Hogyan hozzunk létre tájfutó szakosztályt?

E kérdést sokan megfogalmazták már, elméleti téziseiről a Tájfutás legutóbbi számaiban olvashattunk. Az egésszel az a bajom, hogy sokat foglalkozik azzal, hogy mit is kellene tenni, de hogy ezt a gyakorlatban hogyan is csinálja valaki, arról már kevés szó esik. Azt szeretném bemutatni, hogy én hogyan is csináltam-csinálom, hátha segíthetek valakinek vele.
Amikor 1991. június 6-án Balatonalmádiba költöztem a családommal, új lakóhelyemen alig néhányan tudták csupán, hogy mi is egyáltalán a tájfutás. Aki ezt a sportágat aktívan művelte Szóládi Annamária és Bikki Sándor. Ők nem sportoltak már. (Bikki Sanyi azonnal újra kezdte, Ancsa ez évben tért vissza közénk.)
Először is megkerestem a helyi sportszervezőt, akire a megyei sporthivatal segítségével találtam rá. Kértem, segítsen a meglévő helyi sportegyesületben szakosztályt alakítani. Nem tájfutó szakosztályról beszéltem, hanem szabadidősportról. Ennek ellenére az egyesület háromszori próbálkozás után is elutasított.
Szerencsére létezett már az egyesülési jogról szóló törvény, másrészt némi tapasztalatom volt már a társadalmi szervezetek alakításában, ugyanis korábbi lakhelyemen, Nemesvámoson is alakítottam többek között sportegyesületet (tájfutó szakosztállyal természetesen), de focicsapatot is, meg kábeltévét üzemeltető társaságot és vállalkozók egyesületét is.
Először is kerestem egy helyiséget, ahol edzőtermet (!) lehetett berendezni. Ilyen helyiséget minden faluban lehet találni, városról nem is beszélve. A berendezést kis ügyességgel magunk is képesek vagyunk elkészíteni. A fiatalok közül sokan kaphatók arra, hogy edzésre járjanak, tehát a létszám az egyesület megalakításához hamar megvolt. A berendezést a befolyt tagdíjból vásárolt anyagokból készítettük el. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy alapfelszerelést már korábban beszereztem.) Az a klub aztán már megteremtette az alapját annak, hogy a tájfutás is napirendre kerülhetett. Ugyanis létezett egy bíróságon bejegyzett egyesület, amelynek a nevében kérni lehetett a helyi önkormányzatot, hogy ugyanolyan elbírálásban részesítsen bennünket is, mint bármelyik, a városban működő egyesületet. Ehhez persze az is kellett, hogy a képviselők közül valakit ügyünknek megnyerjünk.
Közben „akciózni” kezdtünk: Kihívás Napja, Tóparti futóparti, Almádi Duatlon, Balatoni Városok Sportbajnokságára csapatok szervezése, nyári napközis sporttábor szervezése, piros tojáskereső túra szervezése (mellesleg az ötlet a tájfutásból jött, ugyanis az öregebbek talán még emlékeznek azokra a húsvéti versenyekre, ahol egy fiú egy lánnyal alkotott egy csapatot és a pontokon piros tojást lehetett találni), pályázatok tömkelegének megírása, óvodás úszásoktatás megszervezése.
Csoda-e, hogy két évvel később engem kértek fel a városi sportszervezői feladat ellátására. Hogy minden egyesület egyenlő elbírálásban részesüljön (a miénk ne szenvedjen hátrányt), első dolgom az volt, hogy kitaláltam egy objektív támogatási rendszert, amely pontozásos alapon osztja el a sportalapot.
Ennek lényege röviden az, hogy három fő fejezete van a sportköltségvetésnek: Taglétszám alapján adott támogatás, amely a sporttámogatás 20%-a.
Minőségi sportra adott támogatás, ez 50%. Ezen belül csapatsportok és egyéni, minősítést elért sportolók után adott támogatás.
Városi szabadidősport támogatása, (költségvetés 30%-a) ezen belül az ünnepi alkalmakkor rendezendő akciók költségfedezete, valamint a pályázati alap az egyesületek által rendezendő akciók költségfedezete, valamint pályázati alap az egyesületek által rendezendő szabadidősport versenyek támogatására. Ebből az alapból adunk támogatást a sportegyesületeknek szintén pályázat útján a kiemelkedő eredményt elérő egyéni sportolók, vagy csapatok magasabb szintű versenyeken történő részvételének finanszírozására. Pl. ha a megyei diákbajnokságról továbbjut az országosra versenyző, akkor az iskolája, vagy az egyesülete pályázhat az országos bajnokságon szereplés költségeinek fedezésére. De az elmúlt évben adtunk pénzt kiemelkedő képességű úszó nemzetközi versenyen való részvételének költségeire, vagy Eszes Tamás vitorlázó olimpiai felkészülésének támogatására is.
Külön történet, hogy hogyan jutott az egyesület sporttelephez.
A Bauxitkutató Vállalat megszűntével gazdátlanná vált annak sporttelepe. (Kezdte felverni a gyom.) A cég az önkormányzattal együtt pályázatot írt ki a hasznosítására – bérleti díjért! Egyedül mi pályáztunk, de bérleti díjat nem ígértünk. Ez az „utód”-cégnek nem felelt meg, felajánlotta nekünk és az önkormányzatnak, hogy vegyük meg. (A belterületi föld az önkormányzaté volt). Mi természetesen nem tudtuk megvenni, de lobbiztunk, hogy vegye meg az önkormányzat. Így jutott a város birtokába egy salakos kézi- és teniszpályával, öltözőkkel ellátott sporttelep 550 ezer Ft-ért, melynek hasznosítását ránk bízta. Meg a karbantartását is, ami aztán már nem olyan szívderítő mulatság. Persze hasznot hoz, mert pl. az öltözőket nyáron kiadjuk bérlőknek szálláshelyként.
Külön történet az is, hogyan szereztük meg az Auróra szálloda munkásszállóját hasznosításra.
Presszóban hallottam, hogy az ÁPV.RT. „elfelejtette” elvonni a Hungar-Hotelstől az Auróra munkásszállót, amikor magát a szállodát elvonta.
Mindig is idegesített, hogy ott áll ez az épület kihasználatlanul és megy tönkre. Szóvá tettem polgármesterünknek, nem lehetne-e tenni valamit. Eszébe jutott, hogy éppen ennek az épületnek a belterületi értékének megfelelően van H-H részvényük. Felajánlottuk az épületért. Megkapta a város. Következő felvonás az volt, hogy az átadást követően ne vigyék el a berendezést. Én tárgyaltam erről a leltározó bizottság vezetőjével, felajánlottam 80 ezer Ft-ot. Megkaptuk érte.
Pályázat következett, egyedüli pályázók mi voltunk, más nem látott benne fantáziát. Megkaptuk, és felújítottuk, turista és munkásszállóként hasznosítjuk – hoz hasznot! Ebben az évben saját költségünkön bevezettük a gázt, hogy fűthető legyen, így télen is igénybe vehető, nemcsak a nyári néhány hónap alatt. Edzőtáborozásra, nyaralásra, tanulmányi kirándulásokon nagyon jól megfelel. Ezt az egyre nagyobb számban a szállást igénylő tájfutók is igazolják.
Külön történet az edzőterem ügye.
Az első egy elhagyatott területen lévő épületben volt, melynek tetejére felnőtt a szederinda, körbenőtte az akác, az udvarát felverte a gyom. Miután rendbetettük, kellett gondozási központnak. Átkerültünk egy faházba, rendbetettük, eladta az önkormányzat. Kinéztük magunknak a volt nevelőotthon tornatermét, mely a megyei önkormányzat tulajdona. Levelezésbe kezdtem a közgyűlés elnökével: megkaptuk, nyertünk rá pályázaton 300 ezer Ft-ot, rendbetettük, berendeztük. Aztán a megye kikapcsolta a vizet és az áramot. Kiástuk a földkábelt, áthoztuk az áramot a mellette lévő iskolából. Vizünk és fűtésünk azonban így sem volt. Közben a másik iskolában bevezették a gázt, nincs szükség kazánházra és a széntárolóra. Megegyeztünk az iskolaigazgatóval, rendbe tettük, modern berendezéssel öltözőkkel láttuk el. Második ütemben kibővítettük, WC-t, mosdót építettünk. Most készül a zuhanyzó. Főfoglalkozású alkalmazottja van, tagjainak száma meghaladja az ötvenet.
Néhány szó a sportról is, ne csak a feltételeinek megteremtéséről.
A Balatoni Városok Sportbajnokságára szerveztem női kézilabda csapatot, mely két évvel később nevezett a megyei bajnokságba, melyet két évvel később megnyert, feljutott az NB II-be. Azután egyesültek a balatonkenesei csapattal, mert játékosállománnyal nem bírták.
Az egyesületbe kérte felvételét egy mountain-bike sporttal foglalkozó csapat. Befogadtuk őket.

ÉS A TÁJFUTÁS?
Az eltelt tíz év alatt legalább száz versenyzővel foglalkoztam, évente harminc-negyven versenyen vettünk részt. Három éve testnevelő tanár edzőnk van, aki azonban nem ért a tájfutáshoz, technikai képzés nem kellő színvonalú volt. Ez évtől kezdve péntekenként terepen edzünk, megállapodtunk a VEDAC egyik atlétaedzőjével, hogy a jó képességű versenyzők hetente kétszer atlétákkal edzenek. A hangsúlyt a családokra helyeztük: szülők a gyerekekkel együtt jönnek versenyezni, ha máshol nem, nyílt kategóriában. Nem akarom elkiabálni, de lányomból lehet jó versenyző.
És végül a versenyrendezésről.
Már fentebb írtam néhány szabadidősport rendezvényünkről.
Ami ennél egy kicsit több:
Rendeztünk hat évig duatlon versenyt, ezt az úthasználati és a rendőrségi biztosítási gondok miatt befejeztük. (Tavaly volt az utolsó.)
Két éve rendezünk pénzdíjas hegyi futóversenyt Számfira István helyi vállalkozó támogatásával, amely máris nagy népszerűségnek örvend. (A téli felkészülés közepén van.) Számfira úr egyébként beleszeretett a tájfutásba, egyik fia is nálunk sportol. Az országos diákolimpiát is támogatja pénzzel.
Az idén második alkalommal rendeztük meg a városi és körzeti TÁJFUTÓ BAJNOKSÁGOT. Ez évben nyílt versenyt hirdettünk, így a megye majd mindegyik szakosztálya képviseltette magát.
A versenydíjakat általában a helyi vállalkozók ajánlják fel. Elmondok egy trükköt is: a versenydíjakat szabályosan megvásároljuk számla ellenében. Mivel azonban közhasznú szervezet a miénk, megkérjük a vállalkozót, hogy a leszámlázott összeget támogatásként utalja vissza – amit azután leírhat az adójából. A város idegenforgalmi jellegéből adódóan sok esetben kapunk különdíjként ebédet vendéglősöktől, ami italfogyasztást nem tartalmaz – ez a vendéglős haszna. (Ez is.)
A rendezvényeinknek, eredményeinknek mindig nagy teret szentelünk az újságokban, így az źj Almádi źjságban, a megyei Naplóban, küldünk tudósítást a Nemzeti Sportnak és a Zöld Pontnak. A helyi Öböl TV minden rendezvényünkön jelen van.
Amit írtam azért írtam, hogy mások is tanuljanak belőle, hátha tudják a leírtakat hasznosítani.
Mindenesetre tanulság az, hogy ott kell lenni az önkormányzatban, hogy nem csak tájfutásban kell gondolkodnunk, hogy csak a többi sportegyesülettel összefogva lehet érdekeinket jól képviselni, őket is tolni magunk előtt, vagy húznunk magunk után. Fantáziát kell látnunk abban is, amiben mások esetleg nem látnak, még akkor is, ha a dolog nem kecsegtet nagy haszonnal.
Sokat kell dolgozni és állandóan, minden nap megtenni a megfelelő lépéseket.
A Népligeti kezdeményezés engem is elgondolkodtatott, és azt hiszem kedves Hegedűs Zoltán sporttársam, néhány dolog visszaköszönt ebben a tevékenységben a gyakorlatban is, amit te olyan jól megfogalmaztál és számunkra közreadtál.

Felber Gyula sportszervező

Vissza a Tájoló 2001/05 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!