A piliscsabai lőtér környéke ugyan ígért érdekességeket, de némi fenntartással vártam a pályakitűzés és terepválasztás megoldásaira. Reménykedtem, hogy a Kutya-hegy, Kisszénás jól futható erdőiben útvonalválasztási feladatot kapnak a futók és bíztam benne, hogy az egyébként látványos, de tájékozódásilag igénytelen Garancsi-tó felé nem tesznek majd nagy kitérőt a pályák.
Végül sem erre sem arra nem került sor, hiszen a verseny jobbára a lőtér környékén zajlott.
Mégis az első napi pályák a jól futható de szintes fehér erdőkben először a futók kondicióját vették igénybe, majd kellő fárasztás után egy célkörzet melletti átfutó pont érintésével terelték a versenyzőket a tájékozódásilag igényesebb hegyoldalakba! Az első napon feltünt, hogy messziről látható pontelhelyezéssel igyekeznek a rendezők sportszerűvé tenni a küzdelmet. Ez egyben csapdát is jelentett több elit futónak, a 172-173 pont körzetében többen nekiszaladtak a szomszédos hegyoldalnak! A hölgyek az első napon alig kaptak az aprólékos domborzatolvasásból, de az ízelítő a női elitben azon a futamon már közel 7 perccel vezető ukrán Spasuk Maria számára több mint 10 perces hibát okozott. Ezért lett csak 5. helyezett aznap, pedig a 18 pontból 15 ízben ő futotta a leggyorsabb átmenetet, ami bizony figyelemre méltó. A további napokon azonban már nem tudta megismételni ezt a futását. A női mezőnyben a szlovák Libantova biztosan győzött a harmadik nap végére, de a magyar lányok közül az elsőéves felnőttek, Makrai és Zsebeházy jelét adták annak, hogy rájuk érdemes lenne a szakvezetésnek is odafigyelnie!
Nyilvánvaló, hogy ők áldozatot hoznak az eredményekért! Elképeszt és intő jel a jövőre nézve, (vagy éppen a válogatott jelenlegi szakvezetői gondolkodásmódjának eredménye), hogy a Magyarországon megrendezett ez évi felnőtt nemzetközi versenyek talán legrangosabbján, a két világranglistaversenyen csupán három magyar hölgy állt rajthoz...?
A terepekhez visszakanyarodva, a második napon a tájékozódásilag nagyobb nehézségeket támasztó erdőrészekben jóval több pont volt mint az előző napon, így a technika és az erőnlét ideális összhangjára lehetett építeni.
Ezt az összhangot a 48-52-es pontok körzetének ki nem javított, már évtizede térképhibás területe bontotta meg (a Bermuda négyszög), továbbá a szerencsének sajnos a kelleténél nagyobb szerep jutott a 73-76-os pontok nehezen beazonosítható ligetes, bokros, bozótos egyvelegében.
A rajtoltatás és a pályatervezés negatívuma, hogy az elit pályákkal azonos vonalvezetéssel, minimális ponteltéréssel futhattak a 21A kategória versenyzői, akik már az első nap alapján rájöttek, huzamosan együtt futhatnak a velük egy percben (!) induló elittel, vagy éppen támaszkodhattak a körzetükben indulókkal! Tudni illik, hogy az elitben 3 perces, míg az A-ban 2 perces indítóköz révén kinek akadt, kinek nem ilyen együttfutó társ!
Ha csak a pályák vonalvezetését nézzük, azok jól kihasználták a terep által nyújtott lehetőségeket, arra is gondolva, hogy a vonalvezetés eltérő legyen a három nap alatt. Ennek ellenére elitben a 102-est mindkét világranglista napon fogni kellett.
Az elektronikus pontérintési rendszer a hurkos pályakialakítások lehetővé tételével viszonylag kis területen is színvonalas átmenetek kitűzését biztosítja, akár több napon át. Ezt remekül használták ki a rendezők!
A harmadik napon a már kétszer is átszelt, csipkés rajzolatú, domborzatilag érdekes, a futhatóságban korlátozott lehetőségeket nyújtó tenyérnyi erdőfolton, 1:10 000-es méretarányú térképen folytak a verseny küzdelmei. Ez a nap is tartogatott újabb feladatokat, nem vált unalmassá a terep. Ez feltétlenül dicséretes egy ilyen kényszermegoldásos rendezés esetében.
A román Ovidiu egyenletes teljesítménnyel nyert a szlovák Pollák előtt, aki a második napon nagyon megrázta magát. Akkor ugyanis közel 4 és fél perccel verte az aznapi másodikat, a tavaly a lányok elit versenyéhez hasonlóan szintén még csak junior korú Vízi Tibort. Ebben a mezőnyben a magyar válogatottak közül Lévai az első és a harmadik napon, Vonyó három napon át igyekezett letenni a hazaiak névjegyét.
Bennem, a magyar válogatott korábbi életében huzamos ideig szerepet vállaló szakemberben komoly kétségek merülnek fel arról, hogy kellően segítjük-e hazai tájfutósportunk legjobbjait?
Miért pöröghet le hazánk ez évi kettős világranglista versenye a teljes felnőtt válogatottunk, azok szakvezetői, a válogatott életében hivatalosan döntést hozók jelenléte nélkül?
A Postás-MATÁV kupa rendezői kényszerhelyzetben végül is optimális megoldást találtak.
Drukkolok, hogy a válogatott vezetése és tagjai egyaránt törekedjenek az optimumra!
Kényszerhelyzetben vannak, ahonnan mint látjuk nem az a kiút, hogy lemondjuk a versenyt!
Dosek Toncsi
Vissza a Tájoló 2001/04 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!