AA fentieknek megfelelő mezőny gyűlt össze: bár csak 14-es és idősebb korosztályoknak rendezték a versenyt, 1400-nál több induló volt, és ennek kevesebb, mint 5%-a volt külföldi: lengyelek, szlovákok, és magyarok.
A két versenynapot más-más egyesület rendezte, eltérő bár közeli helyszíneken és versenyközponttal. A két terep is különböző volt. Az első nap (Vrchmezí 1084 a névadó hegycsúcs a térkép szélén a lengyel-cseh határra esik) a markáns, meredek hegyoldalakat borító, alapvetően jól futható, vegyes szálerdő volt a jellemző sok patakvölggyel, vizesárokkal és mocsárral, sűrű úthálózattal és viszonylag nagy kiterjedésű fiatal, sűrű fenyves-foltokkal. A pályák ennek megfelelően szintesek voltak, és a pályakitűző gátlás nélkül használta a középzöld foltokat is; szinte minden kategóriának jutott néhány kúszva-mászva, ágak között bujkálva elérhető pont a sűrűben. A második napi sprintverseny térképén (Kobylinka) első ránézésre viszonylag kis erdőfoltok között nagy kiterjedésű legelők látszottak. Jobban megnézve aztán kiderült, hogy a kis erdőfoltok többnyire sziklákkal és egyéb apró domborzati elemekkel sűrűn megszórt, meredek hegyoldalak. Rögtön a rajt után a pályákat egy ilyen, kb. 150x400 m-es jól belátható hegyoldalra vezették, ahol mintegy 20-25 pont közül lehetett kellett - kiválasztani a megfelelő 3-4-et. (Meglehetősen demoralizáló élmény egy ilyen sziklamező közepén tétovázva keresgélni, miközben körben csipognak a SPORTident jeladók.) A folytatás sem volt sokkal könnyebb, ráadásul ezek a pályák százalékosan még szintesebbek voltak az előző napiaknál, így rövidségük ellenére nem csak szellemileg, de fizikailag is kemény igénybevételt jelentettek.
A versenyek körítése a Csehországban megszokott magas színvonalú volt: mintaszerűen felépített versenyközpontok (első nap Sedlonov sportpályáján, másnap Dobrany szélén, egy autocross pályán), megszervezett parkoltatás, folyamatos hangosbemondás, versenyközi információk az elit kategóriák átfutópontjairól, fóliázott térkép, sok-sok árus, jól működő büfé, stb. Sajnos azonban, az első nap hibásan benyomott térkép miatt a D16 (rajtszámos, tehát elitként kezelt!) kategória eredményét törölni kellett, a számítógépes rendszer pedig hosszú időre összeomlott, úgyhogy kiolvasni is csak később tudták a dugókákon lévő információt, végeredmény pedig csak másnapra lett. A második napon aztán már minden kifogástalanul működött.
Nagyon tetszett, hogy az első napon a 40-es és magasabb kategóriákban 1:10000 léptékű térképet adtak, ami nem kisebb területet ábrázolt, hanem a 15000-es térképpel azonos kivágat felnagyított változata. (A második nap mindenki 1:10000-es térképen futott.) Ami viszont nagyon nem tetszett, az az, hogy a célban a frissítőt nem eldobható pohárban adták, hanem egy gyanús tartalmú lavórban újra meg újra megmerített műanyag poharakban.
A csapatunk szállása amelyet a rendezők segítségével foglaltunk le előre csodálatos környezetben, a szomszédos üdülőfalu egyik családi panziójában volt.
Elfogadható áron, rendkívül szívélyes vendéglátásban és színvonalas ellátásban volt részünk. (Illusztrációként csak egyetlen figyelmesség: a vasárnapi versenyre nem kellett minden holminkat kivinni, és utána visszamehettünk még egyet zuhanyozni, hiszen: úgysem jön másnapra vendég.)
Az időjárás is kegyeibe fogadott minket, mert bár péntek délutántól szakadt az eső, bár többen is állították, hogy Csehországban eddig csak esőben versenyeztek, és szálláshelyünk neve (Destné) is azt jelenti, hogy esős, az eső minderről nem vett tudomást, szombat délre elállt, felszállt a köd, délutántól pedig a nap is kisütött.
A magyar csapat (14 fő) legnagyobb részét válogatott versenyzők alkották, akiknek ez a verseny kvalifikációs lehetőség volt a finnországi VB-re. A rendkívül erős mezőnyben néhány figyelemreméltó eredmény született:
1. nap:
D21 9. Oláh K. (110%)
16. Makray É. (115%)
H16 6. Zsebeházy I. (108%)
H21 15. Lévay F. (108%)
2. nap:
D21 7. Zsebeházy E. (104%)
10. Oláh K. (108%)
H16 3. Zsebeházy I. (101%)
H21 25. Lévay F. (115%)
A csehországi versenyeket továbbra is érdemes látogatni: erős a mezőny minden kategóriában, jók, izgalmasak és számunkra újak a terepek, szívélyesek a cseh emberek, (és megfizethetők az árak). Tájfutásban is - van mit tanulni tőlük!
K.D.
Vissza a Tájoló 2001/05 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!