Hétvégi szórakozás?
Sokunk mostani vagy korábbi rendszeres hétvégi programja a tájfutó verseny, és egyre többen vannak, akik hét közben is elmennek versenyezni. Mik ezek a versenyek, azon kívül, hogy sportesemények? Erőpróba, kihívás, testmozgás, a testsúly megtartása, egészséges életmód, közösségbe járás, sikerélmény keresés, szórakozás, foglalkozás, kaland vagy esetleg kötelesség?
Valószínűleg mindegyik igaz lehet valakire a versenyeken hétről-hétre elindulók körében. A versenysport és a szabadidősport ebből a szempontból is élesen elkülönül egymástól. Egy profi vagy félprofi szinten versenyző és a versenyt rendezők számára a verseny munka és kötelesség, igaz a legtöbb esetben szívesen vállalt. A szabadidősport szórakozás, egészséges életmód és társadalmi esemény együtt, tájfutásban akár családi esemény is lehet. Egy sportág akkor lehet igazán sikeres, amennyiben mind a két, különböző jellegű célnak meg tud felelni. A sikeres élversenyzőkre és a kiemelkedő eredményekre a kollektív sikerélmény, a példaképek, a vonzerő, és médiaképesség miatt van szükség. A szabadidősport az utánpótlást, a nézőközönséget, a rajongókat, a támogatókat, a fizetőképes keresletet és a reklámok célcsoportját jelenti. Az előbb azt írtam, szükség van ezekre. Hangsúlyozom, a sikeres sportág kialakításához és fenntartásához van erre szükség, vegetáló, kevésbé eredményes és önköltségből önszórakoztatásra alkalmas sportág nem igényli ezeket a piacképes jellemzőket. A sikeres sportágnak azonban piacképesnek kell lennie, a belső összefogás sokat jelent, elindíthatja a tájfutás színvonalának javítását, a sportágak közötti versenyképességhez azonban nem elegendő. Abban a környezetben, amelyben ma élünk, dolgozunk és sportolunk, a piacnak meghatározó szerepe van. Ezt persze nem kell szeretni, de a hozzá való alkalmazkodás szándékos vagy akaratlan hiánya a társadalom peremére való sodródást, kiszorítottságot eredményez. Jelenleg éppen annak vagyunk tanúi, hogy sportágunk is igyekszik alkalmazkodni megváltozott környezetéhez, piacképesebbé akar válni. Ehhez szükség van a piac szabályainak betartásához, bizonyos szempontból többet vagy jobbat kell nyújtanunk a sportolni vágyók egy csoportjának.
Mára a sport szórakoztatóiparrá nőtte ki magát. Mint minden iparágban, itt is vannak nagy szeletet kihasító szereplők, esetünkben sportágak, és olyanok, akik a nagyok által el nem ért vagy nem az igényeik szerint kiszolgált kisebb csoportoknak tudnak megfelelő élményt, szórakozást, összefoglalva szolgáltatást nyújtani. Ezek a kisebb sportágak nem kell hogy óriási pénzeket mozgassanak meg, nem kell, hogy nyereségessé tudjanak tenni óriásvállalatokat, nem kell, hogy a műsoridőből órákat vegyenek el, azonban a fejlődés és a megfelelő szolgáltatási színvonal fenntartása miatt kell, hogy vonzzanak nyereségorientált vállalkozásokat, kell, hogy megjelenjenek a médiában (a sajtó és az Internet is az), kell hogy médiaképes eredményeket mutassanak fel és kell, hogy szórakozást biztosítsanak a résztvevőknek.
Ahhoz, hogy a tájfutás sikeres, eredményes, vonzó és szórakoztató sport, azaz szórakoztatóipari szolgáltatás legyen, amelyik állja a versenyt a többi sportággal a résztvevők, reklámozók és szponzorálók forrásaiért, valamint a médiahelyért folyó versenyben, meg kell találnunk sportágunk helyét a többi sportág között. Választ kell találnunk azokra az alapvető kérdésekre, hogy kinek kínáljuk a tájfutást, mit kínálunk és hogyan.
Ezen kérdések megválaszolása nélkül a sportág színvonalának javítása érdekében tett lépések nem hozhatnak igazi megoldást.
Lantos Zoltán
Vissza a Tájoló 2001/03 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!