Kérdések a távozó főtitkárhoz

– Március 11-én, az MTFSZ közgyűlésén jelentette be Juhász Miklós elnök, hogy Ludvig Ágnes lemondott főtitkári tisztségéről, utódjául Vass Lászlót nevezte ki március 16-ától. A sokakban megfogalmazódott kérdéseket Schell Antal tette fel a távozó főtitkárnak.
– Ha jól tudom, tizenegy évet töltöttél a szövetségben, miért döntöttél így ilyen hosszú idő után?
– Nem áprilisi tréfa, egész pontosan április 1-jén volt tizenegy éve, hogy a szövetség irodájában dolgozom. Ennyi idő után nagyon nehéz volt a döntés, de úgy érzem, nem tehettem mást, csak az az egy megoldás maradt számomra, hogy lemondok.
– Elmondanád kicsit részletesebben?
– Tizenegy évvel ezelőtt még hárman dolgoztunk az irodában főállásban – Iván, Kaponya és én –, valamint félállásban egy szövetségi kapitány. A tennivalók azóta megsokszorozódtak – gazdasági önállóság, közhasznúság, sporttörvény előírásai,, új szabályzatok, tagnyilvántartás, hogy csak néhányat említsek – a létszám viszont a felére csökkent. Az elmúlt egy év különösen sok problémát hozott, a kétmillió forintos hiány mellett az új sporttörvény is sújtott minket. Lemondott Borosznoki László ügyvezető elnök és Páhy Tibor szövetségi kapitány is. Hegedűs Zoltán munkáját nemkívánatosnak minősítették. Távozásuk intő jel lehetett volna. Ilyen körülmények között becsülettel igyekeztem helytállni, bár biztos sok hibát ejtettem, de az iroda problémáival a szövetség vezetése nem törődött. Munkánkról – melyben Csonti hűséges társam volt – semmilyen visszajelzést nem kaptam. Derült égből villámcsapásként ért a felismerés, hogy az elnök úr „leírta” személyemet, tavaly sem intézkedett fizetésemelésről, és az idei terv tárgyalásánál is megkérdőjelezte az inflációval emelt összeg jogosságát. Arra következtettem, a főtitkárt szándékozik „kidobni a süllyedő léghajóról”, mint a legnagyobb (anyagi) terhet jelentő dolgot. Megelőztem, ugrottam.
– Hogyan értékeled az új főtitkárt?
– Nehéz objektíven véleményt mondani ebben a helyzetben. Vass László régi álma teljesült most, hogy az elnök úr pályázat kiírása nélkül bízta rá a főtitkárságot. Jó szervezőkészségű, célratörő, határozott egyéniségnek tartom. Biztos sok mindent jobban rendben fog tartani, mint én, aki a köszönömért, szívességből dolgozó sporttársainkkal szemben toleránsabb voltam. Amitől konkrétan félek, vajon felmérte-e a szövetség vezetése, mennyi munkát kell elvégeznie egy főtitkárnak? Megoldható-e ez még a legzseniálisabb szervezőkészséggel is félállásban? Bár Lacit nem olyannak ismerem, aki visszaélne a helyzettel, de aggódom, hogy a szerepek halmozása –: az MTFSZ és a BTFSZ főtitkársága és a Tabáni Spartacus elnöksége – összeférhetetlenség gyanúja miatt támadási felületet adhat.
– Hogyan gondolod a saját jövődet?
– Bízom abban, hogy megtalálom a megfelelő állást magamnak – mivel egy mai család csak két keresővel működik –, és be tudom hozni az elmúlt évek anyagi elmaradását. Sok ismerős, barát keresett meg a legkülönbözőbb lehetőségekkel, ezúton is köszönöm nekik, hogy törődnek velem, segítenek. Leporolva üzemmérnöki diplomámat, nyelvvizsgámat vannak még lehetőségeim, de nem kizárt, hogy valami egészen mást próbálok. Minden esetre kihívtam kisebbik fiamat egy versenyre, melyikünk teszi le előbb az angol nyelvvizsgát?
– És a tájfutásban?
– A versenyeket természetesen nem fogom elkerülni, mert ez már életforma, és talán a testedzésre is több időm juthat.
– Nemcsak a versenyzésre gondoltam. Mit szólnál, ha valaki konkrét feladattal keresne meg?
– Egy kis időnek el kell telni, míg egyrészt letisztulnak a gondolataim, megnyugodnak az érzelmeim, másrészt olyan irányt vesz a „szekér” amelyhez én is örömmel csatlakozom. Ahogy magam ismerem, úgysem tudok majd sokáig nyugton maradni. Vannak olyan emberek, akikkel örömmel dolgozom együtt, és vannak olyan témák, amik még most is foglalkoztatnak.
– Elmondanád, mire gondolsz?
– Azt hiszem, az egyik legfontosabb kérdés, hogy minél több embert megismertessünk sportágunkkal, minél több gyereket vonjunk be, mert – hangzatos frázis, de igaz – ez a jövőnk alapja.
– Köszönöm a beszélgetést. – Én is köszönöm, hogy megkérdeztél, meghallgattál, azzal a céllal mondtam el a történteket, hogy okuljunk a tanulságokból. Mindannyiunknak sikeresebb jövőt kívánok.

Schell Antal

Vissza a Tájoló 2001/03 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!