Előjáróban néhány fogalmat kell tisztázni!
1. Mi a terepgyakorlat?
A rendezőség által fondorlatosan megjelölt egyes tereppontoknak meghatározott útvonalon és kitűzött időn belül való elérése. Ezen tereppontok egymásutánja adja a terepgyakorlat útvonalát, amelynek összekötő kapcsait állomásnak hívják, hol előre beavatott rendszerint májbajos rendező fogadja a beléje botló tévelygőket, (ha ugyanis nem botlanak éppen beléje, akkor P hagy tévelyegni és röhög a kínlódásodon). Vannak az útvonalon még titkos ellenőrző pontok, melyeket postaládáknak hívnak. Ezek lelőhelyét eredetileg csak a rendezőség ismeri, de melyekről a gyakorlat folyamán a versenyző is tudomást szerez, t. i. ha a terepen elkerülte volna, erre az állomáson kajánul figyelmeztetik, miközben súlyosan lebüntetik.
2. Ki a versenyző?
Az a természetjáró, aki elég felkészültséget érez magában arra, hogy egymaga olyan fondorlatosan tudjon gondolkodni, mint sok rendező együttvéve, így megtalálja azokat a pontokat, amelyeket szeretné a rendezőség, ha nem találná meg senki, mert mégis legszebb öröm a káröröm.
3. Ki a rendező?
Az a minden hájjal megkent rosszindulatú, epe- és májbajos, magát turistának nevező szörny, aki békés versenyzők kínzására termelődött ki a a Nix-ből, s akit kiirtani minden becsületes természetjárónak fő kötelessége. Pusztítása szükségszerű mint a dúvadé, úgyis van belőlük elég, hiszen a BTSB az utánpótlásról szorgalmasan gondoskodik.
4. Milyen felszerelés kell
a gyakorlathoz?
A teljes fizikai és lelki felkészültségen kívül (melyek nem ártanak ha túlméretezettek) teljes turista felszerelés: nagyméretű hátizsák, alligátor fogazatra szegezett túrabakancs, térképtáska térképpel, szögmérő, lejtmérő, körző, vonalzó, ceruza, radír, tiszta papír, 20 féle szükségszerű táblázat, pótlószőr a térképszögmérőhöz, s egy komplett íróasztal, mire mindez reáfér. Ezen kívül még kétszerennyi és azon felül a turista szemefénye: az ilyen-olyan mintájú, lengőtengelyes v. folyadékos, vonásbeosztású és megfelelő rendszerő precíziós iránytű a tájoló!
Jó ha van még magasságmérő, lépésmérő, lépegető, légsúlymérő, hőmérő és kiskredenc, pohárszék és rekamié (eltévedés esetére).
5. Ki a győztes?
Itt különféle szempontokból kell a kérdést megvizsgálni:
a.) az a rendező, akit a versenyzők nem vertek agyon, mert a verseny befejezése előtt felszívódott a terepről. P az abszolút győztes.
b.) az a versenyző, aki a végállomásba kellő időbe ér be, s közben a legkevesebbet lődörgött a terepen céltalanul, belebotlott minden állomásba, s sűrűn okozott gyomorfájást a rendezőknek, mert minden postaládát megtalált. (Ilyen Übermentschre nem emlékeznek még a legöregebb versenyzők sem.)
6. Ki a vesztes?
Az a tulajdonképpeni győztes, aki a terepen a legelső kanyarban a kapott utasítást a térképpel és az összes felszerelési tárggyal együtt zsebre ill. hátizsákba vág, s a lehető legrövidebb úton biztos iránytartással a közeli kocsmába húz, ahol a hámozott szőlőt kóstolgatva jókedvűen várja be a napnyugtát, mikor is a jól végzett nap kéjes fáradtságának tudatával nyújtózik el a hazafelé tartó közlekedési eszköz padján és dallamosan hortyog.
Az alapfogalmak tisztázása után bátran mondhatjuk, hogy a mi terepgyakorlatunkon bőségesen akadt minden fajtából elég. A gyakorlat jól sikerült, sokat tanultunk. Tizenegy indulószámot osztottunk ki, miket a végállomáson mind viszontláthattunk. Nem veszett el egy sem. Mind a harminchét résztvevő azzal a jóleső érzéssel érkezett meg vasárnap este a Nyugatiba, hogy bár reggel a Dobogókőn havazott, fújt a szél, szitált a köd, mi mégis végrehajtottuk tervünket és lebonyolítottuk saját erőnkből a DobogókőDömös közti terepen második házi gyakorlatunkat.
(dr. Szentpétery Tíbor 1954)
Vissza a Tájoló 2001/05 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!