Pályakitűzés 2. rész


A cikksorozat Halász Miklós: Pályakitűzés című kiskönyvének legfontosabb fejezeteit tartalmazza, kissé aktualizálva a mai viszonyokhoz. Szakmai lektor: Sőtér János, az ábrákat, térképeket válogatta Schell Antal.
A résztávok kialakítása
A versenynek az ellenőrzőpontok között, az átmenetekben kell eldőlnie és a pályakoncepció egészével összhangban az egymást követő résztávokat figyelembe véve kell kialakítani. Egy korszerű pálya csak változatos, különféle képességeket próbára tevő résztávokkal valósítható meg.
A változatosság terjedjen ki: Végezetül a legfontosabb: a változatosság terjedjen ki a különböző feladatokat nyújtó térképolvasó és útvonalválasztó résztávok megfelelő arányú váltakozására.
Hazai terepeink nagy részének sajátossága, hogy az északi felfogású térképolvasó résztávok kialakítására alkalmas terepet viszonylag ritkán találunk. Terepeink többsége csupán útvonalválasztó, irányfutó, szintfutó, domborzatkövető és útvonalkövető szakaszok kialakítását teszik lehetővé.

Térképolvasó résztávok kialakítása
A gyakorlati pályakitűzés első tevékenysége, hogy a térképen megkeressük a terep technikailag legértékesebb részeit. Ezeket ki kell emelni és itt kell képezni térképolvasó, domborzatkövető átmeneteket. Az ilyen részletgazdag, technikás átmeneteken kell a versenynek eldőlnie.
A térképolvasás gyakorlati tevékenység, melynek során a futó a térképen ábrázolt síkrajzi, terepfedezeti, víz- és domborzatrajzi terepelemeket használja fel helyzetazonosításra, tájékozódásra.
A térképolvasó átmenetek feladatai tulajdonképpen egymást követő és sűrűn váltakozó, különböző jellegű, apró útvonalválasztásokkal teljesíthetők, persze mások egy északi és mások egy hazai térképolvasó terep lehetőségei.
Az északi terepek főleg sűrűn ismétlődő, apró domborzati idomokkal késztetik a versenyzőket a térkép gyakori olvasására („A” ábra). Ilyen jellegű terepünk nagyon kevés van. Hazai terepeink többségének domborzata sajnos kevésbé változatos és így csupán a megfelelő sűrűségű síkrajzi és növényzeti pályaszakaszokkal nehezíthetjük meg a tájékozódást.
Törekedjünk mindig arra, hogy a térkép legjobb, apró síkrajzi és domborzati részletekben gazdag és sűrűn ismétlődő területén jelöljük ki a pálya térképolvasó résztávjait, hiszen a térképolvasás a tájékozódás legfontosabb eleme („B” ábra). Folyamatosan kényszerítsük a futókat a térkép és a terep állandó összevetésére, koncentrált szellemi tevékenység kifejtésére.

Útvonalválasztási résztávok kialakítása
Az utakkal átszőtt erdőkben, egyhangúbb, nagyobb domborzati tereprészeken, több egyenértékűnek látszó útvonalválasztási lehetőség biztosításával fokozzuk a versenyző szellemi munkáját. Tegyük lehetővé a különböző nehézségű, irányú és távolságú útvonalak és erdei futások között a választást a térkép gondos mérlegelése után. Minél több látszólag egyenértékű útvonal kínálkozik, annál önállóbb tevékenységre kényszerülnek a versenyzők, a mezőny annál inkább szétszóródik („C” ábra). Frilen, a svédek egykori világbajnoka például legfeljebb 1,3-szor hosszabb kerülő utat engedett meg magának. Természetesen a kevésbé képzett versenyzők (vagy a nagyon jó futó képességekkel rendelkező versenyzők) néha még a kétszeres kerülőt is vállalják a biztonságot jelentő útért.
Lehetővé kell tenni, hogy a versenyzők választhassanak a különböző kerülő utak és terepvonalak (nyiladék, jelleghatár, erdő-szél, gerinc, metsződés stb.) között.
Az útvonalválasztási lehetőségek növelik annak a veszélyét, hogy a véletlen befolyásolja a verseny reális erőviszonyokon alapuló eredményét. Az ilyen típusú résztáv kitűzésénél, illetve a bemérés során különös gonddal kell kiküszöbölni, hogy a szóbajöhető útvonalak bármelyike – a térképről előre nem látható előnyt vagy hátrányt jelentsen a futóknak a terepen.



Vissza a Tájoló 2001/02 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!