A XXII. velencei futás

November 10-11-én került megrendezésre a velencei futás. Ahhoz képest, hogy az idény legvégén rendezték, mégis óriási népszerűségnek örvendett. Összesen 3000 versenyző állt rajthoz, amelyből 200 fő volt a magyar indulók száma. A csapat zöme a zalaegerszegiek által szervezett busszal érkezett. A hosszú út után szombaton, akinek kedve volt, benevezhetett a tréningre.
Másnapra a vízállásjelentők kedvező vízszintet jósoltak – így a víz nem akadályozott a futásban –, de emellett elégé hűvös volt az idő. 10-kor rajtoltak el az első futók. Keskeny, szűk sikátor vezetett a rajtba, melyet egy tér közepére helyeztek el. A térkép felvételével nekiindulhattunk az egyszerűnek tűnő, ám valójában nem is olyan egyszerű pályának. Igaz, hogy „csak” úton futás volt végig, ami elvileg nem jelent különösen megterhelő feladatot. Ami a nehézséget okozta az inkább a helyes útvonalválasztás volt, a folyamatos futás és gyors tájékozódás mellett. A szűk, helyenként sötét sikátorokban eligazodni, és közben a forgalmas helyeken a turistákra figyelni, csak nehezítette a feladatunkat. De maga a hangulatos kis városban a futás és látnivalók szempontjából is már megérte eljönni.
A versenyen joggal mondhatjuk, hogy csapatunk szépen megállta a helyét. Több kiemelkedő eredmény is született: Tas Kata, Asztalos Zsuzsa, Kaufmann Brigitta, Hecz Katalin, Horváth Magdi, Gösswein Csaba győztesként tért haza, míg Tokaji Mónika, Jenővári Gabriella, Makrai Éva, Szakál Péter második, Farkas Zsuzsi, Galambos Erika és Györgyi Gergely harmadik lett.
Az idény utolsó versenyén évről-évre egyre többen indulnak el. A különleges környezetben olyan versenyen vehetünk részt, amilyen máshol nem adatik meg, azért méltán mondják, mindenkinek ezen a versenyen legalább egyszer el kell indulnia.

Fekete Zsuzsi

Vissza a Tájoló 2001/10 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!