénti alacsony intenzitású versenyzéssel. Ha lesz ilyen tehetségű és eltökéltségű tájfutó a jövőben is Magyarországon, akkor az ő versenyeztetésük az új rendszerben talán még könnyebben is megoldható lesz, hiszen kilétük – edzőjükkel együtt - egyértelmű lesz a szponzori oldalról is.
Ők a Világkupák és VB döntők állandó résztvevőiként talán eladhatók lesznek.
Az ide vezető út érdekében is lépések történtek Tamperében. Az Európai Elnökök Konferenciája kijelölte Dániát a 2004-es felnőtt EB rendezésére, döntött, hogy ezentúl évente hivatalos Ifjúsági EB is lesz 16 és 18 éves korosztálynak (2002-ben a lengyel Gdyniában ). További javaslatokat – Junior EB 20 ill. 23 éveseknek, Szenior EB, (2002 Ukrajnában), sítájfutásban EB a 16, 18, 23 éveseknek – ugyan elnapolták az európai szövetségek, de a csúcson a verseny élesedése maga után fogja hozni ezeket is, mint az oda vezető út lépcsőit. Kívánom, hogy minél több magyar fiatal induljon el ezen az egyenes lépcsősoron a csúcs felé, önmagát képező, találékony, lelkes edzője és jószándékú kitartó szponzorai támogatásával.
Ez utóbbiakat tartotta szem előtt az IOF Elnöksége, amikor irányelveket fogalmazott az egyoldalúan merev „szabályközpontú” szemlélet felváltására egy közönség szórakoztató szándékú megközelítéssel.
Az út kezdetén tartunk, sok a kérdőjel, a siker egyáltalán nem biztos, de legalább elindultunk.

Deseő László



Vissza a Tájoló 2001/8 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!