Őszi Spartacus Kupa
Gánt, november 3-4.

Az utóbbi évtizedben – néhány „félrelépéstől” eltekintve (Ingó-kő, Nagy-Kevély) – ez a verseny tartósan a Vértes hegységhez, Gánt környékéhez kötődik. A rendezők számára is nyilván sok előnyt jelent ez az állandóság – szállások, erdészet, stb. –, mi versenyzők pedig Magyarország egyik legértékesebb, megunhatatlan tájfutó terepét kapjuk újra meg újra.
Ez évben a néhány évvel korábbról már ismert, „Mindszentpuszta” térképhez helyesbítettek hozzá új részt ÉK felé, majdnem a Csákvár-Oroszlány országútig bezárólag. Az új terület – bár szép, de – sajnos nem annyira izgalmas, tájfutás szempontjából kevésbé értékes erdő. (Amit pedig nem mutattak meg a pályák, az elég homogén zöldnek tűnik.) Valószínűleg e viszonylag egyszerűbb területnek köszönhető, hogy a második napra (amikor innen rajtolt a mezőny) a legtöbb kategóriában „felgyorsultak” a versenyzők.
A versenyközpont számára ismét sikerült egy igazán alkalmas völgyet találni, és a rajtok is megfelelő helyre kerültek. Az első napi rajtnál ugyan lehetett valami probléma, mert szombaton mindenkinek (?) egy perccel többet mértek, de másnapra korrigálták a rendezők a hibát. A SPORTident – a hardvert és a kezelő személyzetet is beleértve – ezúttal kifogástalanul működött.
A pályák – amelyeket láttam – érdekesek, izgalmasak voltak; azt nyújtották, ami ezen a terepen elvárható volt.
Nagyon jó ötlet volt a Philips-átfutás különdíjas verseny! Persze, kaphatott volna még nagyobb népszerűsítést vasárnap a berajzolós mintatérkép, de az is igaz, hogy éppen a győztesektől nagyon sokat – technikailag – nem lehetett tanulni. ők ugyanis (gondolkodás helyett?) nemes egyszerűséggel nyiladékot vágtak a lila vonal mentén az erdőben, a két pont között. Szegény Boxi szomorkodott is, hogy hiába törte magát, az erőnlét javulásával csökken az útvonalválasztás jelentősége a tájfutásban. Ugyanebben a témában, a Nord-bajnokság hosszú átmeneteiről kibontakozott internetes vita kapcsán Lux Iván írt már egy cikket idén (Tájoló XIX./7. 20. o.), annak az volt a konklúziója, hogy a legjobb skandinávok a lila vonal mentén futnak. Ebben, úgy látszik már utolértük őket...
Ha már itt tartunk, az idén elmaradtak az északiak a versenyről (néhány finn szeniort kivéve) – jó lenne tudni, miért? –, sőt a balti államokból sem jött senki. Talán a szokásosnál is több volt viszont a cseh versenyző – arattak is rendesen –, és szinte valamennyi környező országból jöttek néhányan.
A versenyen egyébként – kívülről nézve – minden hibátlanul zajlott, az eredményközlésre és az eredményhirdetésre sem lehetett panasz. Egyedül a hangosítás volt egy kicsit halvány, a hosszú, keskeny völgyben a dobogón túl elveszett a hang.
Színvonalas, jó verseny volt az idei őszi Spartacus Kupa, köszönjük a rendezőknek, és kíváncsian várjuk a jövő évi, jubileumi folytatást.

K. D.

A Tabáni Spartacus SKE felhívja a tájfutó szakosztályok figyelmét, hogy a GáNT (Köves-völgy) térkép által lefedett területen 2002. március 15-ig edzés, edzőtábor nem rendezhető.
Vissza a Tájoló 2001/10 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!