Volt először is kb. 3000 résztvevő, főleg hazaiak, a külföldiek közül legtöbben magyarok. Kevesen jöttek Szlovákiából, Skandináviából pedig jóformán senki. Volt természetvédelem, ezért nem lehetett szöges stoplist viselni. Jóllehet a versenyterepek a Nemzeti Park területén kívülre estek. Az előírást úgy ellenőrizték, hogy a rajt előtt egy fémlemezen kellett végigsétálni.
A pályákat számítógéppel rajzolták be a térképre, meglepően pontos illesztéssel. Sajnos egy-kettő halványra sikerült. Nem volt viszont pont megnevezés - mármint a térképen, csak a célban lehetett előzetesen vételezni.
A térképeket 2000-ben helyesbítették, kifogástalanul, még a kilométerenkénti 15 perces tempóban sem igen lehetett hibákat találni. A homokkő alakzatokat fekete foltszerű ábrázolással nagyon kifejezően érzékeltették. A fenyőerdőben igen jó helyzetazonosító pontok voltak a lombos jellegfák, az ugyancsak jelölt fagyökerek már kevésbé. Sehol sem volt szúrós bozót. A zöld foltok inkább csak a tájékozódást segítették, kerülni alig kellett miattuk. Az erdő mélyén tucatjával rejtőztek második világháborús betonbunkerek.
Az öt verseny két, egyenként 4,5, illetve 5,2 km2-es terepen zajlott. Az utóbbin négy versenynapot rendeztek, egyenként kb. 2 km2-es térkép kivágatokon. A tájékozódás mikroszkópizálódása itt nem volt annyira zavaró mint itthon, ami a változatos, részlet gazdag terepnek és nem kis részben az elismerésre méltóan jó pályakitűzésnek volt köszönhető. Számunkra szokatlan módon a versenyek után nem volt térképbegyűjtés, ami könnyebbség a rendezőknek és öröm a versenyzőknek. Valószínűleg az eredményeket kevéssé befolyásolta az így szerezhető előzetes információ, sokkal inkább a futás közbeni koncentráló készség volt a döntő.
A falatnyi térképeken csak többszörös hurkokkal lehetett elhelyezni a pályákat, jóllehet a leghosszabb pályák is alig nyúltak 6 km fölé. Az átlagos átmenet hossz 200-400 m között mozgott. A leghosszabb átmenetek 8-900 m-esek voltak. A rövidebb átmenetekben is volt útvonalválasztás: leginkább persze csak az alsó vagy a felső kerülés között lehetett választani. Esetenként a szintezgetéssel szemben egy kiadós kerülő útvonalon való futással kombinált hegymászás között lehetett választani.
A tájékozódási feladat megoldásához leginkább aprólékos térképolvasás kellett, folyamatosan nagy figyelem, állandó kontaktus a térképpel és jó helyzetfelismerés a néha csak méterekről látható pontok közelében.
Az erőnlét, az állóképesség kevesebb szerepet kapott. A férfi elitben 610 perc közötti km átlagot futottak a győztesek. Alacsonyabb kategóriákban alig volt kilométerenként 10 percen belüli győztes idő, de előfordult 15 percen kívüli is. Az időjárás is sokat segített, bár csaknem minden nap esett egy keveset, de hamar kisütött és élménnyé tette a versenyt és a verseny utáni programokat egyaránt.
Élmény volt az esténkénti eredményhirdetés is. Diszkó zenére, lila csokrokkal csápoló csinos go-go girl-ök vezették fel az ünneplő etap győztesek kis csoportjait. Rozzant díszelnök helyett jóképű fiatalember adta át az emléktárgyakat. Elmaradt és valahogy nem is hiányzott a nemzeti lobogóval való tüntető kivonulás. A gyorsan pergő ceremóniát sok százan tapsolták végig a zene ütemére. Utána megteltek a tábor környéki sörözők. Jó hangulatban, csendes nyugodt derüvel teltek a napok a Bohemia kupán a homokkövek között.
/bozán/
Vissza a Tájoló 2001/07 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!