Óvjak vagy ne óvjak, írjak vagy ne írjak
Az előbbi gondolat a július elsején megrendezett országos váltóbajnokságon foglalkoztatott, az eset megírásán pedig további két héten keresztül tépelődtem, míg végül úgy döntöttem neki fogok, hátha lesz valami eredménye a jövőben.
A verseny rendezői sok tekintetben kitűnő munkát végeztek, gondolok itt például a verseny céljaira fúrt kútra, a bajnokság rangjának megfelelő eredményhirdetésre, általában a jól szervezett lebonyolításra. Ezért kezeljük az esetet inkább általános tanulságokkal is szolgáló példaként, semmint a verseny pályakitűzője vagy rendezői ellen irányuló támadásként.
Hogy miért gondolkoztam az óváson? Mert a legkitűnőbb, száz pontból álló versenyt is tönkretehet akár egyetlen apró hiba is.
Nézzük hát az ominózus 65 kódjelű pontot. A szimbol szerint lapos mélyedésben van a pont. A térképen egy szaggatott szintvonallal berajzolt (tehát kb. 1 m mély), negatív domborzati forma látható egy 40 x 50 méteres, ültetett (fenyő) erdőfolt mértani közepében. Most pedig nézzük a versenyző szemével. Három jó pontfogás után érek a negyedik (65 kódú) pont közelébe. Két jellegfa megvan, innen már csak 4o m a pont. Befutok a fenyők közé, már a közepében vagyok, itt kellene lenni a pontnak, de semmiféle mélyedést nem látok. Bizonytalanul megállok, körül nézek. A fenyves elég sűrű, csak néhány méterre látok. Talán mégsem a jó fenyőfoltban vagyok.
Tiszteletkör, a töltésnél újra beazonosítom a támadási pontot jelentő jellegfákat. Újra bemegyek a kis erdőfoltba, egy gyenge csapás rávezet a pontra. De hiszen a mélyedés és így a bója is nem az erdőfolt közepén van, hanem néhány méterre a ráfutási irányomhoz képest túlsó jelleghatártól. Dohogva futok tovább, öt perc hibázás egy ilyen gyors pályán luxus, a váltó jó helyezésének lőttek! Többet már nem hibázok, de ez sovány vigasz.
A célban még egyszer végiggondolom a dolgot. Mit is mond a versenyszabályzat? A berajzolt pont a térképen nem lehet 1 mm-nél távolabb valóságos helyénél (ami jelen esetben 10 m). Ellenőrzőpont 100 méteres körzetében nem lehet térképhiba. Szerintem az adott esetben mindkét hiba egyértelműen fennállt, miután a növényzeti határ és a domborzati elem egymáshoz viszonyított helyzetét futás közben is jól érzékelhetően rosszul ábrázolta a térkép, a kettő legalább 15 méterrel elcsúszott egymáshoz képest.
Óvjak, ne óvjak? Végül nem óvtam. Váltónk harmadik lett, közel 1o perc hátránnyal a második mögött és nem biztos, hogy váltótársam azért hibázott egy egyszerű átmenetben, mert nem az élbolyban ment ki. Nem állíthatom, hogy a hibás pont miatt nem volt reális az első három sorrendje. Örülnünk kell, hogy vannak akik vállalják a versenyrendezés nehéz munkáját, s ebben a szegediek élen járnak. Mégsem vagyok biztos abban, hogy mindig el kell néznünk ezeket az úgynevezett kis hibákat.
Kritikámat egyébként inkább az ellenőrzőbírónak címzem, akivel megbeszéltem a dolgot, s azonnal elismerte, hogy a kis mélyedés elcsúszott a valós helyéhez képest. A verseny előtt fontolgatta is, hogy mit tegyen a ponttal. Meghagyta. Azt is elárulta, hogy az esetleges óvást nem fogadta volna el. A versenyzőnek addig kell mennie, amíg megtalálja a szimbolban megjelölt tereptárgyat. Akkor is ha rossz helyen van?
Jani, ígérem, hogy legközelebb, saját magam és váltóm érdekében jobban felderítem a pont környékét, téged és minden jövőbeli ellenőrzőbírót pedig tisztelettel kérek, ha kétség merül fel egy pont korrektségével kapcsolatban, emeljétek azt ki! A fentebb részletezett esetben a tíz méterre levő jelleghatárra való eltolással az átmenet nem változott volna, de az esélyek mindenki számára azonosak lettek volna a pontfogásra.
Fiúk, lányok! Annyi tereptárgy van az erdőben. Könyörgöm, ne tegyünk éppen a térképhibára ellenőrzőpontot!
Csongrádi Jenő
Vissza a Tájoló 2001/07 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!