Kezdjük a versenyzők számára elsőként megtapasztalt dologgal, a versenyközponttal. Az már a 86-os egyetemi-főiskolás VB-n is bebizonyosodott, hogy a csanyik-völgyi szanatórium infrastruktúrájával és erdőszéli elhelyezkedésével kiválóan alkalmas hasonló versenyek rendezésére, ennek ellenére mégis voltak problémák. A szálláshelyek korlátozott száma miatt ugyanis több nyugati nemzetnek is csak a legalacsonyabb szintű szálláshely jutott, aminek a színvonala nem festett túl jó képet Magyarországról. És még így is olyannyira betelt a tábor, hogy a dánokat csak több kilométerrel odébb, a lillafüredi Palotaszállóban sikerült elhelyezni a szervezők ráfizetésével.
Szkepticizmussal vártuk az étkezés minőségét (felrémlett még a kép a magyar csapat tagjaiban a 98-as szombathelyi ifi EB-ről, amikor a konyhásnők visszavették a zsömléket a külföldiektől, mert csak kettő járt fejenként), de kellemesen csalódtunk. Volt ebéd, amikor négy különböző menü közül is lehetett választani, és megvolt a svédasztal is a reggelikhez. Egyedül talán gyümölcsből kaptunk túl keveset. Nagyon jó volt viszont az italellátás: az étkezésekhez korlátlan mennyiségű ásványvizet vehettünk el, és még a terepbemutató után is megkaptuk a később szokásossá váló egy liternyi frissítőt.
A szállításról viszont egyértelműen negatív képet kell festenem. Az előre megadott indulási időket ugyan mindig pontosan betartották, de a buszok műszaki állapota minősíthetetlen volt. Az még hagyján volt, amikor az egyik a rajtig pont utolérte a 15 perccel előtte indulót (ezáltal egyenlőtlenné téve a versenyzőknek a melegítésre jutó időt), de aztán volt, amelyik le is robbant a táv felénél, ill. olyan, amelyik a mérges gázok egy részét az utastérbe eregette. Egyszer volt szerencsém egy olyanban ülni, amelyik Nagymezőről visszafelé jövet eltévedt, és a csipkéskúti lóistállóban fordult meg
Az átlagsebességük különben egy átlagos biciklistáéval ért fel. Egy szó mint száz, mindenképp tanulság a jövőre nézve, hogy rögzítsük valahogy a szolgáltatás színvonalát is a szállító céggel kötendő szerződésben (pl. kikötve a buszok életkorát), még ha ez feltehetően jóval meg is drágítja a rendezők, (és ezáltal a versenyzők) költségeit. Ide tartozik viszont az is, hogy a versenyzők a VB egész hete alatt ingyen utazhattak a miskolci tömegközlekedési eszközökön, ami nagyon pozitív volt.
Térjünk akkor rá a verseny lényegi részére, a terepek és a pályák elemzésére. Sok év után végre újra betehettük a lábunkat Nagymezőre, ami ideális célhelyet kínált. Ugyanakkor rögtön meg is lett ennek a visszaütője; hiába a főrendezők minden alapossága az előkészítést illetően, a nemzeti park igazgatósága rögtön az első arra járó botanikus szavára meggondolta magát, és kibúvókat keresve a szerződésen, a sprint selejtező első rajtja után 10 perccel a rendőrséggel próbálta leállítani az egész versenyt. Gratulálok a rendezőknek, hogy a (fő)védnökök riadóztatásával úgy sikerült elhárítani ezt a komoly veszélyt, hogy a versenyzők semmit sem vettek észre a dologból! Még másnap is, amikorra a cél az előző napi harmadára zsugorodott össze, mivel a vita szokás szerint bizonyos védett növények letaposásán robbant ki, csak annyit furcsállottam, hogy miért került máshová a rajtból visszaszállított ruhák sátra.
Visszatérve, a nagymezői cél biztosította a jó terepeket, amelyekhez már csak jó térképek és pályák kellettek. Minden elismerésem a Zsigmond Tibor - Béres András - Gerzsényi Zsolt triónak, mert az előbbiektől egyszerűen le voltunk nyűgözve, Magyarországon szokatlanul pontos térképekkel álltak elő különösen az ilyen szempontból legfontosabbra, a rövidtáv döntőjére. A pályák közül szerintem a lány klasszikus volt a legjobb, a mienkben, fiúkéban főleg útvonalválasztás lehetett volna több. Bár ez utóbbi a különböző fajta tájékozódási feladatok arányát tekintve már csak amiatt sem lehetett az igazi, mert a nemzetközi ellenőrzőbíró az utolsó hetekben mint kiderült, fölöslegesen lerövidítette a végét. A sprint pályák változatosságuknál fogva tetszettek mindenkinek, a váltónál viszont úgy tűnt számunkra, hogy túl nagy egyenlőtlenségek voltak a pályák között, mind távban, mind technikailag. Bár gondolom ezek az egész csapatra nézve kiegyenlítődtek, de így kevésbé lehetett a futott időket összehasonlítani.
A váltó célját különben nagyon szerencsétlenül sikerült kialakítani amilyen jó volt a nagymezői, olyan rossz volt ez. A hosszúkás cél miatt az átfutópontról a versenyzők szinte előbb értek a befutóba, mint a nézők. A parkoltatás a keskeny betonúton is eléggé káoszba fulladt, emiatt több néző is lemaradt a tömegrajtokról. Nem igazán volt melegítésre alkalmas terület sem a tájékoztatóban a szemben lévő meredek hegyoldalt jelölték ki. Külön rossz volt, ahogy a rajtba beálló és a célból kijövő versenyzők keveredtek az összes kellékkel együtt; emiatt pl. a befutás után kis híján kitöröltem az eredményemet a dugókából a kiolvastatás helyett.
Ami az eredményekkel kapcsolatos dolgokat illeti, itt csúszott be a legtöbb hiba, pedig látszott a nagy igyekezet. Érdekes módon nem volt a versenyzők között túl nagy felháborodás sem a selejtezőn a fiúknál egyenlőtlenre sikeredett csoportbeosztáson (az 1-es számúból 2 perccel jobb idő kellett a bejutáshoz mint a 3-asban), sem az elektronikus rendszerek bevezetése óta létező VB-s hagyomány feladásán, nevezetesen, hogy a célban nem kell érinteni. Az eredményközlés viszont kellően gyors volt, kár az első napi fatális hibáért a két befutási idő felcserélésével. Az eredményhirdetéseknél sem jött ki jól, hogy az okleveleket csak a váltón osztották ki mindenkinek; ciki volt, amikor az átadó a nagy kavalkádban nem tudta, kinek kell átadni a korábbi helyezésekért járó díjat.
A hangosítás is lehetett volna jobb véleményem szerint. Legalábbis összehasonlítva a tavalyi csehországival, ahol sokkal folyamatosabban ment a szöveg, több befutó embert mondtak be név szerint, és nagyobb volt a külföldi/hazai bemondottak aránya az előbbiek javára. (Bár ott kétségtelenül több külföldi néző is volt.) Ráadásul a hangerő is gyenge volt, a befutó kanyarjában álló szurkolók már nem is hallották a bemondott részidőket, pedig a befutókra érkező versenyzőket csak onnan lehetett látni. Persze lehet, hogy megkötéseket kaptunk az erdészettől a hangosításra nézve, ezt nem tudom.
Most, hogy felsoroltam az összes fellelhető hibát, ugyanilyen alapossággal jöjjenek a dicséretek is: remek ötlet volt a barlangfürdő kibérlése a sprint döntő után, azt mindenki nagyon élvezte. Sőt, ha jól tudom, kívánságra egyes csapatokat az eredeti időponton kívül is szállítottak a fürdőbe. Nagyon szépek voltak a verseny bulletinjei is, akárcsak a honlap, amely a sok kép ellenére is viszonylag gyorsan letöltődött. (Mondjuk kár, hogy az eredmények csak megkésve kerültek fel.) Értelemszerűen az is tetszett a bandának, hogy a hagyományostól eltérően két buli (bankett & disco) is volt.
Tökéletes volt a megnyitó helyszínválasztása is a diósgyőri várban. Érdekes volt nézni a külföldiek döbbent ábrázatát az alpolgármester asszony beszédét és a magyar csárdást illetően, bezzeg a gumilabdás ökörködés már jobban tetszett nekik
Messzemenőkig képviselve voltunk a sajtóban is, a Nemzeti Sportban már a verseny előtt is voltak beharangozók, a helyi újságok pedig mindennap kijöttek interjúkat csinálni. De Bencéék nyilatkoztak a helyi rádióknak is; volt, hogy élő adásban. Egyedül a TV-s jelenlétünkről nem tudok semmit, országos szinten a Duna TV ígért valamit, de nem tudom, hogy mi lett belőle.
Összességében azt hiszem, sikerült egy mindenki számára emlékezetes VB-t rendezni. Gratulálok az egész rendezőgárdának, és hajrá a következőnek a felnőtt EB-hez!
Skuló Marci
Vissza a Tájoló 2001/07 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!