Kedves Főszerkesztőkém!
Megleptél ezzel a felkéréssel, hogy írjak a tavaszi versenyekről. A Postásról, ahol megkértél két hózápor között, nem sokat tudok. Egyrészt, mert indultam Piliscsabán, s igen hiányos téli felkészültségem miatt alig láttam a fáradtságtól a versenyből, másrészt mint segítettél van már versenyetekről cikked.
Igazából van véleményem: a Cél s rajt kiválasztása telitalálat, beleértve a pályákkal s terepekkel való jó gazda gondosságot, vagy ahogy Sódor mondaná: Bónus paterfamiliás módra lett megoldva, ötletesen, alaposan kedvében járva a technikai személyzetnek. Még az sem zavarta meg az örvendező összképemet, hogy a szponzorok logói, molinói csak a 3. napon kerültek ki, hogy első nap igen amatőr módon történt meg a részidős lapok kiosztása hacsak nem vitte el az áprilisi szél s kezdődhetett jópofa üldöző verseny értük. S igazából kár, hogy a Nyílt kezdőkkel 4-4,5 km-es, olykor B fokozatú átmenetek vártak.
Örülök, hogy a Postás azon kevesek közül való, akik még mindig vonzzák a külföldieket
A másik a MECSEK Kupa!
Önmagunkról nem szeretek írni, de már 3 éve nem ír senki rólunk, s ez azt jelenti, hogy nagyon rosszul, nagyon kaptafára rendezzük. Igaz-ez? Ti tudjátok. Ezért is tudtál rábeszélni Tónikám!
Tavaly először voltunk rendezői az éppen tíz éves jubileumát ünneplő ALPOK-ADRIA kupának, amely mint köztudott 3 napos, sprint, normál és váltó formában bonyolódik. Ahhoz képest, hogy 200 külföldi mellett csak 300 magyar volt, mégis jó lehetett, mert rá lettünk beszélve MTFSZ szinten, legyen idén váltó is, segítve az idei ifjúsági és junior világversenyekre való felkészülést és a felnőtteknek sem árt.
Ehhez képest alig jött össze a mezőny. Bár a magyar mezőny 55o futójához alig 6o külföldi jött, s a mezőny több mint a fele hazament a 2. nap után, mégsem voltunk elkeseredve a rutinból megrendezett 3 nap után. Tulajdonképpen egy örökké emlékezetes sztorink is akadt. A pályakitűzőként nagy versenyen most debütáló, ötszörös rádiós tájékozódási világbajnok Nagy Gyuri, valamiért vakon bízott a szoftverben, amely egy téves beállítás nyomán más pályaadatot mutatott ki, mint a valóság, s ez senkinek nem tűnt fel! Feltűnt viszont a versenyzők egy részének, akik eredményükkel a kézben sehogy sem értették, hogy miként voltak képesek 15-18 perces km-átlagokra? Aztán mindenre fény derült, s így sikerült minden szándékosság nélkül eleget tennünk Molnár Attilának, idézet a nevezéséből: aztán idén a 21 BR valóban BR legyen. Talán egyedül Murphy Úr tudna ehhez valamit hozzátenni.
Egyébként a Remeteréti cél és a 3. napon a püspökszentlászlói talán megfelelt az un. Népligeti elveknek. Arról senki nem tehet, hogy ez az átok medvehagyma pont mostanra időzítette csúcsformáját. S az még hagyján, hogy bűzlött az egész erdő a C vitamintól, hanem csúszott is az ebadta! Így legalább Péley apuka mentőjével egyetemben nem maradt munkanélküli.
A szép tágas cél magával hozta azt a senki által nem kedvelt megoldást esküszöm nem az l995. évi német aranyos VB-t akartuk utánozni, hogy a befutó jócskán emelkedik, csak fel és fel.
A válogatónak kiírt Mecsek kupát nem minősítem, csak jólesően ide másolom azt a mai e-mailt, melyet még soha nem kaptunk ez ideig:
Kedves Bandi! Köszönöm a válogatott keret nevében, hogy magas színvonalon rendezett versenyen vehettünk részt a Mecsek kupán, amely mind a válogatást, mind a felkészülést a legnagyobb mértékben szolgálta.
Üdvözlettel Lantos Zoltán.
Köszi, legyen máskor is szerencsénk. Kiss E.
Vissza a Tájoló 2001/04 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!