XIII. Rádiós Tájfutó Európa Bajnokság
(2001. szeptember 11-15. – Franciaország)


Szeptember 9-én mikrobuszokba ülve vágott neki csapatunk majd 2000 kilométeres útjának, hogy 22 ország 237 versenyzője között a magyarok is képviselve legyenek az idei rádiós EB-n, ahol első ízben hirdettek meg ilyen sok (9) kategóriát. Kisebb-nagyobb kalandok után – durrdefekt, erdőtűz miatti veszteglés az autópályán, szálláskeresés Nizzában – 11-én érkeztünk meg a La Salvetat Sur Agout nevű festői szépségű falucskába, mely a francia Riviéra, a Pireneusok és a Francia-középhegység által határolt területen található – annyi biztos, a hely természeti-környezeti adottságai lenyűgözőek voltak. A szállásunk egy tó partján lévő üdülőkemping faházaiban volt, aminek komfortfokozatán lehet vitatkozni, de az eredmény nem azon múlt. Az étkezéseket egy nagy katonai sátorban oldották meg, amelyhez hajnali hatkor elég morcosan tette meg a csapat a negyed órányi sétát a házaktól, alig 10 fokban (és a sátorban sem volt melegebb) – de valahogy azt is kibírtuk.
Másnap a hivatalos edzéssel kezdődött a program, ahol az átmozgatáson kívül vevőkészülékeinket is kipróbálhattuk, illetve a rendezők adóinak sajátosságaival ismerkedhettünk meg – volt mivel. A délutáni megnyitón a folklór és a flamengó tánc után hivatalosan is megkezdődött a versengés. Az első napon URH (ultrarövidhullám) számban csaptak össze a versenyzők. A negyed órányi buszozással elérhető terep nem hozott nagy meglepetést – főleg mert két nappal előtte azon kocsikáztunk keresztül. A változó futhatóságú fenyvesekkel borított markáns hegykúpokból álló fennsíkos terület igencsak föladta a leckét. A rendezők nem túl nagy, viszont annál technikásabb pályát tűztek ki, főképp a megfelelő sorrend kiválasztása okozott problémát. De néhány magyarnak ez is sikerült, így végül együtt örülhettünk Venczelné Ildikó egyéni, és az „öregfiúk” csapat ezüstérmének (M40), valamint a felnőtt fiúk csapat bronzának; emellett Moravszky Jani és én könyvelhettünk el egy-egy 4. helyet.
A pihenőnapon kirándulást tettünk Carcassoneba, Európa egyik legnagyobb várába, mely hatására a középkori várakról alkotott képünk jelentősen átalakult. Délután egy hatalmas bevásárlóközpontban költögethettük frankjainkat, beszerezhettük ajándékainkat, s válogathattunk a büdösebbnél-büdösebb sajtok közül (amit leginkább a hazafelé úton „élveztünk” a mikrobuszban).
Az RH (rövidhullám) verseny terepe közvetlen az előző napi mellett volt, ráadásul a cél is megegyezett. Viszont a terep jellege nagyban különbözött, a fenyvesek maradtak, de a hegyek ellaposodtak, s ezen lapos gerincek közé mocsaras-zsombékos területek kerültek, melyen csak nagy nehézségek árán tudtunk átvergődni, „legnagyobb örömünkre” többször is keresztezett a pálya ilyen részeket. Ezen a napon valamivel hosszabb, ugyanakkor sokkal gyorsabb pályát tűztek ki, a jó sorrenden ismét lehetett gondolkodni, de lényeges különbség nem volt a lehetőségekben, inkább a gyors megvalósítás számított. A nagyon szoros versenyben ezen a napon a magyar csapat sajnos érmek nélkül maradt. Hiába futottunk többen is jó időt, a percek és másodpercek kegyetlenül hátraszorítottak bennünket.
Este azért jó hangulatban készültünk a záróbankettre, ahol a bajor-francia 70-es évek zenéjének érdekes egyvelegét hallgatva finomabbnál finomabb sajtokat kóstolgatva, francia borokkal öblögetve pihentük ki a fáradalmakat, ápolgattuk baráti kapcsolatainkat ebben a nagy, nemzetközi családban.
Másnap hajnalban ki pár órát aludva, ki a bankettről közvetlenül pattant be a kisbuszokba, majd kezdetét vette végtelennek tűnő utunk hazafelé, melyen többen már a következő évi szlovák VB versenyein merengtek. (A csapat tagjai: D19- Gaiger Lilla, Weisz Csilla; D21- Farkas Gabriella, Józsa Bori; D35- Venczelné Bartha Ildikó; M19- László Miklós, Papp Ádám; M21- Bozsó Norbert, Cserpák Zsolt, Viraszkó Zoltán; M40- László Károly, Moravszky János; M50- Kovács András, Börcsök István; M60- Cserháti József, Farkas Imre, Patocskai István; szövetségi kapitány: Venczel Miklós; kísérők: Ballai József, Paskuj Mátyás, Orosi János).

Cserpák Zsolt (ötletgazdák: Józsa Bori, Viraszkó Zoltán)



Vissza a Tájoló 2001/10 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!